Három országos választást is tartottak Magyarországon másfél év alatt, de pár év távlatából a 2019-es önkormányzati választási kampányra fogunk a leginkább emlékezni. És nem azért, mert annyira izgalmas volt, hanem mert soha nem látott mélységbe süllyedt közben a magyar politika. Ezt a választók többsége is így gondolja: a Medián felmérése szerint 56 százalékuk vélekedik úgy, hogy ez a kampány „mocskosabb, durvább a korábbiaknál”.
Pucér polgármesterek
A mocsokról először biztos mindenkinek a szexvideók jutnak eszébe: a „masszőrnő” és Wittinghof Tamás liezonja csak a bemelegítés volt a Borkai Zsolt-féle jachtos orgia előtt.
Szintén idevág, hogy
- szexuális zaklatással vádolták a DK-s polgármesterjelöltet, László Imrét,
- korábban a momentumos Donáth Annát pedig azzal, hogy egy fiatal lányt zaklatott.
Miután végigfutottak ezek az ügyek a kormányközeli nyilvánosságon, nem lett folytatásuk, tehát hitelük sem sok maradt. (Nem úgy, mint a Donáth Anna apját, Donáth Lászlót érintő vádnak, amiből feljelentés is lett.)
Azaz amíg korábban a politikusok szexuális élete – miként a hamis zaklatási vád – tabu volt, addig ebben a kampányban az oldalakon átívelő közmegegyezést felrúgták. Egyértelmű üzenete ennek, hogy
Viszont érdemes elválasztani is egymástól a fent felsoroltakat:
- a Borkai-ügy elsősorban nem szexbotrány, hanem egy durva korrupciós ügy.
- A csak szexfelvételeknek pedig nyilvánvalóan más megítélés alá kell esniük, mint a szexuális zaklatásoknak, bűncselekményeknek, még ha azokról nincs is felvétel. És ha céljuk ugyanúgy a karaktergyilkosság is akar lenni.
Súlyos korrupció a felvételeken
A Borkai-botrány tehát nem szexbotrány, még ha kormányoldalon igyekeznek is annak láttatni. Egy korrupciógyanús földeladással tőkét felhalmazó, majd Győrre telepedő, közpénzeket magánzsebekbe pakoló üzleti kör képe rajzolódott ki a polgármester és a hajókabinban is látható ügyvédbarát, Rákosfalvy Zoltán főszereplésével.
Hatalmas birtok a feleség nevén, magánrepülők, százmilliók, állásokba pakolt gyerekek – napról napra súlyosabbnak tűnik a botrány, nem is csoda, hogy Borkai valószínűleg nem is lehet sokáig polgármester akkor sem, ha nyer.
Az ügyészség viszont egyelőre nem siet :
Hivatalból pedig eljárást az ügyészség a kizárólag a médiában megjelenő, ellenőrizetlen információk alapján nem indíthat, konkrét adatok nélkül nem járhat el
– így a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészsége által kiadott közlemény.
Pedig ebben a kampányban az is újdonság volt, hogy a„médiában megjelenő, ellenőrizetlen információk alapján” pikk-pakk házkutatást tartottak Pikó András ellenzéki polgármesterjelölt kampányirodájában, majd ejtették is az ügyet, mert nem találtak semmit.
Ebből csak az látszott, hogy tudnak gyorsan is forogni a magyar igazságszolgáltatás kerekei, ha valakinek az érdekei úgy kívánják.
Ide kívánkozik, hogy a kispesti szocialisták körül is szerteágazó korrupciós ügy van kialakulóban, és azt a Karácsony-felvételt se felejtsük el, amiben szintén komoly vádak hangzottak el. Mindkét esetben manipulációról és koholt vádakról beszélnek a szereplők, noha a kispesti felvételek messze egyértelműbbnek látszanak a Borkai-filmnél, ráadásul még fehér porral is súlyosbítottak.
Az is feltűnő volt, hogy a fideszesek többsége mindenek ellenére védte Borkait, az ellenzékiek közül pedig sokan rá sem hederítettek a kispesti vádakra. A saját törzs védelme sokszor felülírni látszott mindenféle morális megfontolást. Ez a hozzáállás pedig kikövezi az utat afelé, hogy egyre szélesebb tömegek gondolkodjanak úgy, hogy „ezek is lopnak, azok is lopnak, minden politikus bűnöző, minek szavazzak?” Kemény gyomros ez a demokráciának.
Cirkusz, roncsderbi
A fentiek fényében az olyan fogások már megszokottnak tűntek, mint a kormánypártiaknak kampányoló önkormányzati dolgozók, polgárőrök, közmunkások. Az impresszum nélkül terjesztett szórólapok és álhíreket terjesztő kamuportálok mindkét oldalon feltűntek. A plakátok leszaggatása, rongálása is a már megszokott szokott mederben folyt. És hosszan lehetne még sorolni a piszkos kampánytrükköket, amiket különféle intenzitással vetettek be a különböző csapatok.
De a Fidesz ebben is tudott egy szintet lépni azzal, hogy Berki Krisztiánból főpolgármester-jelölt lehetett.
Ezzel megágyaztak annak, hogy másról se szóljon a kormánymédia heteken át, mint hogy a választási kampány „egy roncsderbi”, miközben Berki, a cirkuszi zenével, eltakart arcokkal kampányoló Fidelitas, és a műpénisszel hadonászó Bede Zsolt mutatták meg a legjobban, hogy kik akarják azzá zülleszteni – nyilvánvalóan demobilizációs szándékkal.
A zavarkeltés olyan bevett eszközei pedig, mint a kamuszervezetek és kamujelöltek indítása pedig a VII. kerülettől kezdve, Óbudán át, a kormánypártnak necces megyei jogú városokig általánossá váltak. Ott tartunk, hogy már erre sem kapja fel senki a fejét.
Nagyon jó kérdés, hogy ezután a kampány után mire kapja majd még fel bárki a fejét? Annyi biztos, hogy ebből a gödörből nem lesz könnyű kimászni.
