A kormányzati kampányok ára és értelme a témája a szocialista, aztán független EP-képviselő, idén májusban a politikából távozó Ujhelyi István mai nyílt levelének.
Ujhelyi azt írja, nem tudni pontosan, hogy a Fidesz-kormány mennyit költött „nemzeti konzultációnak hívott politikai kampányokra”, pontos számokat ugyanis sosem közölnek, a kérdőívek mellé elköltött plakát- és egyéb hirdetési költségeket pedig konkrétan titkolja a hatalom.
De az biztos, így Ujhelyi, hogy közpénzből ment minden.
Ujhelyi úgy ítéli, hogy a nemzeti konzultáció kifejezetten innovatív technika, „de józan hazafiként jogosan tesszük fel a kérdés, hogy megérte, illetve megéri-e erre ennyit költeni, beváltotta-e azt az ígéretét, amelyre elvben létrejött, vagyis az aktuális hatalmi döntések befolyásolására, az ország politikai irányának közös kialakítására, a kormányzati álláspont megerősítésére és így a kormány mozgásterének megszabására a nemzetközi tárgyalások során”.
Ujhelyi felidézi a nemzeti konzultációk nyitányát.
Először a Fidesz számára kudarccal végződő 2006-os választás előtt hirdették meg; ekkor még értelme és tartalma is volt. A Fidesz felállított egy úgynevezett Nemzeti Konzultációs Testületet, amelyet Szájer József vezetett és olyan tagjai voltak, mint Pozsgay Imre vagy a későbbi oktatási államtitkár Hoffmann Rózsa… Az országjárás során több mint 1,6 millió emberrel kerültek kapcsolatba és kérték ki a véleményüket arról: mi foglalkoztatja leginkább a magyar embereket. Kiderült, hogy a munkahelyek elvesztése, a bizonytalan jövő, a megélhetési gondok aggasztják leginkább a választókat, ezért a következő kormánytól radikális adócsökkentést, munkahely-védelmi intézkedéseket, a kis- és közepes vállalkozók megsegítését és a nemzeti vagyon védelmét várták el elsősorban.
Ujhelyi úgy véli, a Fidesz a 2010-es kormányváltás után hivatalos állami programmá emelte a konzultációt, így jutott el a jelenig, mikor is immár tizennegyedik alkalommal kérdezik meg a választókat az ország sorsát befolyásoló kérdésekben.
Nem kell ahhoz agysebésznek lenni, hogy a visszatérő kérdőíveken szereplő, irányított és sokszor vadpopulista kérdésekről pontosan lássuk: ezek eredendő célja nem a megkérdezettek véleményének begyűjtése, hanem a kormánypárt álláspontjának hirdetése és a megkérdezettek fejébe való begyömöszölése. Nettó pártpropaganda, az eredeti, kezdeti konzultációs szándék tulajdonképpeni teljes elhagyásával… Ezek az ál-párbeszédek mindössze azt a célt szolgálták, hogy előzetesen visszaigazolják azt, amit a kormány már jó előre eldöntött vagy megtett.
Ujhelyi szót ejt a 2011-es „szociális népszavazásról”, a 2012-es gazdasági konzultációról és a 2020-as, a pandémia kapcsán indított konzultációról, melynek „egyik kérdése arra irányult, hogy szükségesnek tartják-e a magyar választók, hogy hazánknak hasonló esetben ne külföldről kelljen beszereznie a járvány elleni eszközöket, például vakcinákat, hanem azok itthon is előállíthatóak legyenek; nyilván a többség támogatta az elvi javaslatot, amelyre támaszkodva hamar meg is indult a nemzeti oltóanyaggyár építése Debrecenben; már többmilliárd forintot elköltöttek a projektre, amelynek 2022-ben már meg kellett volna kezdenie a termelést, de azóta sem történt semmi”.
A legsajátosabbnak a 2017-es „Stop Soros” konzultációt tartja Ujhelyi: „Önmagában abszurd volt, hiszen egy nem létező terv ellen agitált és kért támogatást a választóktól.”
Hasonlóképp abszurd ítélinak a 2022-es szankciókról szóló kérdőívet, melyben „olyan intézkedések elleni fellépést szorgalmaztak a kormány részéről, amelyeket ugyanez a kormány közben sorra megszavazott az Európai Unió illetékes fórumain”.
A legtanulságosabbnak a 2019-ben megtartott online konzultációt gondolja Ujhelyi:
Ezt ugyanis a Fidesz-kormány tulajdonképpen nem is akarta kiírni, számára ez a téma egyáltalán nem volt fontos, viszont nem tehetett mást, mert a klímavészhelyzethez kapcsolódó, uniós fejlődési stratégiai kidolgozásához ez minden tagállamban előírás volt… Mindössze egy hétig tartott az illetékes minisztérium honlapjának egyik aloldalán. Amikor a sajtó megkérdezte a kormánypártot, hogy mégis miért hallgatják el ezt az egyébként fontos ügyben rendezett konzultációt, akkor a méltatlanul elfelejtett Hollik István szóvivő azt találta mondani: a klímahelyzetről folytatott társadalmi konzultáció célja nem az, hogy az emberek átfogó véleményét megtudják az ügyben, ez csak egy kötelezettség, amit Brüsszel előír. Gyönyörű.
Ujhelyi végkövetkeztetése: „Ha a mostani, elvben gazdasági és szuverenitási témában kiírt újabb nemzeti konzultációt valóban komolyan venné a kormány, akkor lenne róla mit beszélni, lenne helye érdemi és valós vitának, igazi párbeszédnek. De, ez megint nem arról szól. Kár, mert egyébként a Fidesz által bevezetett intézmény tényleg hasznos és hiteles is lehetne. Ha arra használnák, amire valóban kellene.”