Bár az LMP 135 ezerrel növelni tudta szavazóinak számát, és jobb választási eredményt ért el, mint 2014-ben, az ellenzéki párton belül a hangulat nem lett nyugodtabb a relatív siker után. A Fidesz kétharmados többségét hozó választás után néhány héttel kiismerhetetlenül zavaros helyzet alakult ki a zöldpárt szervezetében.
A belső feszültségekből a nyilvánosság előtt kibontakozó káosz lett, amikor a korábbi társelnök Hadházy Ákos júniusban kilépett a pártból, mert a fegyelmi bizottság eljárást indított ellene, amiért a kampány alatt a sajtónak nyilatkozott az ellenzéki koordinációt pártoló nézeteiről, majd az etikai bizottság a büntetése (két évre eltiltották a párttisztségektől) súlyosbításáért fellebbezett. A fegyelmi bizottság kizárta, hogy aztán az etikai bizottság visszavegye Sallai Róbert Benedeket, a pártelnökség titkárát is, aki nekiment Hadházynak egy zárt ajtók mögötti vitán. Ugyanakkor azt is felrótták neki, hogy titkári posztjával visszaélve megakadályozta a párt vezető testületeit abban, hogy eldöntsék, legyen-e választási együttműködés a többi ellenzéki párttal vagy sem. A zűrzavart aztán még inkább fokozta, hogy miközben Sallai büntetését néhány hét után enyhítették, a párt másik vezetőjét, Szél Bernadettet három évre eltiltották minden párttisztség viselésétől, ám közben mégis megengedték, hogy továbbra is betöltse a jelenleg viselt társelnöki pozícióját.
A két testületet még a Szél eltiltása miatt kialakult komoly botrány sem állította meg: kedden került napvilágra, hogy három újabb büntetést is kiosztottak. A fegyelmi testület javaslatára az etikai bizottság jóváhagyta Ságodi Zoltán volt veszprémi, Tenk András volt csepeli és Doszpoly Botond, korábbi Borsod megyei jelölt 1 és 3 év közötti párttisztségtől való eltiltását.
Szél eltiltását és a legfrissebb büntetéseket már Moldován nélkül szavazta meg a csonka, négyfős testület. Neki egy sajtónyilatkozat miatt kellett búcsúznia posztjától: a Magyar Hírlapnak adott ki információkat a Sallai-Hadházy összetűzésről készült hangfelvétellel kapcsolatban. Moldovánt azonban csak az etikai bizottsági tagságtól tiltották el, így a múlt heti tisztújításon a párt budapesti elnökévé választották. (Erre a posztra a párttisztségektől azóta Széllel együtt három évre eltiltott Ungár Péter is pályázott, de alulmaradt Moldovánnal szemben, igaz, a választást a múlt héten meg kellett ismételni.)
A követhetetlen helyzetben a múlt héten az LMP másik, Hadházy helyett megválasztott férfi társelnöke, Keresztes László Lóránt azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy egy tévés interjúban azt hangoztatta:
a párt nincs a szétesés szélén.
Forrásaink szerint azonban, ha éppen most közvetlenül nem is fenyeget a pártszakadás veszélye, a szervezet valójában egyáltalán nem lett működőképesebb a „rendben lezajlott” májusi tisztújítástól.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Jelenleg nincs olyan pont az LMP felépítésében, ahonnan a szervezet hatékonyan vezethető lenne.
A 24.hu a párt több politikusát is megkérdezte a kialakult helyzetről. Egybehangzóan állították: a párt alapszabályát annak idején azzal a szándékkal formálták meg, hogy ne jöhessen létre komolyabb hatalmi centrum, a tagság pedig az elmúlt években minden alkalommal sikeresen visszaverte azokat a törekvéseket, amelyek ezen – legalább részben – változtatni akartak. Így alakulhatott ki az helyzet, hogy a pártot vezető társelnököket és a közvetlen pártirányításban még náluk is nagyobb hatalommal bíró elnökségi titkárt is képes revolverezni két olyan pártszerv, amelynek nincs egyetlen érdemi politikai tisztséget betöltő (vagy akár jogász) tagja sem.
