„A nullafokos középhőmérséklet határa tartósan négyezer méter fölé húzódott, de vannak napok, amikor ötezer méter fölé kúszik” – panaszolja Wilfried Haeberli, a zürichi egyetem földrajzprofesszora. Bár Haeberli a svájci gleccserkutatók doyenjének számít, még soha nem élt meg hasonlót: „A gleccserek elveszítették firngyűjtő (jégutánpótló) területüket, a hegyekben szárazság és por uralkodik.”
Mivel a gleccserkutató igen szomorú jövőt jósolt az Alpoknak, az elmúlt hetekben több neves újság címlapjára is felkerült. A kutató szerint a 2002 szeptemberében a Kaukázusban lezajlott hatalmas méretű sziklaomlás, amelyben mintegy kétmillió tonna kőzettörmelék hullott a Kolka-gleccserre, intő példa lehet az alpi régió számára. A lezúduló törmelék, jégár és sár 33 emberéletet követelt, és egy egész völgyet holdbéli tájjá változtatott.
Felenged a fagyott talaj
Az Alpokban is bármikor sor kerülhet hasonló eseményre. Ebből a szempontból leginkább az erősen bevágódott völgyek – mint például Zermatt környéke – fokozottan veszélyeztetettek. A veszély elsősorban nem is a gleccserek olvadásában, hanem a permafroszt (fagyott talaj) felengedésében rejlik, ugyanis az erdőhatár feletti területeken a meredek lejtők kőzettömegének és talajának megkötésében komoly szerepet játszik az örök fagy.
Mivel a Zermattot több oldalról is meredek lejtők határolják, a permafroszt kulcsfontosságú szerepet tölt be. Hasonlóan veszélyeztetett terület a kristálytiszta vizű Oeschinen-tó környéke a Berni-Alpokban, ahol számos háromezer méter fölé emelkedő meredek csúcs sorakozik. Szintén veszélyes permafroszt lejtők találhatók a Wallis kantonban lévő Grande Dixence gát víztározója fölött. A 285 méter magas gát a legmagasabb az országban. Ha átszakadna, az ezáltal keletkező árhullám a Rhone völgyében fekvő Wallis székhelyét, Siont is elöntené.
Az északi lejtők sem védettek
Hegyomlás ott is bekövetkezhet, ahol a laikusok a legkevésbé várnák: az északi hegyoldalakon. Az északi oldalt ugyan kevesebb napsugárzás éri, a felmelegedő levegő elől azonban nincs elzárva. Az extrém magas nyári hőmérséklet miatt a felszíni és felszín alatti rétegek olvadása révén a terület igen gyorsan elveszíti stabilitását – írja a kutató a Geophysical Research Letters című szaklapban.
2003 nyarán, amely rekordhőmérsékletű évnek számított, a Matterhornon több tucat hegymászót kellett sziklaomlás miatt kimenteni. A sziklaomlást a 3600 méter magasságban lévő jég olvadása okozta.
Az Eiger keleti oldalán, a Grindelwald-gleccser jege a sziklát mintegy lebegő állapotban tartja. Másutt ez a szerencsés helyzet már nincs meg, a cementáló, összetartó jég elolvadt.
Veszélyben a Mont Blanc
A kilencvenes évek végén a Mont Blanc keleti falán hasonló okok miatt szintén leomlott a Brenvasporn egy része. Kétmillió tonnányi törmelék zúdult az alatta húzódó Brenva-gleccserre, amely kétmillió tonna havat, jeget és törmeléket szállított a völgybe. A 360 kilométer/óra csúcssebességgel haladó lavina két embert temetett maga alá.
2004 nyarán Dél-Tirolban a Thurwieser csúcs egyik pillére omlott össze, több millió tonna törmeléket termelve. A svájci–olasz határ közelében lévő Monte Rosa keleti falán pedig egy függőgleccser tört ketté, amely végül – szerencsére – a Belvedere-gleccseren „landolt”, és egy ott üresen álló gleccsertavat töltött fel. De az áradat elönthette volna a festői szépségű olasz Macugnaga hegyi települést.
A svájci gleccserkutatót igencsak megnyugtatná, ha végre borultabb és hűvösebb időjárás köszöntene a vidékre. A szakértő szerint ugyanis a magashegységeknek nyaranta legalább egyszer „szükségük van” kiadós havazásra.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
