Belföld

Egy csatát már megnyertek a bűdi cigányok

24.hu
24.hu

2018. 02. 13. 11:23

Nincs könnyű dolga annak, aki kiszolgáltatott szegények körében akar közügyekben aktív, a saját érdekeiért kiálló állampolgárokból álló közösséget szervezni. Az még nehezebb pálya, ha ezek a szegények romaként egy olyan városban élnek, ahol a jelenlegi városvezetés nemrég önjelölt rendcsináló alakulatot küldött a cigánytelepek lakóira, akik bármiféle jogi felhatalmazás nélkül járőröztek a város két szegregátumában. A tiszavasvári Haladjunk Csoportnak már az is nagy siker, ha néhány közmunkásnak van bátorsága felállni, és elmondani, mi nem tetszik neki. Az Abcúg riportja.

Nálunk a közösségszervezés ott kezdődik, hogy találjunk olyanokat, akik nem félnek kiállni és elmondani a véleményüket. A legtöbb embert itt az tartja vissza, hogy elvesztheti a közmunkáját

– magyarázza Horváth Ferenc budapesti nyugalmazott rendőrtiszt, miközben szemerkélő esőben sétálgatunk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári egyik szegregátuma, a bűdi cigánytelep utcáin.

Horváth Ferenc | Fotó: Magócsi Márton

Horváth Ferenc az egyik szervezője a Haladjunk Csoportnak, egy helyi kezdeményezésnek, ami egy éve próbál a saját közös ügyeiért kiálló közösséget kovácsolni a bűdi telep lakóiból. Nincs könnyű helyzetben, a város jobbikos vezetése eddig ugyanis mindent megtett azért, hogy az emberek ne merjék hallatni a hangjukat az őket érintő kérdésekben.

Terhelt közelmúlt

A 13 ezres kisváros, Tiszavasvári két településből, Bűdből és Szentmihályból jött létre 1952-ben, innen a város két cigánytelepének, a bűdi és a szentmihályi telepnek a neve, ahol összesen több ezer roma él harmadik világbeli körülmények között. Az elszegényedő, szegregált lakosság szociális helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik.

Tiszavasváriban 2016 tavaszán jártunk utoljára, amikor egy időre a várostól alig 50 kilométerre lévő Érpatak szélsőjobboldali polgármestere, Orosz Mihály Zoltán és civilekből álló rendcsináló alakulata, a Becsület Légiója vette át helyben egyes hatóságok, például a rendőrség feladatait.

Az érpataki önkormányzati kisbusz egy korábbi érából ott maradt felirattal (Masallah) a hátsó ablakán Tiszavasvári másik romatelepén 2015 márciusában | Fotó: Magócsi Márton

Oroszék – a város jobbikos polgármestere, Fülöp Erik megbízásából –„rendet tenni” jöttek a főleg romák lakta telepekre: „megtisztítani” őket az áramlopástól, az uzsorától és a drogtól, mert szerintük a rendőrség nem elég hatékony ezek felderítésében. Közben – mert a gyermekvédelmi jelzőrendszer működését sem látták megfelelőnek – magukra vállalták a családgondozó és a gyámhatóság szerepét is, és a gyerekek kiemelésével riogatták a szülőket.

Még ha a Becsület Légiója helyi tevékenysége nem is tarthatott sokáig – az Egyenlő Bánásmód Hatóság, majd a bíróság a tiszavasvári romák zaklatásának és emberi jogaik megsértésének minősítették Oroszék tevékenységét -, a jobbikos városvezetésnek most is nagy hatalma van a két telepen élő, főként roma lakosság felett.

Mégpedig a közmunkaprogram révén. A bűdi és a szentmihályi telepen élők között alig van olyan, akinek ne azon múlna a megélhetése, hogy behívják-e közmunkára vagy sem, ezért mindenki kétszer meggondolja, hogy beleálljon egy-egy ügybe a városvezetéssel szemben, aminek a megoldása sokat javítana a telepiek életminőségén.

A közmunkaprogramot ráadásul másfél éve az a Zagyva György Gyula – a szélsőjobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik vezetője – irányítja, aki a rossz emlékű Becsület Légiója helyi tevékenységét is segítette korábban.

Közösségszervezés a nullából

Horváth Ferenc negyedmagával fogad minket a bűdi cigánytelepen egy ház előtt, a telep egyetlen ép aszfaltburkolatú utcájában. „Ez legalább rendesen meg van csinálva, hogy a rendőrautó járhasson rajta” – mondta nevetve, biciklijét támasztva egy helyi férfi, akivel korai érkezésünk miatt a találkozó előtt beszélgettünk.

A telepi porta előtt állva megismerkedünk Zsolttal, Sándorral, Lászlóval és Ferenc édesapjával, az idősebb Horváth Ferenccel, akik mindannyian oszlopos tagjai a Haladjunk Csoportnak. Közülük viszont csak ketten: Zsolt és Sándor bűdiek.

Ferenc édesapjának az a kötődése a helyhez, hogy a közeli Olaszliszkán született és Tiszavasváriban járt iskolába, de a Haladjunk Csoporthoz leginkább a fia miatt csatlakozott. A nyíregyházi Lászlónak pedig más területen van már tapasztalata érdekérvényesítésben: jópár éve elérte, hogy a nyíregyházi Huszár-telepen lévő szegregált iskolából átvegyék kislányát, majd több másik telepi gyereket is egy belvárosi iskolába. Amikor csak tud, jön, hogy segítsen a Haladjunk Csoportnak is.

Azért általában nem ennyien gyűlünk össze egy-egy alkalommal. Legalább tízen ülünk le egyszerre, és nők is vannak, csak sokan nem tudtak most eljönni, mert ma szülői értekezlet van az iskolában

– szabadkozik Horváth Ferenc, miközben Zsolt lakásában ülünk le beszélgetni a csoport kemény magjával. Zsolt azért hozzáteszi: sokan azért attól is tartanak, hogy újságíróknak nyilatkozzanak. Ugyanis féltik az állásukat közmunkásként. „A feleségem is az önkormányzat alkalmazásában van, házi gondozóként, úgyhogy néha nekem is vissza kell fognom magam” – teszi hozzá Zsolt, aki egy roma nőt vett feleségül, így került a bűdi telepre. Dolgozni már jó ideje nem tud: sok évvel ezelőtt munka közben túl nehezet emelt és tönkrement a szeme, ezért rokkantosították. Most ő az egyik leglelkesebb tagja a csoportnak.

A bűdi telepen körülbelül 1600 ember él összesen, közülük Zsoltékkal együtt 15 ember állandó tagja a Haladjunk Csoportnak, és további 20-30 fő szimpatizánst képes mozgósítani egy-egy ügy, amit a szervezet felvállal – mondják riportalanyaink.

A bűdi telep egy részlete | Fotó: Magócsi Márton

Hát persze, hogy a közmunka

Az egyik ilyen ügy, amivel foglalkoztak, a helyi érdeken túl egy tágabb, rendszerszintű problémára is rámutat – kezd bele Horváth. A legtöbbször ő beszél, a többiek néha-néha kiegészítik.

Tiszavasváriban működik egy ukrán érdekeltségű baromfi-feldolgozó üzem, a Profit Food Kft. – ide közvetített ki a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Osztálya (a munkaügyi hivatal) 50 közmunkást 2017 júliusában. A munkások egytől egyig útfelújítási-karbantartási munkát végeztek épp a városban – térköveket készítettek, betonoztak.

Hiába kerestek volna a közmunkás bérnél jóval többet – körülbelül 100 ezer forintot havonta a munkával, a bűdi közmunkások mégsem akartak az üzemben dolgozni. Horváth Ferenc szerint azért nem, mert „nagyon rossz híre van az üzemnek a lakosság körében”.

A tiszavasvári közmunkásoknak azonban nem volt ajánlatos visszautasítania a munkát – magyarázza Horváth -, ugyanis  a jelenlegi szabályozás szerint ez azt jelentené, hogy nem működnek együtt a munkaügyi központtal. Emiatt pedig elveszítenék a közmunkájukat és az álláskeresők nyilvántartásából is törölnék őket 3 hónapra. Nem járna nekik még a 22800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás sem.

A munkához való jog a munka szabad megválasztásának jogát is jelenti, a kialakult helyzet pedig egyenlő a kényszermunkával

– állítja az eredetileg jogász végzettségű Horváth Ferenc, aki most azt tervezi, hogy az alapvető jogok biztosához fordul az ügyben. Ez ugyanis országos probléma: a törvényi környezet nem biztosítja, hogy senkinek ne kelljen olyan munkáltatóval munkaviszonyba lépni, akinek nem akar dolgozni.

Félmegoldás született

Az érintett tiszavasvári közmunkásoknak végül nem kellett a baromfi-feldolgozóba menniük, ráadásul úgy, hogy se a közmunkától, se a foglalkoztatást helyettesítő támogatás esélyétől nem estek el. Ehhez az a formális megoldás kellett, hogy a cég egyszerűen ne vegye fel a kiközvetített munkásokat.

Az érintett közmunkások közvetítő lapjára végül a „betelt”, „alkalmatlan”, “egészségügyileg alkalmatlan” bejegyzéseket írta a Profit Food Kft. munkaügyise, amikor kötelezően megjelentek munkára a cégnél, így hivatalosan nem az illető munkások mondtak nemet az ajánlatra, hanem a munkáltató.

Fotó: Magócsi Márton

Ezzel ez a konkrét helyzet ugyan megoldódott, de az ügy hátterében álló rendszerszintű probléma miatt valószínűleg lesznek még hasonló esetek – mondják a Haladjunk Csoport tagjai.

Hogy a baromfi-feldolgozó cég maga utasítsa vissza azokat a közmunkásokat, akikre korábban még igényt tartottak, azt a nyilvánosság tudatos használatával sikerült elérnie a Haladjunk Csoportnak. Először, tavaly júliusban, egy közmunkásoknak tartott kötelező tájékoztatón jelentek meg, ahol az érintett közmunkásoknak a munkaügyi központ vezetője előtt lehetőségük volt elmondani érveiket a kiközvetítésük ellen. A tájékoztatóról videó felvételt készítettek, amit a Facebook-oldalukon tettek közzé és a munkaügyi központ kérése ellenére sem távolították el onnan.

Emellett azt követelték a munkaügyi központtól, ha már muszáj az üzembe menniük a közmunkásoknak, hadd nézhesse meg a csoport, milyen munkakörülmények között dolgozhatnak majd az érintettek. „Ha ezt nem teljesíti a munkaügyi központ, arra az esetre a tüntetést is kilátásba helyeztük” – magyarázza Horváth Ferenc, aki levélben többek között a megyei kormányhivatalt is tájékoztatta a helyzetről.

Minderre reagálva az érintett cég – ahelyett, hogy a munkakörülményekre vonatkozó pletykákat-félelmeket eloszlatta volna a nyilvánosság beengedésével – visszalépett attól a szándékától, hogy a közmunkásokat – immár piaci alapú munkavállalóként – foglalkoztassa.

Adalék a történethez, hogy az eset után néhány hónappal, 2017 szeptember 9-én „súlyos technológiai hiányosságok miatt azonnali hatállyal felfüggesztette” az említett baromfivágóhíd működését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), mert élelmiszer-biztonsági szempontból kritikus állapotokat talált az üzemben egy ellenőrzés során.

Az ellenőrzéskor készült felvételeken például az látszik, hogy a vágóhídon a földön kupacokban, véres-vizes lével, zsigerekkel keveredve hevernek a csomagolatlan egész csirkék, amelyeket a munkások onnan szednek fel és helyeznek a vágószalagra. Hogy az üzem azóta újra működik-e, arról nincsenek információink.

Szemét és kutyák

A Haladjunk Csoport olyan ügyekkel is foglalkozni kezdett, amik a települések központjától elszigetelt szegregátumokban általános problémának számítanak: ilyenek például a szemét és a kóborkutyák kérdése.

Nem egyszer kaptam már telefonhívást a feleségemtől vagy a gyerekektől, hogy menjek már ki eléjük, mert nem mernek hazajönni egyedül a kutyák miatt

– magyarázza Sándor, aki a találkozónk végén is azért kísért az autóig minket, nehogy ránk szabaduljon egy falkányi kóborkutya.

A gazdátlan állatok leginkább a szemétgyűjtő konténerekből kiráncigált zsákokban turkálás közben válhatnak különösen agresszívvá, amikor az élelmet védik az arra járótól – tudjuk meg már Zsolttól.

A Haladjunk Csoport eddig annyit tett az ügyben, hogy felvették a kapcsolatot egy állatvédő szervezettel, hogyan lehetne humánusan kezelni a kialakult helyzetet. Horváth szerint az egyik megoldás, hogy lehetőséget adnak a telepi lakosoknak, hogy azok az állatok, amelyek hozzájuk tartoznak, oltást és chipet kaphassanak. Ehhez szeretnének majd támogatást szerezni, de azért egy jelképes önrészt is fizetnie kellene azoknak, akik igénybe vennék a szolgáltatást. A többi – gazdátlan – állatot viszont a városnak kellene befognia, csak ez tudná megoldani a kóbor kutyák problémáját. Ennek elérésére a folyamatos nyomásgyakorlás az egyetlen eszköze a Haladjunk Csoportnak.

Fotó: Magócsi Márton

Közérdekű adatigényléssel megtudtuk, hogy a város tavaly január és október között egyetlen állatot sem fogott be a bűdi telepről

– magyarázzák a Haladjunk Csoport tagjai, akik szerint a városvezetés egyszerűen nem érdekelt abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémákat kezelje a telepeken. Amíg a városvezetés fenntartja a cudar közállapotokat a romák lakta városrészeken – amíg szemetesek az útszélek és a közterületek, és mindenfelé kóborkutyák szaladgálnak -, addig alapot ad arra, hogy mindezért kizárólag a telepi romákat okolja a közvélemény, akik „koszosak, civilizálatlanok”.

20 éve az első gyereknap

Az érdekérvényesítés mellett a Haladjunk Csoport az általános telepi ingerszegénység ellen is próbál tenni valamit. „A Facebook oldalunkon is láthatóak ennek a nyomai: decemberben mikulás ünnepséget szerveztünk az itteni gyerekeknek, nyáron pedig megszerveztük a telepi gyereknapot. Itt legalább húsz éve nem volt ilyen” – magyarázzák Horváthék. A programot a közeli réten tartották, amit a helyiek közösen tisztítottak meg és alakítottak ki focipályát rajta.

A másik fontos megmozdulásuk egy nemrégiben a budapesti Political Capitallal közösen szervezett képzés volt helyi romáknak, a politikai szélsőségek felismeréséről és kezeléséről. Horváthnak jó kapcsolata van több Magyarországon működő romaügyi vagy emberi jogi civil szervezettel, ezeket próbálja rendszeresen beépíteni tiszavasvári munkájába.

A kezdetek és a keretek

Horváth még 2016 februárjában került kapcsolatba a tiszavasvári romákkal, amikor a Roma Rendőrök Országos Egyesülete egyik elnökeként az egyesület másik vezetőjével, Villás Lajossal a köztársasági elnökhöz fordultak:

vizsgálja meg, hogyan illeszkedik a jogrendbe, hogy a jobbikos vezetésű Tiszavasváriban Jobbik-közeli civilek bármiféle jogalap nélkül közbiztonsági tevékenységet folytatnak.

A beadványhoz több civil szervezet is csatlakozott, Horváth Ferencet pedig nem sokkal később meghívták az érpataki modellről szóló tájékoztató fórumra Tiszavasváriba: mint jogász végzettségű rendőr, beszéljen a helyzet jogi vonatkozásairól.

Azon a fórumon – ahol egyébként a polgármester mellett több jobbikos képviselő is jelen volt – három ember a telepi romák közül felvetette a kérdést: miért nem jutnak el a szegregátumokba az olyan alapvető közszolgáltatások, mint a közterületek takarítása, vagy a kóborkutyák befogása?

– emlékszik vissza Horváth, mi volt az egyik első élménye a helyiekkel. Innentől kezdve folyamatos lett a kapcsolata a bűdi romákkal.

A Haladjunk Csoport létrejötte egy évvel későbbre, 2017 márciusára tehető és a Civil Kollégium Alapítvány támogatásához kötődik. A szervezet azzal támogat önszerveződő közösségeket, hogy közösségszervezőt ad nekik. Az alapítvány a képzését és egy éven keresztül a fizetését biztosítja annak az embernek, aki a motorja lesz a támogatott kezdeményezésnek. Horváth Ferenc ennek a pályázatnak az egyéni nyerteseként alakította meg a Haladjunk Csoportot.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Domenico Lucano, mayor of the small Italian fishing village Riace, receives the 'Dresden Peace Award 2017' at the Semper opera in Dresden, Germany, 12 February 2017. Lucano receive the award for his committment to helping refugees. The 58-year-old man has been welcoming refugees flying from war and poverty since 1998. Photo: Arno Burgi/dpa-Zentralbild/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.