Orbán: Afrika lesz Ázsia, vagy Európa lesz Afrika

Próbáljuk, próbáljuk komolyan venni ezt a vasárnap délutáni munkavégzést meg a komplett, elvileg csak tegnap indult, valójában szakadatlan választási kampányt, de nem nagyon sikerül. A felkészülés jegyében ma találkoztunk “az emberekkel”, konkrétan édesanyánkhoz néztünk be egy tál levesre, és ő, az ember,

azt mondta, „minek odamenni, kisfiam, úgyis arról fog beszélni a Viktor, hogy pörög a gazdaság és hogy hülye a Soros”.

Na, ezt a szülői állítást tesztelni érkeztünk ma a Várkert Bazárhoz, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének olimposzához, a miniszterelnök immár huszadik évértékelőjének helyszínére.

Szintén a bemelegítés részét képezte Bordás kolléga ma reggel óta publikus remek összeállítása az utóbbi néhány évértékelő dzsembori legjobb mondatairól, borzongató pillanatairól, tessék csak átkattintani, remek dumák, édesen szunyókálók orbánisták látványa üdíti az érdeklődőket.

Lepedő helikopternek

A friss évértékelő élmény már a beszéd és az épület előtt kezdődött, ahol ellenzéki erők molinókkal várták az érkezőket,

olyan feliratokkal, hogy „Üdvözöljük az orbánokráciát”, meg olyan, már tavaly is bevetett üzenetekkel, mint hogy „Csuhások, térdre, imához!”.

Mi több, egy lepedőre stilizált helikopterleszálló is készült, köszöntendő Rogán Antalt.

A becsekkoláshoz megálló, ablakot leeresztő meghívottakat együttes (ez egy párt) aktivisták ilyes szövegekkel köszöntötték:

Lopott pénzzel ebben a sávban kell bemenni!

Dal is fakad az ajkakról: „El-vesz-tet-te a közpénzjellegét, közpénzjellegét, közpénzjellegét.”

Ordibátorból pedig Sinkovits Imre szavalta, hogy ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van.

Némi bizakodásra ad okot, hogy

ennyi bal első ülésbe süppedő, arccal bal tenyérbe temetkező, frissen borotvált férfizavart libasorban tán sose láttunk.

Balog buzizik, Orbán undokozik

Na de mi van odabent?

A meghívó Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében rendre és most is Balog emberi miniszteré a megnyitó, Noét emlegeti, aki, mikor bárkaépítésbe fogott, sokan bolondbak vélték, mások azt gyanították, hogy valamiről el akarja terelni a figyelmet.

Aztán buzizik kicsit, mármint nem Noé, hanem Balog, utalva azokra, akik „alternatív együttélési formákkal akarják feldobni unalmas életüket”.

Balog szerint most, kampánykezdeten a jövőnk a tét. És bár lehet, hogy Brüsszelben még elfordulnak a magyaroktól, a bajoroknál már „biztató tekintettel megszorítják a magyar miniszterelnök kezét”.

Szép kép, ideje, hogy Orbán vegye át a szót.

Orbán több idősíkot vesz figyelembe beszédében, erről szól először: egyebek mellett harminc éve él a Fidesz, negyvenkilenc nap a választás.

Palánta, csapbőrözés

Gyerekkori emlékeket idéz a kormányfő, palántálást, háztartási javításokat, melyben az embert sosem dicséri az apja, az anyja, és sosem dicséri önmagát, mert „beszéljen helyettem a munkám”. Csakhogy ez a politikában nincs így, mert az ellenfelek „undokok”.

Orbán szerint a mögöttünk hagyott

nyolc év jól sikerült, jobban, mint gondoltuk.

Van sok új munkahely, alacsony az infláció, Matolcsy tempósan alakítja át a nemzeti bankot, karácsonykor lett nyugdíjprémium, „bravó Varga Mihály!”, mindenhol építkezést látni, toronydaru toronydarut ér.

