Belföld

Egy csatát már megnyertek a bűdi cigányok

24.hu
24.hu

2018. 02. 13. 11:23

Nincs könnyű dolga annak, aki kiszolgáltatott szegények körében akar közügyekben aktív, a saját érdekeiért kiálló állampolgárokból álló közösséget szervezni. Az még nehezebb pálya, ha ezek a szegények romaként egy olyan városban élnek, ahol a jelenlegi városvezetés nemrég önjelölt rendcsináló alakulatot küldött a cigánytelepek lakóira, akik bármiféle jogi felhatalmazás nélkül járőröztek a város két szegregátumában. A tiszavasvári Haladjunk Csoportnak már az is nagy siker, ha néhány közmunkásnak van bátorsága felállni, és elmondani, mi nem tetszik neki. Az Abcúg riportja.

Nálunk a közösségszervezés ott kezdődik, hogy találjunk olyanokat, akik nem félnek kiállni és elmondani a véleményüket. A legtöbb embert itt az tartja vissza, hogy elvesztheti a közmunkáját

– magyarázza Horváth Ferenc budapesti nyugalmazott rendőrtiszt, miközben szemerkélő esőben sétálgatunk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári egyik szegregátuma, a bűdi cigánytelep utcáin.

Horváth Ferenc | Fotó: Magócsi Márton

Horváth Ferenc az egyik szervezője a Haladjunk Csoportnak, egy helyi kezdeményezésnek, ami egy éve próbál a saját közös ügyeiért kiálló közösséget kovácsolni a bűdi telep lakóiból. Nincs könnyű helyzetben, a város jobbikos vezetése eddig ugyanis mindent megtett azért, hogy az emberek ne merjék hallatni a hangjukat az őket érintő kérdésekben.

Terhelt közelmúlt

A 13 ezres kisváros, Tiszavasvári két településből, Bűdből és Szentmihályból jött létre 1952-ben, innen a város két cigánytelepének, a bűdi és a szentmihályi telepnek a neve, ahol összesen több ezer roma él harmadik világbeli körülmények között. Az elszegényedő, szegregált lakosság szociális helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik.

Tiszavasváriban 2016 tavaszán jártunk utoljára, amikor egy időre a várostól alig 50 kilométerre lévő Érpatak szélsőjobboldali polgármestere, Orosz Mihály Zoltán és civilekből álló rendcsináló alakulata, a Becsület Légiója vette át helyben egyes hatóságok, például a rendőrség feladatait.

Az érpataki önkormányzati kisbusz egy korábbi érából ott maradt felirattal (Masallah) a hátsó ablakán Tiszavasvári másik romatelepén 2015 márciusában | Fotó: Magócsi Márton

Oroszék – a város jobbikos polgármestere, Fülöp Erik megbízásából –„rendet tenni” jöttek a főleg romák lakta telepekre: „megtisztítani” őket az áramlopástól, az uzsorától és a drogtól, mert szerintük a rendőrség nem elég hatékony ezek felderítésében. Közben – mert a gyermekvédelmi jelzőrendszer működését sem látták megfelelőnek – magukra vállalták a családgondozó és a gyámhatóság szerepét is, és a gyerekek kiemelésével riogatták a szülőket.

Még ha a Becsület Légiója helyi tevékenysége nem is tarthatott sokáig – az Egyenlő Bánásmód Hatóság, majd a bíróság a tiszavasvári romák zaklatásának és emberi jogaik megsértésének minősítették Oroszék tevékenységét -, a jobbikos városvezetésnek most is nagy hatalma van a két telepen élő, főként roma lakosság felett.

Mégpedig a közmunkaprogram révén. A bűdi és a szentmihályi telepen élők között alig van olyan, akinek ne azon múlna a megélhetése, hogy behívják-e közmunkára vagy sem, ezért mindenki kétszer meggondolja, hogy beleálljon egy-egy ügybe a városvezetéssel szemben, aminek a megoldása sokat javítana a telepiek életminőségén.

A közmunkaprogramot ráadásul másfél éve az a Zagyva György Gyula – a szélsőjobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik vezetője – irányítja, aki a rossz emlékű Becsület Légiója helyi tevékenységét is segítette korábban.

Közösségszervezés a nullából

Horváth Ferenc negyedmagával fogad minket a bűdi cigánytelepen egy ház előtt, a telep egyetlen ép aszfaltburkolatú utcájában. „Ez legalább rendesen meg van csinálva, hogy a rendőrautó járhasson rajta” – mondta nevetve, biciklijét támasztva egy helyi férfi, akivel korai érkezésünk miatt a találkozó előtt beszélgettünk.

A telepi porta előtt állva megismerkedünk Zsolttal, Sándorral, Lászlóval és Ferenc édesapjával, az idősebb Horváth Ferenccel, akik mindannyian oszlopos tagjai a Haladjunk Csoportnak. Közülük viszont csak ketten: Zsolt és Sándor bűdiek.

Ferenc édesapjának az a kötődése a helyhez, hogy a közeli Olaszliszkán született és Tiszavasváriban járt iskolába, de a Haladjunk Csoporthoz leginkább a fia miatt csatlakozott. A nyíregyházi Lászlónak pedig más területen van már tapasztalata érdekérvényesítésben: jópár éve elérte, hogy a nyíregyházi Huszár-telepen lévő szegregált iskolából átvegyék kislányát, majd több másik telepi gyereket is egy belvárosi iskolába. Amikor csak tud, jön, hogy segítsen a Haladjunk Csoportnak is.

Azért általában nem ennyien gyűlünk össze egy-egy alkalommal. Legalább tízen ülünk le egyszerre, és nők is vannak, csak sokan nem tudtak most eljönni, mert ma szülői értekezlet van az iskolában

– szabadkozik Horváth Ferenc, miközben Zsolt lakásában ülünk le beszélgetni a csoport kemény magjával. Zsolt azért hozzáteszi: sokan azért attól is tartanak, hogy újságíróknak nyilatkozzanak. Ugyanis féltik az állásukat közmunkásként. „A feleségem is az önkormányzat alkalmazásában van, házi gondozóként, úgyhogy néha nekem is vissza kell fognom magam” – teszi hozzá Zsolt, aki egy roma nőt vett feleségül, így került a bűdi telepre. Dolgozni már jó ideje nem tud: sok évvel ezelőtt munka közben túl nehezet emelt és tönkrement a szeme, ezért rokkantosították. Most ő az egyik leglelkesebb tagja a csoportnak.

A bűdi telepen körülbelül 1600 ember él összesen, közülük Zsoltékkal együtt 15 ember állandó tagja a Haladjunk Csoportnak, és további 20-30 fő szimpatizánst képes mozgósítani egy-egy ügy, amit a szervezet felvállal – mondják riportalanyaink.

A bűdi telep egy részlete | Fotó: Magócsi Márton

Hát persze, hogy a közmunka

Az egyik ilyen ügy, amivel foglalkoztak, a helyi érdeken túl egy tágabb, rendszerszintű problémára is rámutat – kezd bele Horváth. A legtöbbször ő beszél, a többiek néha-néha kiegészítik.

Tiszavasváriban működik egy ukrán érdekeltségű baromfi-feldolgozó üzem, a Profit Food Kft. – ide közvetített ki a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Osztálya (a munkaügyi hivatal) 50 közmunkást 2017 júliusában. A munkások egytől egyig útfelújítási-karbantartási munkát végeztek épp a városban – térköveket készítettek, betonoztak.

Hiába kerestek volna a közmunkás bérnél jóval többet – körülbelül 100 ezer forintot havonta a munkával, a bűdi közmunkások mégsem akartak az üzemben dolgozni. Horváth Ferenc szerint azért nem, mert „nagyon rossz híre van az üzemnek a lakosság körében”.

A tiszavasvári közmunkásoknak azonban nem volt ajánlatos visszautasítania a munkát – magyarázza Horváth -, ugyanis  a jelenlegi szabályozás szerint ez azt jelentené, hogy nem működnek együtt a munkaügyi központtal. Emiatt pedig elveszítenék a közmunkájukat és az álláskeresők nyilvántartásából is törölnék őket 3 hónapra. Nem járna nekik még a 22800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás sem.

A munkához való jog a munka szabad megválasztásának jogát is jelenti, a kialakult helyzet pedig egyenlő a kényszermunkával

– állítja az eredetileg jogász végzettségű Horváth Ferenc, aki most azt tervezi, hogy az alapvető jogok biztosához fordul az ügyben. Ez ugyanis országos probléma: a törvényi környezet nem biztosítja, hogy senkinek ne kelljen olyan munkáltatóval munkaviszonyba lépni, akinek nem akar dolgozni.

