A 2018-as is mozgalmas év volt a magyar egészségügyben, de egy valami változatlan maradt: rendszerszintű átalakításra továbbra sem szánta el magát az újabb kétharmados többséggel felhatalmazott Orbán-kormány.
Pedig az áprilisi választás után felállított, az oktatást és az egészségügyet is magában foglaló Emberi Erőforrások Minisztériuma élére orvost neveztek ki. Bár Kásler Miklós megítélése a régebbi nyilatkozatai miatt erősen vegyes, az, hogy egy onkológust bíztak meg az egészségügy rendbetételével, azt az üzenetet hordozta, talán most jött el az ideje annak, hogy bátrabban és mélyebben nyúljanak az eddig minden kabinet által félve kezelt közellátáshoz.
Az elhanyagolás és az évek óta tartó, bár egy ideje stagnáló orvoselvándorlás 2018-ban fejtette ki látványos hatását: kórházi osztályok kerültek összeomlás szélére, az ország legnagyobb kórháza, a Honvéd mindennapos ellátási gondokkal küzd, a betegek pedig a magánegészségügybe menekülnek.
Kásler nagy lendülettel állt neki a népegészségügyet, a kórházi fertőzéseket és a sürgősségi ellátást priorizáló feladatlista összeállításához (erről itt írtunk bővebben), de programjából jól látszott: ez közel sem lesz az a rendszerszintű átalakítás, amire az ellátórendszernek évtizedek óta szüksége volna.
Sürgősségi: összefogás helyett tűzoltás
Márpedig amíg a rendszer egésze nincs átalakítva, addig a sürgősségi osztályok lesznek az egészségügy csataterei, ahol az összes probléma egyszerre érzékelhetővé válik: a humánerőforrás-hiány, az adott kórház kapacitásproblémái, az elavult eszközök, a mentőszolgálat leterheltsége és az alapellátás diszfunkcionális működése. 2018-ban a Honvédkórház sürgősségijén mutatkoztak meg leglátványosabban az évtizedek óta szőnyeg alá söpört problémák. Az i-re a pontot Zacher Gábor augusztus végi felmondása tette fl, ami után akkora botrány kerekedett, hogy benne volt a levegőben, mélyreható változások kezdődhetnek. Lénárd Rita, a több ezer tagot számláló 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport adminisztrátora is érezte a változás szelét, ami aztán mégis elmaradt.
Azt hittük, lesz egy olyan összefogás a sürgősségi szakmában, ami nagyobb változást kényszerít ki. Nem lett, mert továbbra sem képes összefogni az orvostársadalom
– mondja ki ítéletét a belgyógyász-főorvos, aki szerint a rendszerszintű változáshoz az kellene, hogy az orvosok felmondják az önként vállalt túlórát. „Ha ez megtörténik, 24 órán belül bezár a bazár”, és nem lehet félmegoldásokkal betömködni a rendszer repedéseit.
Lénárd Rita azonban hangsúlyozza, hogy éppen azért, mert a sürgősségi ellátás a teljes egészségügyi rendszer hibáit leképezi, nemcsak az ország legnagyobb sürgősségi betegellátó osztálya (SBO) került a tönk szélére, hanem az egész ellátási forma küszködik. A sürgősségi ellátásnak Magyarországon nincs megfelelő háttere: sem a beáramláskor, mert az alapellátás finoman szólva sem működik jól, sem az ürítéskor, mert hiányzik a háttérosztályok problémamentes működése. Befelé kontrollálatlanul áramlik a betegtömeg, kifelé viszont nem tud ürülni, magyarázza Lénárd Rita az SBO-k keserves gyakorlatát.
Az újonnan felálló Kásler-minisztérium sem tudta takargatni a problémát, valamit lépnie kellett. Az év végére állt össze az a koncepció, aminek célja, hogy megszűnjön a több órás várakozás, és gördülékenyebb legyen az ellátás. A január 1-jén életbe lépő, 59 intézményben működő „új sürgősségi ellátási rend” szerint kötelező lesz a triázs alkalmazása (a triázsról bővebben itt írtunk), egy diszpécser foglalkoztatása, aki összeköti a beteget az ellátóval, és az akut alapellátási egység felállítása, ahova a kevésbé súlyos eseteket küldik.
Helyrebillen ettől az intézkedéscsomagtól a botrányoktól tépázott, sebtében megjavítani akart sürgősségi ellátás? Aligha, mondja Lénárd Rita, mert a sürgősségi ellátás reformját nem elég csak a sürgősségi ellátás reformjával elintézni, az egész egészségügyi rendszert át kell alakítani.