Minden hasít

Hasít a mezőgazdaság, több roma tanul a felsőoktatásban, megfékezve a devizahitelek.

Meglepte miniszterelnökünket, hogy az „életformánk ilyen gyorsan regenerálódik, nem győzünk elég velneszhotelt építeni, több a sportoló, a színházba járó, a magyar nép minden megrázkódtatás ellenére kultúrnép maradt”.

Orbán szerint:

kihoztuk ebből a nyolc évből, amit ki lehetett hozni. A hibajegyzékkel együtt is ez a nyolc év vállalható. Magyarországnak soha rosszabb nyolc éve ne legyen.

Csakhogy a cél még odébb van. Bár Magyarország jobban néz ki, mint nyolc éve, mármint a miniszterelnöki ablakból, “de még nem olyan, milyen lehetne”.

Önbevallása szerint tök egyszerű dolgokban hisz Orbán Viktor: munkában, családban, hazában. Sikeres magyar modellt említ, amiben eleinte, tán 2010-ben még csupán reménykedtek a magyarok (a fideszesek), de ma már hisznek is benne.

Szaporodva fogyunk, lekvárral az internacionalisták ellen

Büszke rá, hogy a házasságkötések száma nőtt, a termékenység szintén, de „messze még” a fennmaradáshoz szükséges szint.

Az is örömre ad okot, hogy immár nemcsak az oroszoktól jön a gáz, és szerinte nem gáz, hogy „nemzeti tulajdonba került a magyar médiumok több mint fele”.

De éberség! A függetlenségünk megvan, de az “nem olyan mint a lekvár, nem áll el magától, meg kell védeni, nem szabad az internacionalisták kezébe adni”.

Fideszes vérvonal, szívbéli horgony

Örvend afölött, hogy a Fidesznek sikerült, ami más pártoknak nem: összetartani. És ezzel, így Orbán, sikerült az országot is összetartani. „Mi biztosítjuk a folyamatosságot, a párt vérvonala a rendszerváltástól máig húzódik”.

Azt tapasztalja, hogy “a magyar ügy nyert ügy, van tapasztalat, vannak bajtársak, van nemzetközi tekintély, és egyelőre kiapadhatatlannak tűnő tetterő”.

A miniszterelnök fejében

a haza egy szívbéli horgony,

amire mindenkinek szüksége van; a hazafiaknak dicséret jár, mert „a haza minden előtt, amerikanizálva: nekünk Magyarország az első”.

Dagad a narancskebel attól, hogy mióta a Fidesz diktál, elvetve a politikai korrektség: “Süllyesztőbe került az euróblabla, a szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt az IMF-nek.”

Fröcsi, csődgondnok

Ebben polkorrektmentes medencében mi, magyarok, véli Orbán, lubickolunk, csak néha kifröccsen a víz.

Mielőtt felmosnánk, születik öndefiníció:

Antikommunisták vagyunk és hazafiak, ha nem lenne foglalt, azt mondanám, mi vagyunk a nyugodt erő.

Annak is eljött az ideje, hogy a többi pártot ekézze a kormányfő, először is Karácsony Gergelyt, aki szerinte csődgondnok, és az a feladata, hogy kivezesse az MSZP-t a parlamentből.

Gyurcsányról beszélve Einsteint idézi: őrültség, ha mindig ugyanazt tesszük, de mindig más eredményt várunk.

Az LMP meg csak azt tudja mondani, így Orbán, hogy lehet más, többet nem, „a kiváltaknak meg a nevét sem tudjuk megjegyezni”.

A Jobbik pedig a miniszterelnök szerint pusztán annyit ajánl a mai, “migráns sújtotta időkben, hogy a világ utolsó mentsvára az iszlám”. Mindebből az következik

Orbán szerint, hogy nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó idő van.

A kormányfő eztán a kereszténységet emlegeti, megvédését emeli ki, majd következik a fő programpont: a migráció.