Félmegoldás született

Az érintett tiszavasvári közmunkásoknak végül nem kellett a baromfi-feldolgozóba menniük, ráadásul úgy, hogy se a közmunkától, se a foglalkoztatást helyettesítő támogatás esélyétől nem estek el. Ehhez az a formális megoldás kellett, hogy a cég egyszerűen ne vegye fel a kiközvetített munkásokat.

Az érintett közmunkások közvetítő lapjára végül a „betelt”, „alkalmatlan”, “egészségügyileg alkalmatlan” bejegyzéseket írta a Profit Food Kft. munkaügyise, amikor kötelezően megjelentek munkára a cégnél, így hivatalosan nem az illető munkások mondtak nemet az ajánlatra, hanem a munkáltató.

Fotó: Magócsi Márton

Ezzel ez a konkrét helyzet ugyan megoldódott, de az ügy hátterében álló rendszerszintű probléma miatt valószínűleg lesznek még hasonló esetek – mondják a Haladjunk Csoport tagjai.

Hogy a baromfi-feldolgozó cég maga utasítsa vissza azokat a közmunkásokat, akikre korábban még igényt tartottak, azt a nyilvánosság tudatos használatával sikerült elérnie a Haladjunk Csoportnak. Először, tavaly júliusban, egy közmunkásoknak tartott kötelező tájékoztatón jelentek meg, ahol az érintett közmunkásoknak a munkaügyi központ vezetője előtt lehetőségük volt elmondani érveiket a kiközvetítésük ellen. A tájékoztatóról videó felvételt készítettek, amit a Facebook-oldalukon tettek közzé és a munkaügyi központ kérése ellenére sem távolították el onnan.

Emellett azt követelték a munkaügyi központtól, ha már muszáj az üzembe menniük a közmunkásoknak, hadd nézhesse meg a csoport, milyen munkakörülmények között dolgozhatnak majd az érintettek. „Ha ezt nem teljesíti a munkaügyi központ, arra az esetre a tüntetést is kilátásba helyeztük” – magyarázza Horváth Ferenc, aki levélben többek között a megyei kormányhivatalt is tájékoztatta a helyzetről.

Minderre reagálva az érintett cég – ahelyett, hogy a munkakörülményekre vonatkozó pletykákat-félelmeket eloszlatta volna a nyilvánosság beengedésével – visszalépett attól a szándékától, hogy a közmunkásokat – immár piaci alapú munkavállalóként – foglalkoztassa.

Adalék a történethez, hogy az eset után néhány hónappal, 2017 szeptember 9-én „súlyos technológiai hiányosságok miatt azonnali hatállyal felfüggesztette” az említett baromfivágóhíd működését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), mert élelmiszer-biztonsági szempontból kritikus állapotokat talált az üzemben egy ellenőrzés során.

Az ellenőrzéskor készült felvételeken például az látszik, hogy a vágóhídon a földön kupacokban, véres-vizes lével, zsigerekkel keveredve hevernek a csomagolatlan egész csirkék, amelyeket a munkások onnan szednek fel és helyeznek a vágószalagra. Hogy az üzem azóta újra működik-e, arról nincsenek információink.

Szemét és kutyák

A Haladjunk Csoport olyan ügyekkel is foglalkozni kezdett, amik a települések központjától elszigetelt szegregátumokban általános problémának számítanak: ilyenek például a szemét és a kóborkutyák kérdése.

Nem egyszer kaptam már telefonhívást a feleségemtől vagy a gyerekektől, hogy menjek már ki eléjük, mert nem mernek hazajönni egyedül a kutyák miatt

– magyarázza Sándor, aki a találkozónk végén is azért kísért az autóig minket, nehogy ránk szabaduljon egy falkányi kóborkutya.

A gazdátlan állatok leginkább a szemétgyűjtő konténerekből kiráncigált zsákokban turkálás közben válhatnak különösen agresszívvá, amikor az élelmet védik az arra járótól – tudjuk meg már Zsolttól.

A Haladjunk Csoport eddig annyit tett az ügyben, hogy felvették a kapcsolatot egy állatvédő szervezettel, hogyan lehetne humánusan kezelni a kialakult helyzetet. Horváth szerint az egyik megoldás, hogy lehetőséget adnak a telepi lakosoknak, hogy azok az állatok, amelyek hozzájuk tartoznak, oltást és chipet kaphassanak. Ehhez szeretnének majd támogatást szerezni, de azért egy jelképes önrészt is fizetnie kellene azoknak, akik igénybe vennék a szolgáltatást. A többi – gazdátlan – állatot viszont a városnak kellene befognia, csak ez tudná megoldani a kóbor kutyák problémáját. Ennek elérésére a folyamatos nyomásgyakorlás az egyetlen eszköze a Haladjunk Csoportnak.

Fotó: Magócsi Márton

Közérdekű adatigényléssel megtudtuk, hogy a város tavaly január és október között egyetlen állatot sem fogott be a bűdi telepről

– magyarázzák a Haladjunk Csoport tagjai, akik szerint a városvezetés egyszerűen nem érdekelt abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémákat kezelje a telepeken. Amíg a városvezetés fenntartja a cudar közállapotokat a romák lakta városrészeken – amíg szemetesek az útszélek és a közterületek, és mindenfelé kóborkutyák szaladgálnak -, addig alapot ad arra, hogy mindezért kizárólag a telepi romákat okolja a közvélemény, akik „koszosak, civilizálatlanok”.

20 éve az első gyereknap

Az érdekérvényesítés mellett a Haladjunk Csoport az általános telepi ingerszegénység ellen is próbál tenni valamit. „A Facebook oldalunkon is láthatóak ennek a nyomai: decemberben mikulás ünnepséget szerveztünk az itteni gyerekeknek, nyáron pedig megszerveztük a telepi gyereknapot. Itt legalább húsz éve nem volt ilyen” – magyarázzák Horváthék. A programot a közeli réten tartották, amit a helyiek közösen tisztítottak meg és alakítottak ki focipályát rajta.

A másik fontos megmozdulásuk egy nemrégiben a budapesti Political Capitallal közösen szervezett képzés volt helyi romáknak, a politikai szélsőségek felismeréséről és kezeléséről. Horváthnak jó kapcsolata van több Magyarországon működő romaügyi vagy emberi jogi civil szervezettel, ezeket próbálja rendszeresen beépíteni tiszavasvári munkájába.

A kezdetek és a keretek

Horváth még 2016 februárjában került kapcsolatba a tiszavasvári romákkal, amikor a Roma Rendőrök Országos Egyesülete egyik elnökeként az egyesület másik vezetőjével, Villás Lajossal a köztársasági elnökhöz fordultak:

vizsgálja meg, hogyan illeszkedik a jogrendbe, hogy a jobbikos vezetésű Tiszavasváriban Jobbik-közeli civilek bármiféle jogalap nélkül közbiztonsági tevékenységet folytatnak.

A beadványhoz több civil szervezet is csatlakozott, Horváth Ferencet pedig nem sokkal később meghívták az érpataki modellről szóló tájékoztató fórumra Tiszavasváriba: mint jogász végzettségű rendőr, beszéljen a helyzet jogi vonatkozásairól.

Azon a fórumon – ahol egyébként a polgármester mellett több jobbikos képviselő is jelen volt – három ember a telepi romák közül felvetette a kérdést: miért nem jutnak el a szegregátumokba az olyan alapvető közszolgáltatások, mint a közterületek takarítása, vagy a kóborkutyák befogása?

– emlékszik vissza Horváth, mi volt az egyik első élménye a helyiekkel. Innentől kezdve folyamatos lett a kapcsolata a bűdi romákkal.

A Haladjunk Csoport létrejötte egy évvel későbbre, 2017 márciusára tehető és a Civil Kollégium Alapítvány támogatásához kötődik. A szervezet azzal támogat önszerveződő közösségeket, hogy közösségszervezőt ad nekik. Az alapítvány a képzését és egy éven keresztül a fizetését biztosítja annak az embernek, aki a motorja lesz a támogatott kezdeményezésnek. Horváth Ferenc ennek a pályázatnak az egyéni nyerteseként alakította meg a Haladjunk Csoportot.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Antifascist activists protect themselves from water cannon used by police officers during a rally against an election campaign meeting organized by far-right movement CasaPound on February 22, 2018 in Turin.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.