Belföld

Orbánék menekültkampánya átlépett egy határt

Életjeleket ad az elemző eltemetett blogja. Népszavazási tanácsokat ad tanácstalanoknak.

 

Egy hosszas bevezető után Török Gábor emlékeztet rá, hogy az októberi népszavazás Orbán Viktor elképesztően megosztó menekültpolitikájának fontos állomása lesz, miközben azt sem tudjuk, azzal, mi a miniszterelnök valódi célja.

Politikai népszerűségre vágyik, kizárólag a hatalma megtartása miatt fontos az ügy számára, el akarja leplezni vele a korrupciót és a gondokat, Európa megmentője kíván lenni, államférfiúi ambíciói vannak, őszintén hisz a politikája helyességében? Aki „tudja” a választ, annak szinte mindegy is a többi szempont. Aki „tudja”, hogy a miniszterelnök korrupt gazember, az általában nem támogatja akkor sem, ha éppen jó vagy hasznos, amit tesz. Aki „tudja”, hogy a miniszterelnök szándékai őszinték és tiszták, az általában akkor is mögötte áll, ha éppen rosszat vagy rosszul cselekszik.

Azt is mindenki másképp látja, milyen eszközöket használ a kormányfő politikája megvalósításáért.

Akadnak persze olyanok, akik szerint az eszközökről a politikában nem is érdemes beszélni, ez üres moralizálás, elitista szépelgés, hiszen tudjuk, a kolbászról sem kérdezzük meg, hogyan készült.

Török Gábor szerint ez tarthatatlan álláspont, ha mindegy lenne, miként akarják céljaikat megvalósítani a politikusok, ez azt is jelentené, hogy minden eszköz elfogadható,

és ad absurdum azt kellene mondanunk, hogy ésszerűtlen, miért nem zárja börtönbe az ellenfeleit a kormányfő.

Az eszközök vizsgálata azért hasznos, mert az, aki mindenre képes céljai elérésében azt általában más szándékok mozgatják, mint azt, akinél a cél nem szentesít minden eszközt. Egy kampányban általában mindenki egyszerűsít, túloz, ferdít, de a mérték, a mértéktartás, a határok kijelölése fontos – írja az elemző. Szerinte itt válik el az egyszerűsítés a primitívségtől, a túlzás a végletekig vitt propagandától, a ferdítés az ordas hazugságtól. Most szerinte a kormányzat gyakran átlépett ezen a határon.

Török Gábor szerint az utókor látja majd tisztán, hogy a magyar kormányfőt

Európa felrázójának, ébresztőjének látja-e a történetírás, vagy egy olyan politikusnak, aki önös hatalmi céljai oltárán feláldozta az európai konszenzust és félelmet ébresztett a magyar közvéleményben.

Az elemző ezt követően egyrészt-másrészt véleményeket ismertet, majd rátér a tanácsadásra.

Mi alapján ítélünk tehát? Mi a fontosabb? A szándék, az eszköz, az eredmény? Akik például kormányfőként elfogadhatatlannak tartották Gyurcsány Ferencet, miért tették? Mert rosszat akart (szándék)? Vagy azért, mert „hazudott” (eszköz)? Vagy azért, mert nem tudta megvalósítani a politikáját (eredmény)? S akik támogatják Orbán politikáját, miért teszik? Mert jót akar (szándék)? Mert ügyesen szerzi meg a támogatást a politikájához (eszköz)? Mert helyes következménye lesz a politikájának (eredmény)?

Török Gábornak a kormányfő szándékairól csak feltételezései lehetnek. módszereit gyakran helytelennek tartja, eredményeit elismeri. Az elemző az alapján dönt majd, hogy a népszavazást Orbán hatalomtechnikai eszközének tekinti-e inkább, vagy elfogadja, hogy a népszavazás – főleg szimbolikus, nem közjogi értelemben – segíthet abban, hogy Európa reálisabban gondolkodjon a menekültkérdésről. Ez sem olyan egyszerű kérdés, mert mindkettő mellett szólnak méltányolható érvek, de október másodikáig Török Gábor megválaszolja magának. Ezt tanácsolja azoknak is, akik ma még tanácstalanok.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik