“-El kell mennem otthonról, engem ver a férjem.
-Oldja meg a családi konfliktusokat.
-Nincs mit megoldani, engem bántalmaznak!
-Sajnos most nincs nyitott pályázat. Jöjjön vissza fél év múlva.
-És addig…?
-Költözzön anyaotthonba.
-Nem megyek tömegszállásra.
-Menjen dolgozni.
-Nincs rendes munka.
-Menjen dolgozni.”
Nagyjából ilyen párbeszédeket szimulált A Város Mindenkié a Blaha Lujza téri aluljáróban szerdán. A szereplők: a harminc éves, ötödik hónapban járó, feketén dolgozó Éva, akinél már kikapcsolták a fűtést és fél, hogy haza sem engedik a gyerekét, ha megszüli; a fogyatékkal élő gyerekét egyedül nevelő, 42 éves Irén, aki egymilliós számlatartozást halmozott fel; és Kinga, a harmincas takarítónő, ötvenezres fizetéssel, bántalmazó férjjel, aki elől egyszer csak, az éjszaka közepén elmenekül. Velük szemben az önkormányzat közönyös ügyintézője.
A közös pont: mi lesz a gyerekkel? Magyarországon a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően jogszerűtlen kiemelni a gyermeket a családjából csak azért, mert szegények. Mégis megtörténik. A civil szervezet szerint a gyermekvédelmi szakszolgálatok a következő indokokkal is elvehetik a gyereket: jövedelemmel nem rendelkező szülő; hajléktalan szülő; lakhatási problémákkal rendelkező szülő. Az indokláshoz csinos kis kódszám is tartozik, a szakszolgálat összesen 41-et használ, ebből a fenti három az, amelyik kifejezetten a szegénységről szól. Tény, hogy általában önmagában ez kevés ahhoz, hogy vigyék a gyereket, a többi “tünet” is szinte mindig a szegénységből adódik, ezt pedig nem veszik figyelembe és nem is kezelik.
A legfrissebb adatok szerint 620 ezer gyerek él koszos, penészes falak között, 200 ezer gyerek pedig világítás nélküli otthonban – sorolta a horrorisztikus adatokat Szekér András, a Habitat for Humanity szakértője. 2012-ben 21 000 gyermek élt családjából kiemelve, közülük mintegy 8200-an gyermekotthonokban, 13 ezren államilag kijelölt nevelőszülőknél, 300-an pedig különleges gyermekotthonokban – tette hozzá. Jelentős részüket szegénység és lakhatási gondok miatt emelték ki, például kitelepítések alkalmával, vagy mert az anya elmenekült a férj elől a gyerek(ek)kel.
Magyarországon mindeközben 370 ezer lakás áll üresen. Egy államilag elhelyezett gyerek nevelése évi kétmillióba kerül. Jelenleg kétszer annyi pénzt fordítanak devizahiteles-mentésre, mint a szegények lakhatásának támogatására; jövőre az arány háromszoros lesz, miután megnyesik a segélyeket.
Most pedig mindenki matekozzon kedvére a fenti számokkal, kellemes időtöltést!
