Csák János kulturális és innovációs, Nagy Márton gazdaságfejlesztési és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter után Navracsics Tiboron volt a sor, hogy a Mathias Corvinus Collegium előadásán elmondhassa, hogyan képzeli el a saját tárcájával kapcsolatos kihívások kezelését. Ez az ő esetében a területfejlesztést, de leginkább az uniós pénzek hazahozatalát jelenti.
Navracsics a félórás felvezetőjében mégis leginkább a területfejlesztésről beszélt, valamennyire érintve az uniós fejlesztések rendszerét. Szerinte a területi politika nem csak az országhatárokon belül érvényesülhet, sőt alapvetően nem is csak országhatárokon belül kell gondolkodni. Szerinte az unió kohéziós politikájának egyik legnagyobb sikere, hogy beindult egy felzárkózás, amelyben a magyar régiók is benne voltak.
A miniszter diákat és adatokat mutatott be fél órán keresztül arról, hogyan néz ki Európa régióinak fejlettségi szintje. Ezek szerint van az Európai Uniónak egy hagyományosabb mintázata, az észak-nyugati vonalú tengely, amelytől északra az országok viszonylag kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, és vannak a dél-európai országok, amelyek kevésbé.
Navracsics szerint az uniós kohéziós politikának hála az elmaradottabb területeken a maghoz képest van felzárkózás, de a feladat nemcsak az, hogy a leszakadó régiókat felzárkóztassák, hanem hogy ezek a régiók később se essenek vissza. Erre szerinte a megoldás a Helyreállítási Alap, amelynek a fedezete az Európai Unió közösen biztosított adóssága, amelyet az Európai Bizottság vett fel, és ennek megfelelően kedvező konstrukcióval. Ez volt a kevés pillanat egyike, amikor szóba került a Helyreállítási Alap pénze.
Navracsics szerint alapból 430 milliárd forint forrásvesztés várható amiatt, hogy a bizottság a gazdasági teljesítményhez igazítja a támogatások arányát. Szerinte ezt akár jó dolognak is felfoghatjuk, mert Magyarország gyorsabban növekedett az elmúlt két évben, mint amit a bizottság várt.
Nekünk érdemes pénzt adni, mi jó akceptorok vagyunk
– fogalmazott Navracsics, mert az előző időszakban a rendelkezésre álló összegeket átlagosan 68 százalékban hasznosították az EU országai, ehhez képest Magyarország 75 százaléknál tart, de az év végéig 80 százalék fölé is mehetünk.
Navracsics először az operatív programok felhasználásához szükséges partnerségi megállapodásról beszélt, amelyet szerinte a bizottság 2022 végére el fog fogadni, így ott nem kell forrásvesztéstől tartani. A teljes pénzügyi keret itt 14 ezer milliárd, a minket érintő operatív programok pedig közel tízezer milliárd forint értékben jelennek meg a magyar fejlesztési politikában.
A partnerségi megállapodás egyébként alapvetően ahhoz kell, hogy Magyarország elkölthesse az Európai Unióval közösen menedzselt alapokból származó pénzeket. Ezek a pénzek a hétéves költségvetésben vannak benne, nem a Helyreállítási Alapban, és itt egyelőre nem is csúsztunk ki az időből, csak a kormány szeretné, ha minél hamarabb elkezdhetne pénzeket lehívni.
Az uniós fejlettségi átlaghoz mérten a magyar régiók 49 és 153 százalék között mozognak, Navracsics szerint ezért különösen nehéz összehúzni a fejlesztéspolitikát. Budapest például nem az Észak-Alfölddel versenyez, hanem Béccsel, Pozsonnyal és Prágával. Ezért ki kell alakítani egy olyan környezetet, amely minden régiónak megfelelő fejlesztéspolitikát jelent. Ezzel nem állunk sehol, mert az uniós támogatáspolitika jelenleg a leszakadó régiók felzárkóztatásáról szól.
Budapest – Navracsics szerint – különleges helyzetben van, mert európai szinten is jó fejlettségű város. Ráadásul Budapest értelmezhetetlen a saját közigazgatási határain belül, és innentől csak az a kérdés, hogy hol húzódnak a valódi határai. Mint mondta, a nyugat-európai trendek azt mutatják, hogy a jó közlekedési infrastruktúra 100–110 kilométeres körzetben teszi lehetővé a bejárást. Ez ma Budapest környékén nincs így, de el kell gondolkodni azon, hogy ez a Székesfehérvár, Tatabánya, Hatvan kör fejlesztésével megvalósuljon, és ezek a városok közelebb kerüljenek Budapesthez. Erre létrehoztak egy fejlesztési tanácsot is, Navracsics pedig örül annak, hogy ezt Budapest főpolgármestere is jó dolognak tartja.