Afrika lesz Ázsia, vagy Európa lesz Afrika

Statisztikára hivatkozva jelenti ki, hogy Nyugaton egyre több a menekült, a beiskolázásban egyre több a muszlim vallású gyerek. Afrika lélekszáma viharos sebességgel nő, így Orbán szerint két út áll a kontinens előtt: vagy gazdasági fellendülés, s vele felemelkedés, a vezető szerep átvétele a világban, ahogy tette ezt Ázsia, vagy, ha erre képtelen, akkor százmilliók indulnak északra, Európa felé. Utóbbi esetben földrészünkön villámgyorsan a muszlimok kerülnek többségbe, a Nyugat elesik, úgy, hogy ezt észre sem veszi, „London nem kakukktojás lesz, hanem első fecske”.

Megállapítja, hogy a régi európai nemzetek már ma iszlamizálódnak, és a veszélyeztetett országokban nincs politikai erő, ami visszafordítaná a folyamatot. A kormányfő saját bevallása szerint nem tudja eldönteni, hogy mindez Soros-praktika átka, vagy történelmi események következménye. Vonatkozó zanzája napi üzenettel bír: Pintér Sándor belügyminiszter vezetésével sikerült megvédeni határainkat.

A gondolat szélesebbre horizontra emelése pedig ekképpen hangzik: Nyugat- és Kelet-Európa eltérően fejlődik.

Schulz foga

Ekézi Berlint, Párizst, Brüsszelt, „a kevert népesség” apostolait. És azt mondja, szerencsére vannak barátai is napnyugaton, méghozzá a keresztény kultúrát megmenteni akaró politikusok.

A harc, amit vív, véli, nem kilátástalan, sőt, „győzelemre állunk, Horvátország észhez tért”, van német bajtárs, és várja, hogy Olaszországban Berlusconi kerüljön hatalomra.

Aztán megemlékezik azokról a politikusokról,

legfőképpen Martin Schulzról, „akik belénk haraptak, de belénk tört a foguk”.

A finisre Soros kerül origóba meg „pénzéhes” bajtársai. Külön említi azt az ellenzéki (félnótás) magyar aktivistát, aki szerint az itt élő magyaroknál jobbára képzettebbek érkeznek a menekültek között.

Ezt Orbán úgy értelmezi, hogy a magyarok átformálhatatlanok, bár Sorosék a „homo sorosicus” kitenyésztését kívánják.

De Magyarország persze harcol, „első lépésnek itt a Stop Soros törvénycsomag”.

Üzen nyugatra:

Aki beengedi országába a migránsokat, az tartsa is meg. Arról pedig szó sem lehet, hogy a javát kiválogatják, s a többit küldik hozzánk. 

Szó esik az ENSZ tervezett menekültügyi ajánlásáról, melynek tárgyalását az USA küldöttsége már elhagyta, de „nekünk jobb az önbizalmunk, maradtunk, szép feladat ez Szijjártó Péternek”.

Túlélőshow nyugati politikusoknak

Javasolja a migránspárti, villáik kerítése mögött élő, felhúzott ablakú autókban utazó nyugati politikusoknak, hogy először

ne a mi határunkon álló kerítést bontsák le, hanem a házukat körülvevőt, „aztán, ha túlélik a kísérletet, beszéljünk”.

Az utolsó vágás az ellenzéket illeti.

„Ha kampány van, a valóság befogja a száját”, mondja Orbán, aki szerint politikai ellenfelei reménytelen helyzetben vannak azzal, hogy migránsügyben nem álltak a kormány mellé.

Viccel zár, melyben az ötvenedikről kiugró pacák emeletenként ismételgeti magának, hogy most még minden rendben, most még minden rendben… Az aktualizált poén pedig az, hogy

a kampányból még negyvenkilenc nap van vissza, és ennyi idő múlva „mindannyian megérkezünk, ki az ötvenedikre, ki a földszintre. Kalandra fel!”

Na, itt lenne az ideje a leves után befalni az anyai főételt is, hiszen bejött a gazdaságozós, sorosozós jóslat. Részünkről Hajrá Rántott Husi!