Belföld

Szeged kincsei: Egyetemi palota a Dugonics téren

batyi-zoltan
batyi-zoltan

2013. 12. 16. 14:00

2011 májusában fejeződött be a Szegedi Tudományegyetem központi épületének nagy rekonstrukciója, megújult a Dugonics tér is, így méltán sorolhatjuk a csodás palotát és környezetét Szeged kincsei közé.

Ha csak azt mondom el, hogy az épület Szkalniczky Antal tervei alapján 1873-ban készült el, eredetileg főreáliskolának, adott helyet, majd 1880-tól a Somogyi-könyvtár, három évvel később pedig a városi múzeum működött itt, míg 1894-ben a Szegedi Királyi Ítélőtábla költözött az épületbe, biztosra veszem, sok szegedi sem tudja, melyik közintézményünkről van szó. De ha hozzáteszem: ez a gyönyörű, kora eklektikus stílusban épült palota 1921-től a Kolozsvárról áttelepülő egyetemnek adott helyet a Dugonics téren, már mindenki pontosan tudja, melyik házra gondoljon.

Ház? No, ezen a szón biztos megsértődnének azok az építőmesterek, akik az 1870-es éves elején emelték az épületet, hiszen az alig két év alatt felhúzott falak építése közben is jól látszott: nem ház épül itt, hanem olyan palota, amely a világ bármely nagyvárosának díszére válhatna. De nem csak küllemével tűnt ki, és lett Szeged kincse az építmény, hanem szolgálatával is. 1876-ban például ez volt a Szegedi Országos kiállítás” főépülete, majd a nagy árvíz idején szeged polgárai százával menekültek a biztos alapokon álló, egész háztömbnyi palotába, hogy itt vészeljék át a Tisza pusztításait.

Az építés utáni gyakori funkcióváltást pedig az indokolja, hogy a nagy víz után romjaiból ébredő város egyre fontosabb szerepet kapott a hazai oktatásban, igazságszolgáltatásban, és mind inkább a Dél-Alföld kulturális központjává vált. Ám az innen kiköltözők sem kerültek utcára, mert sorra épültek az újabb és újabb paloták, nagyvárossá téve Szegedet. Az I. világháború után pedig már egyértelműen azt üzente az egyetem központi épülete a világnak: Szeged az egyetemi oktatás egyik honi fellegvára lett. És épülhet akárhány új egyetemi tömb a Tisza partján, a Dugonics tér 13. szám alatti “ház” örökre megmarad a Szegedi Tudományegyetem szimbólumának.

Igaz volt ez a Kádár-kori “szocialista építési rend” idején, amikor sorra épültek a beton lakótelep, de vajmi keveset törődtek a régi épületek megóvásával, és a korábban Ferenc József Tudományegyetemként bejegyzett, de akkor már József Attila Tudományegyetem nevet viselő felsőoktatási intézmény központjára sem jutott elég pénz. Csak toldozták-foltozták a csodás palotát úgy kívül, mint belül, csupán az 1970-es évek végén elé épített szökőkút jelezte: a város vezetése is érzi: Szeged egyik legfontosabb palotáját kellene csinosítani.

Ennek ellenére a nagy áttörés csak a 2000-es évek beköszöntével jött el. Hosszas tervezgetés után 2009-ben kezdődött el a több milliárdos nagy rekonstrukció, és az átépítés során szinte csak az épület alapjai és legfontosabb tartófalai, homlokzatai maradtak meg. A munkálatok 2011 májusára fejeződtek be, és az egész épület az eredeti tervek alapján újult meg.

Természetesen az új kor vívmányait is igyekeztek beépíteni, így üvegtető került az udvar fölé, olyan új, hasznosítható teret hozva létre, amely azóta is különböző rendezvényeknek, kiállításoknak, kisebb konferenciáknak ad helyet. A tetőre illesztett napkonnektor az építmény meleg víz szükségletének több mint felét tudja fedezni, de egyéb megoldások is azt szolgálják, hogy a palota üzemeltetése a lehető leginkább környezetbarát és takarékos legyen. A palota pompáját mára már a megújult Dugonics tér, Árpád tér és a díszkövekkel burkolt környező utcák is kiemelik, így nem meglepő, hogy a szegediek éppen olyan örömmel sétálják körbe az épületet, ahogy a városba látogatók. Akik gyakorta készítenek fotókat az egyetemi épület legújabb díszéről, Szent-Györgyi Albertnek a főbejárat lépcsőire illesztett szobráról is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.