Ajka: bérnővérek
Nem sokkal a Honvédkórház SBO-jának megreccsenése után éppen a 24.hu robbantotta a következő kórházi botrányt: felmondtak az ápolók az ajkai Magyar Imre Kórház intenzív osztályán. Később kiderült az is, hogy nemcsak a nővérek, hanem az altatóorvosok is beadták felmondásukat. Az ajkai történet abban hasonlít a Honvédkórházéhoz, hogy a rendszer diszfunkcionális működését bizonyítja, és azt is, hogy a problémára nem rendszer-, hanem helyi szinten próbálnak megoldást találni. Csakhogy mélyen a zsebébe kell nyúlnia a kórház vezetésének, ha rövid időn belül egy komplett egység pótlásáról, műszakok betöltéséről kell gondoskodnia. Még többe is kerülhet a tűzoltás, mint amennyit a régóta ott dolgozók kértek volna.
Merthogy az ajkai kórház (és nyilván más intézmény is) a hirtelen felmerülő szakemberhiányt úgy oldja meg, hogy bérdolgozókkal (Ajkán bérnővérekkel) tölti be a műszakok egy részét. És aligha két fillérért vállalják az akár száz kilométernél is hosszabb utazást és a kisegítést a máshonnan jövő nővérek, illetve az őket lényegében kiközvetítő cég.
A bérnővérek alkalmazása pillanatnyilag jó megoldásnak tűnik, de veszélyes – értékeli a helyzetet Lénárd Rita, kiemelve, hogy az egészségügy csapatmunka, és nagyon sokat számít az, hogy valaki bizonyos helyismerettel álljon munkába. Márpedig az, aki Székesfehérvárról vagy Budapestről esik be az ajkai kórház intenzív osztályára, közel sem rendelkezik az adott kórházról olyan tudással, mint az ott több éve dolgozók.
Idő kell az akklimatizálódásra, a beilleszkedésre, a helyismeret megszerzésére. Egy intenzív osztályon megengedhetetlen, hogy egy ápoló álmából felébresztve nem tudja, hol van az életmentő eszköz
– hangsúlyozza a bérnővéreskedés problémáit Lénárd Rita, kiemelve azt is, hogy bár volt béremelés idén a nővéreknél, a bérbe adott munkaerő sokkal nagyobb órabérrel dolgozik, és óriási bérfeszültséget kelt ezzel az osztályon. Nem teljes munkaerő, és még többet is keres, ráadásul nem tudni, hányadik ügyeletét vállalja aznap.
Szívsebész kirúgása: veszekedő hatalmasságok
Az ajkai botránnyal szinte egy időben derült ki, hogy elküldték Budapesten a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) Szívsebészeti Osztályát vezető főorvost. Székely László az ország egyik vezető szívsebésze, menesztése óriási vihart kavart az orvostársadalomban és a közvéleményben is. Elbocsátásának oka egy műtét volt. Egy olyan fiatal nőt operált, akinek egy hibás, már cserére szoruló implantátum volt a mellében. Székely és orvosi csapata szívbillentyűműtétet hajtott végre a páciensen, akinek sérült implantátumát az operáció közben el kellett távolítani. Az orvos úgy döntött, plasztikai sebész segítségét kéri, aki meg is érkezett az operáció közben, és beültetett egy új mellimplantátumot. A GOKI megbízott vezetője, Andorka Péter szerint ez etikátlan, és mivel Székely külső intézményből hívott orvost, ezért távoznia kellett az intézetből.
Székely László elbocsátása miatt műtéteket kellett elhalasztani, betegek mentek haza, mert nem akartak más szívsebész kése alá feküdni. Több vizsgálat is zajlott Székely ellen, és közben kiderült az is, hogy meghalt az elbocsátott szívsebész egyik műtétre váró betege.
Lénárd Rita szerint a Székely-ügy mély morális válságot jelez: „egy személyes konfliktus háborúvá fejlődött, amit a teljes nyilvánosság előtt folytattak le úgy, hogy álltak egy halott beteg fölött.” Az orvos szerint annál mélyebbre, hogy két szaktekintély a média bevonásával konkrét egészségügyi adatokat nyilvánosságra hozva csatázik egymással, nem lehet süllyedni.
Ebben a történetben elveszett a beteg és a civilizált viselkedés. Ennek a történetnek a szereplői nem orvosok, hanem veszekedő hatalmasságok.
