Belföld

A kalózok menthetik meg a magyar filmet

Moziminőségben, ingyen, megjelenés előtt tölthetünk le filmeket, méghozzá az alkotók áldásával. A torrent a magyar film jövője?

Makacsul tartja magát a közhely, hogy a magyar filmet nem nézi senki, ám ez egyszerűen nem igaz. Nehéz felmérni, mennyire érdekli a közönséget a hazai mozi, az egyetlen pontos adat a jegybevétel, ami valóban siralmas: nemzetközi fesztiválokat megjárt, agyondíjazott filmeket néznek moziban alig ötezren, harminc-negyvenezer eladott jegy már viszonylagos sikernek számít, ám legalább tízszer ennyi kellene, hogy egy átlagos költségvetésű magyar film nullára kijöjjön. Ettől még azonban sokakhoz eljut: a közönség, ha teheti, sokkal előbb tölti le az internetről a magyar filmeket, mint hogy elmenjen moziba. Bármennyire is fáj a közöny (lustaság?) és persze a bevételkiesés a készítőknek, ez van: a legnagyobb magyar torrentoldal, az nCore üzemeltetői szerint, ha egy hazai alkotást húszezren néznek meg moziban, legalább százezren töltik le.

„A fiam hívott fel azzal, hogy apa, miért nem toljátok fel az egészet torrentre?” – meséli a legálisan megosztható filmekről szóló sajtótájékoztatón Novák Erik rendező, aki a Fekete Leves című független, állami pénz nélkül készült egész estését igyekszik eljuttatni a közönséghez. „Mondtam neki, fiam, ez tök jó, de hogy lesz ebből a stábnak pénze?” A film producerével, Kresmery Dániellel és az nCore egyik atyjával Szentgyörgyi Dáviddal összefogva aztán kitalálták, hogy lesz. Az új rendszer lényege, hogy az alkotók moziminőségben, reklámmal ellátva maguk töltik fel filmjeiket a megosztóra teljesen ingyen még a DVD- és a Blu-Ray-megjelenés előtt, hogy a hirdetőknek hála legalább valamennyi bevételük legyen abból, hogy neten terjed a filmjük. Ami egyébként előbb-utóbb amúgy is terjedne. A netezők így korán, legálisan és biztosan jó minőségben mozizhatnak otthon, végül tehát – bármilyen csúnyán is hangzik ez a mondat Magyarországon – mindenki jól jár. „Ideje volt alkalmazkodnunk a valósághoz ahelyett, hogy arra várnánk, hogy több millió ember hirtelen megváltoztassa a fogyasztási szokásait” – indokol Kresmery.

Mi a torrent?

A torrent nem egy weboldal, nem is egy szoftver, hanem egy kifinomult fájlmegosztó rendszer, amelyen az adatokat felhasználónként párhuzamosan több szálon tölti le és fel a megfelelő kliensprogram. Azaz, ha elkezdünk letölteni egy filmet, a részben letöltött fájlokat már osztja is tovább a többi, szintén erre a filmre kíváncsi felhasználónak. A torrentoldalakon tehát nem magukat a filmeket, zenéket, szoftvereket találjuk – azok a milliónyi felhasználó gépén cserélnek gazdát folyamatosan –, hanem az azokkal kapcsolatos információkat tartalmazó .torrent kiterjesztésű fájlokat, amelyekkel a kliens letölti őket. Torrentet mi magunk is létrehozhatunk, ha elsőként szeretnénk megosztani valamit.

Mivel nincs központi szerver, maga a rendszer lekapcsolhatatlan, legfeljebb a torrentoldalakat tudják bezárni a hatóságok, általában azokat is csak ideig-óráig – így történt ez a népszerű Pirate Bay és Isohunt szájtokkal. Ezért a torrent az illegálisan megszerzett filmekben, zenékben és feltört szoftverekben utazó kalózok kedvelt hálózata. Maga a torrent szó az évek során ugyan összekapcsolódott az illegalitással, torrentezni Magyarországon mégis legális: a Btk. nem bünteti a magáncélú letöltést és megosztást, igaz, a szerzői jogok tulajdonosai polgári úton még mindig követelhetik az elmaradt bevételeiket. Ha tehát letöltünk egy (vagy inkább sok) filmet, a TEK ugyan nem töri ránk az ajtót, de a filmstúdiók feljelenthetnek.