Navracsics azokra a kritikákra, miszerint Magyarországon alapvetően a korrupció és a közbeszerzési rendszer lenne a probléma, felhozta az Európai Unió kimutatását, amely három csoportba sorolja az országokat a közbeszerzési átláthatóság szerint. Ebben Magyarország a középmezőnybe tartozik, akadnak nálunk sokkal rosszabbul teljesítő országok is. Az Európai Bizottság igazságügyi eredménytáblája szerint Magyarország szintén a középmezőnybe tartozik. A miniszter ezért bízik benne, hogy év végéig sikerül megkötni azokat a megállapodásokat, amelyeknek köszönhetően hozzájuthatunk az uniós fejlesztési pénzekhez.
Itt rákérdeztek, hogy pontosan kikkel is van vitánk az Európai Unióban, és melyek ezeknek a fő pontjai. Navracsics közölte, többéves folyamatról van szó, bár az uniós pénzek csak most kerültek a magyar politika fókuszába, majd egy logikai talajgyakorlattal több különböző eljárást is összeolvasztott. Szerinte a lényeges technikai, szakpolitikai kérdésekről már nincs vita, nagyon közel áll egymáshoz a bizottság és a magyar kormány álláspontja. Folyamatosak a tárgyalások, és ő nem itt látja a megállapodás akadályát, hanem a politikai elvárásokban.
Azt mondta, hogy a Magyarországgal szemben támasztott elvárások az általánosítások szintjén maradtak, ellentétben Lengyelországgal például, ahol konkrét elvárásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság. A Magyarország ellen folyó eljárás alapja szerinte más, mint a Lengyelország elleni, ez egy európai parlamenti eljárás, amely Judith Sargentini jelentése alapján indult el. Arról is beszélt, hogy erre alapulnak a bizottság eljárásai is, és ezek között több olyan is van, amelyeket korábban már lezártunk.
Azonban ez így nem teljesen igaz. A Lengyelországgal kapcsolatos konkrét elvárások például a Helyreállítási Alap pénzeivel kapcsolatban fogalmazódtak meg, és konkrét teljesítési listát csak akkor kaptak, amikor megszületett a megállapodás. A Sargentini-féle jelentés viszont a 7-es cikk szerinti eljárás alapja, nem a Helyreállítási Alappal kapcsolatos vitáké. Magyarország ellen valóban az Európai Parlament indította el a 7-es cikk szerinti eljárást, de a Lengyelország ellenit ugyanúgy meg kellett szavaznia a parlamentnek is, miután a bizottság elindította azt. És ebben az esetben sem a lengyel, sem a magyar eljárással kapcsolatban nem történt előrelépés. Az Európai Unióval kapcsolatos különböző eljárásokról és harcokról videósorozatot is készítettünk, ezt itt lehet megnézni:
Navracsics szerint most azt várják, hogy végre politikai szakaszba lépjenek ezek a tárgyalások, és kiderüljön, pontosan mi az, amit kérnek tőlünk politikai értelemben. Ezt még ő sem tudja kitapintani, de reméli, hogy hamarosan kiderül. Ezek a kritikák egyébként az EU országspecifikus ajánlásaiban szerepelnek részletesen. Erről itt írtunk részletesebben, ugyanis az Európai Bizottság több magyar reformtervet is bekért már, de nem tudni, hogy ez elég lesz-e az Európai Parlamentnek is.
A miniszter szerint két olyan terület van, ahol jelentős változás látható majd: az egyik a digitalizáció, a másik a zöld átmenet. Környezetbarátabb és digitálisabb lesz Magyarország, ha ennek a fejlesztési ciklusnak vége. A Helyreállítási Alap pénzeinél komoly elvárás, hogy reformértékű lépések történjenek például az oktatás területén, ahol elvárás a magyar oktatás fejlesztése, a tanári pálya reformja, beleértve ebbe a fizetésemelést is. És ugyanitt lesznek olyan jelentős lépések is, amelyek Magyarország energetikai függetlenségét segítik majd. Már csak azért is lesz ez így, mert ahogy korábban írtuk, a magyar kormány vállalta, hogy a Helyreállítási Alap pénzeinek kétharmadát az energetikai függetlenségre és a dekarbonizációra költi.
Navracsics két területével, a fejlesztéssel és az uniós pénzekkel kapcsolatos kérdések egymás után kerültek elő, ám ezeknek gyakran nem volt közük igazán egymáshoz. Azt is érezni lehetett, hogy ugyan vannak személyes tervei a fejlesztésekről, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek meg is valósulnak. Sok esetben például feltételes módban beszélt a fejlesztésekről, hogy ezeket akár úgy is lehetne csinálni, ahogy az imént elmondta. Szerinte fejlesztésben két nagy terület volt az elmúlt időszakban Magyarországon.
- Az egyik az autópálya-építés volt, mert ahova autópálya megy, oda befektetések is mennek,
- a másik pedig ennek a folyamatnak, vagyis a lehető legtöbb befektetésnek a segítése Kelet-Magyarország felé.
A kettes szám többször is előkerült, ugyanis Navracsics majdnem minden elmondott ügyben két példát hozott fel. Két olyan folyamat érzékelhető például szerinte, amiket mindenképp meg kell állítani.
- Az egyik a munkaerő elvándorlása,
- a másik pedig a belső perifériák erősödése, ami komoly probléma az ország keleti és nyugati részében is.
És fejlesztési szinten szintén két rendszerben érdemes gondolkodni.
