Bruce Artwick a hetvenes évek közepén az University of Illinois egy teljesen átlagos villamosmérnök-tanulója volt. Csupán az különböztette meg társaitól, hogy szabadidejében szenvedélyes pilótaként igyekezett gyűjtögetni a repült órákat. Emiatt teljesen természetes volt, hogy tanulmányai középpontjában is a repülés állt. Így nem meglepő, hogy 1975-ös diplomamunkájának címe „A sokoldalú, számítógép generálta dinamikus repülési kijelző” volt.
Dolgozatában bebizonyította, hogy az akkori csúcstechnológiának számító, mellesleg az első mikroprocesszorként is ismert 6800-as processzor teljesítménye elegendő ahhoz, hogy egyszerre elvégezze a repülési modellhez szükséges aritmetikai számításokat és megjelenítse a 3 dimenzióban repülő gépet, illetve annak működő, helyes értékeket mutató műszerfalát. A világ első digitális, számítógépen működő repülőgép-szimulátora megérkezett. Legalábbis papíron.
Betűből vektorok
A megvalósításig azonban néhány évet még várni kellett. Hogy pontosan mennyit, az még ma is vita kérdése, hiszen a kutatók egy része 1979-et jelöli meg, mint a subLOGIC FS1 megjelenésének dátumát, mások a hirdetések és a játék kézikönyve alapján 1980-ra teszik ezt az időpontot. Ez végül is lényegtelen: ami biztos, hogy Bruce Artwick megalapította Stu Momenttel együtt a subLOGIC nevű szoftverfejlesztő céget, majd grafikai fejlesztéseket végeztek a 6800-as, a 6502-es, a 8080-as és más mikroprocesszorokra. Bruce végül úgy döntött, hogy ideje megvalósítania a diplomamunkája által felvázolt elméleti lehetőséget: így született meg a subLOGIC FS1, a Flight Simulator-sorozat ősdarabja.
Az elsőként Apple II-es számítógépeken futó szimulátort gyorsan átportolták a Radio Shack TRS-80-asára. Érdekesség, hogy mindkét számítógépnél hagyományos kazettán tárolták a programot. Hogy a program mennyire lett sikeres, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1981-ben az Apple-kra írt programok közül ebből vásárolták a legtöbb példányt. Kicsit előreszaladva kijelenthető, hogy a sikerszéria nem szakadt meg: a Microsoft 1997-es bejelentése szerint addig több mint tízmillió FS-példány talált gazdára.
Az első változatnál mai szemmel nézve szinte értelmezhetetlen grafika jelent meg, a képernyő kiosztása azonban azóta sem változott semmit (ez így nem teljesen igaz, hiszen a virtuális pilótafülke is megjelent, az alapértelmezés szerinti műszerfal azonban tényleg azonos): alul a műszeregyüttes (ez kezdetben egy sebességmérőből, magasságmérőből, olajnyomás- és olajhőfokmérőből, iránytűből, üzemanyagszint-mérőből és egy térképablakból álló egyszerű műszerfal volt), felül pedig a meglehetősen „vonalas” táj látható. A műszerekről leolvasható adatok azonban már lehetővé tették a repülést, mind a három repülőtér között.
A táj három dimenzióban látszódott, vektorgrafikás rajzokkal. A hegyek háromszögei és a síkot jelző négyzetek mellett már ekkor megjelentek az első hidak, amelyek a felismerhető folyók felett íveltek át. A játékban több mint 23 repülési paraméter alakította ki a Cessna repülőgép eltérő viselkedését, a játékos elé másodpercenként 3-6 képkocka vetült (ma 25-60 fps számít elfogadható értéknek).
Hamm, bekaplak!
Bruce Artwick és Stu Moment munkája nem maradt észrevétlen: Bill Gates, aki akkoriban szintén fiatal, nagyra törő szoftverfejlesztőnek számított, hamarosan az IBM-mel kezdett vetélkedésbe a Flight Simulator megvásárlásának jogáért. A többi már történelem: Gates győzött.
1982 novembere egy újabb mérföldkő, vagy ISEC (kereszteződés, fordulópont): megjelenik a Microsoft Flight Simulator 1.00, mint az egyik legelső, PC-re írt játékprogram. Egy esztendővel később már a 2.00-nál tartunk, majd 1986-ig a 2.41-es változat is megérkezik. Bár a CGA videokártyák és az RGB-monitorok csupán négy szín megjelenítésére alkalmasak, a fejlesztők egy speciális színkeverő rendszerrel további hat színt varázsolnak a játékba. Ez akkoriban hihetetlenül gyors és valószerű tájkép generálását eredményezte. Akkoriban a Cessna C-182-es repülőgép állt a fejlesztők figyelmének középpontjában, amelynek már behúzható futóműve is volt a programban.