A fogyasztási szokásokról pedig tud mesélni az nCore-os Szentgyörgyi Dávid. A magyarok ugyanis imádják a torrentet. Az nCore stabilan tartja a helyét az ország látogatottsági toplistájján 4,1 millió napi oldalletöltéssel, egy-egy felhasználó pedig átlagosan több mint nyolc percet böngészik az oldalon; ezen adatok harmadának is nagyon-nagyon örülnének a legnagyobb hazai hírportálok. Az oldal ráadásul nemzetközi hírű, a tíz legnagyobb torrentoldal egyike, ami meggyőző teljesítmény egy magyar és regisztrálós weblaptól. A látogatók háromnegyede 34 év alatti, szinte mindenki legalább heti egy filmet néz, harmaduk pedig eleve itt szerez tudomást az új megjelenésekről. „Az átlagfogyasztó már inkább otthon néz filmeket, mondjuk hétfő este, ha éppen unatkozik, így lehet, hogy még nagyobb élmény is lesz neki” – meséli a Hír24-nek Szentgyörgyi.


Kresmery Dániel, Szentgyörgyi Dániel, Novák Erik

Mostantól tehát ők, az nCore üzemeltetői terjesztik majd ingyen, jó minőségben és legálisan azokat a magyar filmeket, amelyek alkotói erre áldásukat adják, és amelyekhez sikerül szponzort szerezni. Utóbbiak elhelyezhetik reklámjaikat a filmen: harminc másodperces szpotokról van szó, amelyek csak a film elején szerepelhetnek. A hirdetők választhatják azt is, hogy elhelyezik a logójukat a film sarkában, mint a tévécsatornák, vagy egy egyszerű üzenettel is indíthatják a mozit: „Ezen film letöltését X cég támogatta.” A készítők bemutatókat, kihagyott jeleneteket is tehetnek a reklámok közé, hogy a letöltők biztosan megnézzék őket – ez utóbbira egyébként mindenkit szépen kérnek Novákék, hiszen így biztosított a rendszer működése. A reklám(ok) után kezdődik a film a maga teljességében, moziminőségben, megszakítás nélkül. Jól hangzik, ugye? Mégis több fronton kell csatázni az új rendszerért.

A netes megosztástól – hát még a torrenttől – ódzkodó forgalmazókat először is meg kell győzni, hogy ezzel nem veszítenek semmit, hiszen előbb-utóbb úgyis a neten kötnek ki filmjeik, így pedig lesz némi pénzük és a minőséggel sem lesz baj. Ráadásul naponta, később hetente, majd havonta készítenek jelentést arról, hányan és – nemet, kort, érdeklődési kört tekintve – kik és mit töltöttek le. A kalózokkal is kezdeni kell valamit, hiszen számukra presztízskérdés, hogy ki szerzi és osztja meg először a friss játékfilmeket, még ha a mozivászonról titokban lekamerázott minőségben is. Szentgyörgyi szerint velük nem lesz gond: az nCore eleve tiltja a lekamerázott filmek megosztását, ha pedig felkerül egy film az új szponzori rendszerben, minden más „nem hivatalos” változatot eltávolítanak.

Az első magyar torrentfilm: Fekete leves

Novák Erik rendező már kulturmissziót vizionál: jelenleg húsz filmet szeretnének „torrentesíteni” (Vágvölgyi B. András sajátos hangulatú ’56-os filmje a Kolorádó Kid hamarosan biztosan felkerül az nCore-ra), később pedig akár dokumentumfilmeket és a közönséghez el nem jutó ritkaságokat is megosztanának, de jöhetnek a filmarchívumban porosodó magyar klasszikusok is. „Én például csináltam egy 24 órás dokumentumfilmet Halász Péterről a halála előtt, ez volt ugyanis az utolsó kívánsága. Ezt azóta nem tudom megmutatni senkinek, hát most itt az alkalom.”

Mi lesz a netadóval?

 Az nCore-osok voltak az elsők, akik viccet csináltak a netadóból: ahogy megérkezett a hír az új adónemről, azonnal kicserélték az oldalon a fájlok méretét arra az összegre, amelybe letöltésük kerülne. A sajtótájékoztatón persze előkerült a kérdés, ám a rendező, a producer és az nCore stratégája annyira abszurdnak tartja az ötletet, hogy nem is tudtak konkrétumokat mondani arról, mennyire boríthatja fel a filmes vállalkozásukat. „Ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha azzal védik, hogy infrastruktúrára költik a pénzt” – mondta Szentgyörgyi Dávid, aki szerint a felhasználóknak torrentezniük sem kell, hogy eljussanak a nagyjából 5 gigabyte-nak megfelelő 700 forintos plafonig, elég, ha híreket olvasnak, tájékozódnak. „Abban bízunk, hogy ez csak lufi” – tette hozzá Novák Erik. „Nem értem, miért akarnánk csatlakozni Kínához.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik