A legtöbb ember legkésőbb február elejétől várja a meleget, a jó idő beköszöntét, a tavasz első napját. Méricskélő, mindent definíciókba préselő faj tagjaként nyilvánvalóan előre kitűzzük a kezdő dátumot, amihez viszonyítva már télen elkezdhetjük vágni a centit. De melyik is ez a nap? Három definíciót is ismerünk, ezek három különböző időponttal adják meg egészen egzakt módon a tavasz kezdetét. De csak azért, hogy a végén minden a feje tetejére álljon.
A naptár szerint március 1.
Kezdjük időrendben: a naptári tavasz a legegyszerűbb határvonal. Megfelelő csoportosítással a klímánkra jellemző négy évszak átlagos időjárása érzésre jól elkülöníthető és többé-kevésbé azonos időtartamú. Mi sem logikusabb annál, hogy az év 12 hónapját négy egyenlő részre osszuk, és elnevezzük őket évszakoknak. Ez alapján teljesen függetlenül az időjárástól március 15-én például akkor is már tavasz van, ha éppen szakad a hó.
Az időjárás nem árulja el előre
A tavasz viszont mindenkinek a kellemes idő jelenti, és valóban. Varga Sándor meteorológus, az Időkép.hu munkatársa szerint a tavasz nem a naptárral, hanem az időjárással érkezik. Hogy mikor köszönt be az igazi “meteorológiai tavasz”?
Vagyis fentieket tekintetbe véve megállapítható:
- a tavasz első napját csak utólag azonosíthatjuk a tavasz első napjaként,
- a tavasz dátumtól függetlenül, igen nagy időintervallumban kezdődhet el,
- ma, azaz 2017. március elsején még nincs tavasz.
Az elmúlt napok időjárását ugyanis nem fedi a fenti definíció, és amennyire a következő néhány napot nézzük, az igazi tavasz egyelőre várat magára – emeli ki a meteorológus.
A csillagászat másodpercre pontosan megadja
Akit nem elégít ki, sőt felháborít a természet ilyen mértékű lazasága, annak javasoljuk, lője be kezdőpontnak az égitestek mozgását: a “csillagászati tavasz” percre pontosan érkezik. Képzeljünk el egy gömböt, aminek Földünk a középpontja, ezt nevezzük éggömbnek. A földi egyenlítőt az éggömbre tágítva pedig kapunk egy jókora kört, az égi egyenlítőt – magyarázza Sándor Zsolt csillagász, az ELTE TTK Csillagászati Tanszékének adjunktusa.
Tőlünk nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika. Az ekliptika két helyen metszi az égi egyenlítőt, az egyik a tavaszpont, a másik az őszpont.
Ez a tavaszi napéjegyenlőség napja, és általában március 21-ére esik, idén egy nappal korábban lesz. Ilyenkor az egész bolygón egyforma hosszúságú a sötét és világos periódus, azaz 12-12 óra. Higgyük el, hogy így van, még akkor is, ha valaki stopperrel a kezében március 20-án tengerszinten 12 óra 12 percet mér napkeltétől napnyugtáig.
Érzéki csalódásról van szó, a földi légkör fénytörése okozza, hogy reggel percekkel korábban, este percekkel tovább látjuk a Napot, pedig az még/már nincs is ott. Az illúzió március 16-án adja ki a 12-12 órát.
A matematika a közeljövőre prognosztizálja
A tavasz beköszöntét sokkal inkább az időjárás, mintsem a naptár határozza meg, bár a kettő között igen erős az összefüggés – mondja Mika János éghajlatkutató, az Eszterházy Károly Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Persze fontos az is, milyen időjárási elemeket tekintünk tavaszinak, most nyilvánvalóan maradunk a laikusok számára perdöntőnek tekintett hőmérsékletnél.
Matyasovszky István matematikai módszerrel igazolta, hogy pusztán a hőmérséklet éven belüli görbéjének alulról domborúból (tél) alulról homorúba (nyár) fordulását figyelembe véve, az elmúlt 300 évben Közép-Európában nagy átlagban ugyanakkor köszönt be a tavasz. Pontosabban egy hét eltéréssel – ami három évszázadot tekintve baráti változás – mindig március elejére esik a hőmérséklet-emelkedés. Később persze lehetnek és gyakran vannak is hidegebb periódusok, fagyos napok, de ez a lényegen mit sem változtat.
Konklúzió: mostanában
A klímaváltozás pedig belátható időn belül tesz róla, hogy a tudományos definíciókat “átdátumozzuk”, illetve fogalomtárunkat frissítsük. A hőmérséklet emelkedésével a szó leghétköznapibb és legszebb értelmében vett kikelet, a természet ébredése is egyre korábban kezdődik, és a téli álom is később borul a világra.
Minden változik, de semmi nem tűnik el
A változás egyértelmű, de Mika János megnyugtat, a mi mérsékelt éghajlati övünkön attól nem kell tartani, hogy egy-egy évszak eltűnik vagy jelentősen összehúzódik majd a másik rovására. Egy-egy évben tapasztalhatjuk úgy már most is, hogy kimarad az ősz, a tavasz vagy a tél – de még a legpesszimistább forgatókönyv szerint is legfeljebb rövidülnek az átmeneti évszakok vagy a tél, de nem tűnnek el.
Hosszú távon is legfeljebb néhány hétről van szó, a legnagyobb valószínűséggel olyat a jövő század újságírója sem írhat le tényként, hogy február lett az új március. Sokéves átlagot tekintve a jövőben is marad a körforgás, de a meleg periódus egyre korábban köszönt be és mind tovább is tart. Ezzel párhuzamosan pedig szép lassan megváltoznak majd az évszakokról alkotott fogalmaink, idomulnak a tényekhez.
Hat évszak
A változás, változékonyság kapcsán Mika János egy érdekes gondolatot oszt meg. Cikkünk elején is említettük, hogy az év 12 hónapjának érzetre egymástól jól elkülöníthető, időtartamban is többé-kevésbé egyforma szeletét négy részre osztani emberileg teljesen érthető. Bele sem gondolunk, dogmaként kezeljük és még a sorrendet sem tévesztjük soha: tavasz, nyár, ősz, tél – 3-3 hónap mindegyik.
A január és a február alkotná az első egységet, ekkor mérhetők az év során a legalacsonyabb hőmérsékletek, és a ilyenkor hull a legkevesebb csapadék. A március, majd az április, a két változékony, szeszélyes hónap, egyfajta átmenet. Májust a júniussal az köti össze, hogy ilyenkor érkezik a legtöbb eső (ami „aranyat ér”), míg a júliust a legmagasabb hőmérsékletek kapcsolják az augusztushoz. A szeptember és az október megint átmenet, hogy kijöjjön a 12, míg november-decemberre esik az év második legcsapadékosabb időszaka.
De ez csak egy példa, a szakma számos más, a természeti folyamatokat sokkal jobban közelítő felosztást is használ. Ki tudja, egyszer talán átírjuk az évszakokat is – Mika János segítségével hamarosan vissza is térünk rá, milyen lehetséges éghajlati forgatókönyvek jöhetnek szóba.
És végül tényleg minden a feje tetején áll. A definíciók többsége szerint nincs még tavasz, a Nap viszont már meleget ontva vigyorog, a madarak is hangolnak, az első rügyek törik az utat a szirmoknak, nyílnak a hóvirágok, egyszóval oszlik a téli álom a természetről. Mi emberek pedig kóválygunk a fáradtságtól. Mi ez, ha nem a tavasz?
