Arató Gergelynek a 24.hu cikkében tett nyilatkozatával szemben az általam kért és elfogadott program-módosítás nem a védőnői szolgálat leépítését, ne adj’ Isten megszüntetését, hanem fejlesztését tartalmazza (a hungarikum kifejezést sem én vetettem fel, hanem a korábbi szövegben szerepelt). Gyurcsány Ferenc pedig nem emiatt vonult ki, hanem egyáltalán semmilyen módosítást nem támogatott a Közös Alaphoz képest, sőt kijelentette, hogy semmit nem fog elfogadni, de minthogy az öt párt és jómagam is végigdolgoztuk az estét a szakértők tucatjai, köztük a nőjogi csoport védőnői szolgálatra vonatkozó javaslatainak átvezetésével, másnap a DK is elfogadta az Emelkedő Magyarország programját, benne a védőnőkre vonatkozó pontosításokkal. A program összeállítása komoly ellenzéki teljesítmény volt, büszke vagyok rá, és elszomorító, hogy még ezt is sárdobálásra használják egyesek. Akik mellesleg egyetlen romát sem akartak a listára, korábbi közös ígéretünk ellenére – valójában ugyanis ezen vesztünk össze a DK vezetőjével. Tudom, hogy a politika ilyen, de nem lehetne legalább az egymás iránti tisztelet, vagy ha ez nincs, az ellenzék minimális tekintélyének védelme érdekében nem folyton vádaskodni?
– írja a Facebookon. Márki-Zay Péter a korábbi cikkünkre reagálva. A cikkben azt írtuk, a kampány problémáinak illusztrálására több forrásunk is egy március eleji történetet hozott fel, amikor Gyurcsány Ferenc kiosztotta Márki-Zayt az egyik pártelnöki találkozón.
A háború második hetében jártunk, és már megint a programról kezdtünk el beszélni, mert továbbra sem voltunk kész vele. Márki-Zay azzal állt elő, hogy nem ért egyet azzal, amit a védőnőkről írtunk a programban. Erre Gyurcsánynál elpattant a cérna.
A DK elnöke ekkor indulatosan felpattant, és azt vágta a kormányfőjelölt fejéhez: „Mit képzelsz magadról, mégis ki vagy te?”. Azzal felpattant a székéből, és kiment a szobából. Az egyik jelenlévő pártelnök azt mondta, hogy ez az eset nem önmagában érdekes, hanem rendszerszinten. „Egyrészt nonszensz, hogy egy ilyen szakkérdés felmerülhet pártelnöki szinten, mert nem oda való, ez programírói szint. Másrészt azt többször tematizáltuk páran, hogy milyen stílusban beszélünk egymással. Hogy így ne szóljunk egymáshoz, ez rossz, nem vezet sehova, ez ugyanis nem egyedi eset volt.”
A Márki-Zay által most említett Arató ezt mesélte a történetről: „Váratlanul egy vasárnap estére kért magas szintű egyeztetést Márki-Zay Péter a programról. A hat párt és a miniszterelnök-jelölt szakértői által egyeztetett és elfogadott programot nyitott ki ezzel Márki-Zay a program bemutatása előtt pár nappal. Ez önmagában is elképesztő. Ráadásul bármilyen korrekció csak konszenzussal lett volna lehetséges. Gyurcsány Ferenc ezért már a megbeszélés elején közölte, hogy a kész programon már nem lehet egyoldalúan változtatni. Feszült, de normális hangnemű beszélgetés volt. Amikor a védőnői hálózat fejlesztéséhez értünk, Márki-Zay azt mondta, hogy azt nem fejleszteni, hanem leépíteni kell, mert ez egy haszontalan hungarikum – szó szerint ezt mondta –, szerinte középosztálybeli családok anyukái kávézgatnak a sok pénzért fizetett védőnőkkel, ezért ennek semmi értelme. Gyurcsány Ferenc ezt a lenéző megjegyzést visszautasította, és azt kérdezte Márki-Zaytól, hogy mikor olvasott erről elemző tanulmányt, honnan veszi a bátorságot, hogy egy egész szakmáról így beszéljen, mert ennek így nem csak semmi értelme, de szakmailag és emberileg is tisztességtelen. Gyurcsány Ferenc ezután felállt és higgadtan elment, de ebben semmi sértő nem volt.”
Márki-Zayt pedig már egyszer megkérdeztük az esetről, és akkor még így emlékezett: „A program lezárásánál, nem tudom, hogy ez pont a védőnői esetnél volt-e, vagy máskor, de valóban volt egy vita. Erre Gyurcsány úgy behisztizett, hogy mit nyúlkálunk bele a már leegyeztetett programba, hogy felpattant, és kiviharzott. Hogy pontosan akkor mit vágott hozzám, már nem tudom.”
