Annak idején Kopits György vezette be a nemzetközi közgazdasági irodalomba – a magyar államháztartási túlköltekezés példáján – az azóta sokszor használt „fiskális alkoholizmus” fogalmát. Az ismert közgazdász a HVG-nek adott interjúban most a válságból válságba sodródó argentin gazdaságpolitikát veti össze a magyarral.
Szerinte nagy különbség, hogy Javier Milei elnök szakított a peronista múlttal, míg a magyar kormányból teljesen hiányzik az önkritika, a kudarcokat mindig külső tényezőkkel magyarázza.
„A jelenlegi garnitúra lassan 15 éve hatalmon van, s bár az volt a jelszó, hogy »Magyarország jobban teljesít«, nem ez történik.” Ugyanazokat a külső hatásokat szenvedi el a térség többi állama is, amelyekhez képest Magyarországnak mégis „elég gyatra a bizonyítványa”.
Kopits György szerint a kormány 21 pontos gazdaságvédelmi akcióterve „egy vegyes saláta”, a 21 pont közgazdasági értelemben főleg a keresletet ösztönzi, ám tartós növekedésre csak kínálati oldalról lehetne számítani. A kormány akkor érheti el idén GDP 3,4 százalékos emelkedését, ha az uniós pénzeket a költségvetési hiány növelésével kipótolja. Szerinte a 2026-os kampány időszakában a deficit és a GDP megugrására lehet számítani, de hosszabb távon
a tervezett 3–6 százalékos növekedési cél délibábnak tekinthető.
A Költségvetési Tanács első, 2011 januárjában lemondott elnöke szerint az akcióterv átláthatatlansága is bizonyítja, hogy szükség lenne egy olyan valódi Költségvetési Tanácsra, amilyet ő irányított, amelyik pontosan beárazná, egy-egy pont mennyi forrást igényel, milyen eredményt hozhat. A kis- és középvállalati szektor segítése fontos, de az aligha fogja segíteni a hatékonyságot, ha nem nyílt pályázaton, hanem politikai megfontolások alapján osztják a vissza nem térítendő támogatást. A gazdasági semlegességnél a potenciális növekedést inkább megalapozná az infrastruktúra – a meglévő vasúti hálózat felújítása –, az oktatás, az egészségügy fejlesztése. A közgazdász szerint még csak az sem komoly baj, hogy Orbán Viktor miniszterelnök melyik állam- vagy kormányfővel barátkozik, az annál inkább, hogy az ország
természetes szövetségeseit, európai kapcsolatait, a szomszédait magára haragítja.
Sokat jár Európában, úgy látja, hogy mára Magyarország elveszítette egykori presztízsét, megbízhatóságát, az EU működésének egyik fő gátjává vált.