Úgy véli, öt évvel ezelőtt nem fordulhatott volna elő ilyen történet, és szerinte az egészségügy jelenlegi helyzetében az orvosbárók helyzete is inog, ezért is tudott ennyire a nyilvánosság előtt folyni a Székely-ügyet körülvevő hatalmi harc.
Az örök téma: a hálapénz
Nem készülhet olyan összefoglaló, amiben nem téma a hálapénz, az egészségügyet átszövő mindennapos korrupció. A hálapénzt rendkívül káros dolognak tartom – jelentette ki idén Kásler Miklós, és ez a mondat is azt is jelzi, annak ellenére, hogy a paraszolvencia virul a magyar egészségügyben, a róla szóló diskurzus már teljesen nyílt: a hálapénz már nem tabutéma, és nemcsak az orvosok, hanem a politika is problémaként beszél róla.
Lénárd Rita is úgy véli, 2018-ra elértünk oda, hogy bár gyakorlatban még nem, szemléletben jelentős változás érzékelhető, és ennek egyik mozgatórugója a fiatalabb orvosgeneráció hozzáállása: nekik már nemcsak az egészségügyre jellemező feudális rendszer nem tetszik, hanem a hálapénz is elfogadhatatlan.
Kásler Miklós szerint folyamatos béremeléssel négy éven belül ki lehet iktatni a hálapénzt az egészségügyi gyakorlatból, Lénárd Rita viszont úgy gondolja, a problémát nem elég orvosoldalról megközelíteni. Szerinte nem a büntethetőség, hanem a biztonság a kulcs, mert amellett, hogy az egészségügyi dolgozóknak kiszámítható életpályát és fizetést kell biztosítani, a betegeknek is garantálni kell az ellátás biztonságát és minőségét. „Ha a két oldal igénye teljesül, akkor az egyik oldal nem várja el, a másik pedig nem ad. Kettőn áll a vásár” – állítja fel Lénárd a paraszolvenciamentes egészségügy egyszerűnek tűnő, mégis komplex képletét.
A hálapénz kikopását a magánegészségügy felfutása is elősegíti, mert egyre több beteg a paraszolvenciára szánt pénzét inkább magánrendelőben költi el, ahol azt kapja, amiért fizetett. A hálapénz ebből a szempontból bizonytalan, mert nincs róla számla, és egyáltalán nem garantálja, hogy jobb (vagy legalábbis a remélt) ellátást kap érte a beteg.
2018 nyertese: a magánegészségügy
Mélyreható változások hiányában, komoly ellátási gondokkal küszködve, hálapénzzel mérgezve a betegek egy nagyobb hányada úgy dönt, hogy a közellátás helyett a magánegészségügyet választja, ahol nincsenek hosszú várólisták, fehér boríték helyett transzparens fizetés van, és emberi módon kommunikálnak vele.
A privát szolgáltatók forgalma elérte a 300 milliárd forintot. A Szinapszis Kft. idei felmérése szerint míg három éve a lakosság 53 százaléka vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, tavaly ez a szám elérte a 60 százalékot. Az egyre bővülő forgalommal működő magánegészségügyre egyértelműen szükség van: innovációkat hoz be, itthon tartja az orvosokat, a betegek igényére szabott ellátást nyújt, visszaszorítja a hálapénzt és a közellátás várólistáit. Ugyanakkor egy beteg számára csak akkor lehet opció a privátszolgáltató, ha nincs komoly betegsége. Mert ha szívbeteg, rákos vagy stroke-ja van, akkor már a közellátást kell igénybe vennie, a magánegészségügy ugyanis a kevésbé drága és összetett ellátási formákat nyújtja.
Lénárd Rita azt mondja, ma nem lehet elképzelni az egészségügyet a magánszektor nélkül, az állami és a magán szabályozása azonban fájóan hiányzik. A kormány dolgozik a két szektor szétválasztásán, de az összefonódás erős és mélyen gyökerezik – nyilatkozta az ősszel Kásler Miklós, hangsúlyozva: magánellátásnak nincs helye az állami kórházban. Lénárd Rita szerint éppen az erős összefonódás miatt a szétválasztás már szinte lehetetlen, valamit azonban tenni kell.
Az a fontos, hogy legyen egy stabil, biztonságos betegellátás mindenkinek, kivétel nélkül, függetlenül a betegek anyagi körülményétől. Azt kell szabályozni, hogy milyen extra igények fogadhatók be a közellátásba. A magánegészségügyet a közfinanszírozottal együtt kell működtetni, bevonni, és a biztonságot, a jogtisztaságot és a minőséget ellenőrizni.