A fejlődésre jellemző, hogy addigra a műszerfalon minden, a Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) által kötelező minimumnak tartott műszer megtalálható volt, mind a vizuális (VFR), mind a műszerek alapján végrehajtott (IFR) repülési módokhoz: emellett az OBI, az ILS és a DME rendszerek indikátorai is megvoltak. Egy fontos fontos műszer azonban még kimaradt, az ADF, vagyis az automatikus iránykereső. A repüléshez már ekkor is a joystickot ajánlották.
A Microsoft-féle Flight Simulator (és a fejlesztő, Bruce Artwick keze munkája) már egy 10 ezerx10 ezer négyzetmérföldes „világot” modellezett, s ebbe belefért a kontinentális Egyesült Államok, Kanada, Mexikó és a Karib-szigetek egy része is. A „népes”, épületekkel is jelzett területek között Chicago, Los Angeles, Seattle és New York/Boston szerepelt, ahol az MS-FS1.00 kezdeti 20 repülőtere helyett fokozatosan 80 repülőtér várt a szárnyas vándorokra. A Cessna C-182-es pilótafülkéjéből még mindig nem lehetett „kilépni”, a játékos kénytelen volt Bill Gates és Bruce Artwick szavában megbízni: hogy valóban ennek a kisgépnek a pilótája. A repülőgép viselkedését azonban már 35 paraméter befolyásolta.
A játék telepítőállománya elfért egyetlen 5,1/4 hüvelykes lemezen („nagyfloppyn”), a jelenlegi 4 CD-s változathoz képest. Igaz, a program hardverigénye is jóval kisebb volt: egy 64K IBM PC-n elfutott.
Ez a változat, összehasonlítva az eredetivel, valóban a második generációt jelentette.
Káosz a valóságban
Nem lenne informatika, ha nem lenne zűrzavar: a subLOGIC ugyanis szintén kiadta saját, Flight Simulator II programját. A Microsoft-féle FS2 továbbfejlesztett változata elsősorban az Apple II-es fejlettebb színkezelését használta ki. A játékosok a Piper Cherokee Archer kisrepülőgéppel az MS-féle játék 4 színterének 80 repülőterét járhatták be. Ennek a változatnak elkészültek a Commodore C-64-es, az XL és az Atari 800-as átiratai is, amelyek teljesen egyenértékűek voltak a PC-kre készített MS-FS2 változattal, csak éppen sokkal szebb volt a grafikai világuk.
A forradalmi változások a késői FSII-változattal érkeztek meg. San Francisco, mint az ötödik felkereshető terület mellett 40 új repülőtér tűnt fel. A tovább finomított repülési modell már 49 paramétert figyelt. A menürendszer is átalakult, a korábbi bonyolult rendszer helyett a ma is ismert, legördülő menüvel boldogulhattak a játékosok. A realisztikusabb nappali, éjszakai és felhős idők mellett először lehetett megtekinteni a repülőgépet (ez egy Cessna C-182-esre változott időközben), méghozzá a normál külső nézetek mellett a toronyból is. A legfontosabb elem azonban a hálózati játék opciója volt: két pilóta repülhetett egyszerre, egy hálózaton belül összekapcsolódva. Ez az újítás „szólt” legnagyobbat; a világ több részén is lelkes FS-rajongók tömörültek klubokba, a közös repülés élményét keresve.
1987 — a világ kitárulkozik. Ez idáig az FS-rajongók kénytelenek voltak 4-5, nagyváros körüli területen repülni. A suvLOGIC azonban robbantott: nem kevesebb, mint 12 floppylemezen érkezett meg az egész kontinentális Egyesült Államokat lefedő kiegészítőkészlet, amely a hivatalos NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) adatain alapult. Az egyes lemezek általában 100 új repülőteret és ugyanennyi navigációs rádióállomást tartalmaztak, lehetővé téve a nagy távolságú repülések végrehajtását is, gyakorlatilag bárhová.
1988 — a szétválás éve. Bruce Artwick és Stu Moment útjai elváltak. Bruce saját céget alapított, amely a Flight Simulatorokhoz csatlakozó programok fejlesztésével kezdett foglalkozni. Az év második felében jelent meg a Microsoft-vonal 3.0-s változata, és ez már 16 bites (EGA) grafikával, 640×350 képpontos felbontással varázsolta a világot a virtuális pilóták elé. Most már a Microsoft termékét választók is megnézhették kívülről saját Cessnájukat.
Legenda, ami élő
A szétválás óta szinte semmi nem változott: a program az egymást követő fejlesztések során mindig az egyik, ha nem a legfontosabb és legnépszerűbb polgári repülőgép-szimulátor maradt. Felbukkantak a trónkövetelők, mint a Sierra-féle ProPilot, a Looking Glass által fejlesztett Fly Unlimited, vagy a Fly! a Terminal Reality-től, illetve a szabad forráskódú X-Plane, de a Flight Simulator-családot nem tudták letaszítani a trónról. Az FS-dinasztia legifjabb, sorrendben a 9., „A Century of Flight” alcímű darabja számos díjat nyert el mind a sajtó tesztelőitől, mind az online repüléssel foglalkozó szervezetektől, fórumoktól. A Microsoft nem állt le: a következő darab 2006-ra várható.