- Az egyik a megye, amit ő egy jó rendszernek tart, majd bocsánatot kért, mert már vármegyének kell nevezni ezeket.
- A másik jó rendszer pedig szerinte a járás, ami közel áll a helyi szinthez, de térségi szemléletet tükröz, és itt esetleg ki lehet próbálni a komplex fejlesztési programokat.
Navracsics szerint Magyarország a meg nem valósított álmokban igazán nagy, azt például 150 éve nem sikerül megoldani, hogy a Balatont körbe lehessen vonatozni. Pedig ő ezt nagyon fontosnak tartja, és irigykedve nézi a 2-es villamoson utazó turistákat, mert a Balaton körbevonatozása ugyanilyen attrakció lehetne. De a Balaton szervezetileg nem egységes, hanem szétszabdalt, többfelé csatolt. Szerinte itt nagyon sok aggasztó folyamat van, folyamatosan öregszik el a Balaton-környéki népesség, kezd magyar Floridává válni. Ebben nem is csak az játszik szerepet, hogy nem költözik oda senki, hanem azok a fiatalok, akik ott nőnek fel, az árak miatt nem tudnak ingatlant venni, ezért el kell menniük. Navracsics szerint a Balaton több szempontból is a 23. órában van, itt sürgős lépésekre van szükség. A miniszter, aki egyébként veszprémi, és Tapolcán indult és nyert egyéni képviselőként, érezhetően fontos témának tartja ezt, az egész beszélgetés egyik legélénkebb része az volt, amikor a Balatonról beszélt.
A háborúról viszont nem beszélt sokat, és ezért kérdésben is előkerült, hogy a fejlesztési ügyeket mennyire tudja keresztülhúzni a háború.
Navracsics szerint nagyon is. Itt is nyugatra lejt a pálya, minél közelebb vagyunk a háborúhoz, annál inkább beárazza a kockázatot a piac. Ő abban bízik, hogy minél hamarabb béke lesz, mert megtisztelőnek tartja, hogy az EU ennyi energiát tesz egy kilenc és fél milliós ország belső ügyeibe, de nem látja, hogy ilyen lelkesen közvetítenek a békéért Ukrajna és Oroszország között is.
Megkérdezték tőle azt is, hogy milyen volt újra oldalt váltani. Navracsics korábban kormánytagból lett uniós biztos, tehát elvileg a másik oldalra került, majd a mostani kinevezésével ismét oldalt váltott. Szerinte a Magyarország és az Európai Unió kapcsolatáról saját magában kialakult kép konzisztens és vállalható. Ő a polarizáció ellen van, szerinte az EU-nak és Magyarországnak szüksége van egymásra.
Konfliktusok nélkül nem lehet együtt élni, ezt mindenki tudja, de ő mindig úgy gondolta, hogy a vita közepette sem lehet szem elől téveszteni, hogy a végén meg kell egyezni, és a megegyezési utáni napon is jó érzéssel kell köszönni a másiknak.
Arról is beszélt, hogy kifejezetten számít, valaki ismer-e valakit Brüsszelben. Ebből a szempontból ő három csoportba sorolja a biztosokat. Egy részükkel együtt dolgozott, egy részükkel nem, de nem is releváns a területük Magyarország szempontjából, és vannak, akikkel nem dolgozott együtt, de fontos a területük Magyarország szempontjából. Szerinte, akikkel együtt dolgozott korábban, azokkal nagyon jó kapcsolatban van, tudnak együtt dolgozni, akkor is békében válnak el egymástól, ha úgy állnak fel az asztaltól, hogy teljesen mást gondolnak a világról. Akikkel pedig fel kellett vennie a kapcsolatot, de eddig nem ismerte őket, sikerült jó viszonyt kialakítania.
A kurucos mentalitásból az következik, hogy ledöfjük azt, akivel nem értünk egyet, de az Európai Unió tárgyalások sorozata, egy láncolat, ahol folyamatosan tárgyalni kell a másikkal, mondta Navracsics.
Feltették a kérdést, mi a realitás abban, hogy az Európai Parlament képviselőit adott esetben ismét a tagállamok delegálják. Ez azért is bravúros kérdésfelvetés, mert sikerült anélkül megoldani, hogy szóba került volna, hogy az Országgyűlés épp kedden szavazott az erről szóló politikai nyilatkozatról, és Navracsics volt az egyike a három nem szavazó fideszes képviselőnek. Válaszként elmondta, hogy az EU jövőjéről kétféle végletes elképzelés van, a föderalista és az, amelyik szerint alakuljon vissza az EU közös piaccá és semmi mássá. Az ő véleménye az, hogy az EU ezekre fittyet szokott hányni, és megy a saját útján előre. Ő egyébként rugalmas Európát szeretne, amiben, ha egy tagország szorosabb integrációhoz szeretne csatlakozni, megteheti.
Navracsics egyébként azokból a jelekből, amelyekből sokan az EU halálát jósolják, inkább azt látja, hogy az Európai Unió most kezd rendszerré alakulni, és most vannak először belpolitikai konfliktusai.