A fegyelmi bizottság döntéseinek fellebbviteli szerveként funkcionáló etikai bizottság valójában a párt legfőbb hatalmi szerve, hiszen még a kongresszus sem tudja befolyásolni az ott megszületett döntéseket. Forrásaink szerint azért nehéz eligazodni a botrányos fegyelmi ügyek által kialakított helyzetben, mert a döntések egymásnak is ellentmondanak, logikátlanok és összességében az egész pártnak ártanak.
A hirtelen fontossá vált testületek tagsága még a párton belül is a „tök ismeretlenek” kategóriájába tartozik. Közülük a nemrég kizárt Moldován László a maga VII. kerületi önkormányzati képviselői tisztével volt messze a legnagyobb név. Moldovánról egyébként korábban azt mondták, hogy Schiffer András „embere”, és volt olyan pártpolitikus is, aki a bizottsági tagokat a Schiffer nélküli schifferizmus képviselőinek titulálta. (Schiffer májusban lépett ki az LMP-ből, de a társelnöki posztról és parlamenti mandátumáról már két éve lemondott, azóta a párt irányításában nem vett részt.)
A megkérdezettek többsége szerint nincs szó a pártalapító közvetlen hatásáról az elszabadult hajóágyúként működő bizottságokban, hanem leginkább arról, hogy olyan maradékelven válogatott tagság került a két bizottságba. Tagjai többségének „fogalma sincs a párt stratégiájáról, és a döntéseik politikai hatásáról”. Névvel nyilatkozni, persze, senki sem akart az ügyben.
Ám a fegyelmi és az etikai bizottság működésével kapcsolatban csak úgy dőltek az „agyrémsztorik”. Az egész eltiltósdi állítólag azért indult be ennyire, mert az elején a fegyelmi bizottságban ezt találták „jónak” az alapszabály által felsorolt hatféle szankció közül. Mára az etikai bizottság döntései nyomán az ismertebb pártpolitikusok túlnyomó része évekig nem lehet pártvezető. Volt, aki azon csodálkozott, hogyan lehetett elmeszelni és kizárni a pártból Sallait azzal az indoklással, hogy „nem nyert bizonyítást, hogy nem ért hozzá” Hadházyhoz. Más pedig éppen Hadházy esetét emlegette, akit a fegyelmi bizottság két évre tiltott el a tisztségviseléstől, amit azonban az etikai bizottság is súlyosbításért fellebbezett meg, jóllehet éppen ennek a testületnek kellett volna elfogulatlanul megvizsgálni másodfokon, hogy jogszerű volt-e az első döntés. Abszurd a csepeli jelölt története is, akit a legújabb büntetéssorozatban sújtottak másfél éves eltiltással azért, mert a visszalépés mellett döntött.
A bázisdemokratikus hagyományok másik problémája, hogy az alapszabály lehetőséget ad arra, hogy bárki beleszólhasson a tagfelvételi eljárásokba. Ez mára egyértelműen gátjává vált a párt növekedésének. Lapunknak adott júniusi interjújában Schiffer is arról beszélt: az LMP szervezete ellenállt az érdemi növekedésnek, részben azért, mert a 2010-ben pozícióba jutott emberek nem akartak maguknak konkurenciát például a jelöltállításkor.
A létszámbővítés blokkolása Demeter Márta párttagságának többszöri vétójában ütközött ki. Az MSZP parlamenti frakciójából kilépett Demeter a tavaszi választási kampány idején az LMP színeiben szerepelt, majd befutó helyet kapott a párt országos listáján, mégis voltak olyan párttagok, akik kétszer is megtorpedózták a felvételét. Végül az elnökség avatkozott közbe, így Demeter néhány napja az LMP tagja lett.
Forrásaink szerint az új tagok elutasítása nem elszigetelt jelenség. Különösen vidéken jellemző, hogy a régi tagok saját pozíciójukat féltve igyekeznek megakadályozni az új arcok feltűnését, ezért a párttagság a választási kampány idején sem tudott lényegesen növekedni.
Kiemelt kép: Marjai János / MTI
