A nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár, Sólyom László egykori tanácsadója – lapunk egykori bloggere – a hvg.hu-nak adott interjút. A beszélgetésből kiderül, hogy a volt államfő több kritikájával nem ért egyet, de tisztelete változatlan az irányába. Kumin Ferenc ugyanakkor tudomásul veszi, ha a kormány politikusai dehonesztáló kijelentéseket tesznek Sólyom Lászlóra. Szerinte ezzel jár, ha az ember egy nagy néppárt kormányában dolgozik. E szerepével magyarázza köztévés megszólalásait is, amikor a külföldi sajtótermést tekinti át és elmondja, hogy külföldön sem csak bíráló hangok vannak, „bőven van más hang is, illetve az elítélő cikkek egy jó része ostoba, megcáfolható érvelésre alapul, mert az újságíró lusta volt, és tájékozatlan”.
Fotó: Kummer János
A helyettes államtitkár valódi kihívásnak tartja annak igazolását, ha inkorrekt egy cikk. Ő megpróbálja elmondani, „milyen bajok vannak ma Magyarországon, milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak, mik közül vagyunk kénytelenek választani…”. A kormányfői megszólalások közül a „lovasságos történet” elmagyarázásával volt sok dolga a németekkel. Kumin Ferenc érdekesnek tartja, hogy a legtöbb negatív cikk Németországból érkezik. Ennek – szerinte – az az oka, hogy a 80 milliós lakosságból 17 millió az NDK-ban szocializálódott, „ami egy nagyon cizellált, az egykori slampos magyar diktatúránál sokkal hatékonyabb elnyomó gépezet volt. Ennek megvoltak a működtetői, akik az újraegyesítéssel nyilván nem tűntek el varázsütésre. Azok a figurák, akik jó propagandistái voltak az NDK-nak, nem váltak egyszerre a BBC normák szerint dolgozó újságírókká…” – teszi hozzá.
Kumin Ferenc tagadja, hogy a kormány minden kritikus cikket a Nagy Nemzetközi Baloldali Médiaösszeesküvés részének tart. Szerinte „a cikkek nagy része semleges, és egy kis része pozitív, de ez természetes, más országokról is kevés ilyen jelenik meg, az nem hír, ha valahol normálisan működnek a dolgok”. Mint mondja, „egy-két bolond újságíró mindenhol van”, de a szerkesztők azért – még ha az értékrendjük eltér is a miénktől – remélhetőleg kiszűrik a badarságokat. Nem véletlen, legutóbb külön kiemelte, hogy a Financial Times munkatársa úgy írt a kormányról, hogy legalább meg is kérdezte őket. A helyettes államtitkár elismerte, hogy régebben volt gond a kormány külföldi kommunikációjával, de reméli, hogy mostanra már javult a helyzet, talán az ő működésének köszönhetően is. Aki hozzá fordul, az egy napon belül választ kap a kérdéseire.
A diplomatákkal jók a tapasztalatai, bár Magyarországra gyakran érkeznek politikai kinevezettek, „ők pedig különösen azt a politikai színt képviselik, amilyen a küldő kormány”. A helyettes államtitkár azért nem tart különösebben attól, ha a német választások után a nagykoalíciós kormányban a szocdemek kapják a külügyi tárcát, mert az ő dolga a sajtóval tartani a kapcsolatot, „az újságírók pedig úgyis maradnak, választásoktól függetlenül. És velük szerencsére működik a kapcsolat, sőt fejlődik. Például azok, akik már személyesen készíthettek interjút Orbán Viktorral, utána már jellemzően sokkal árnyaltabb véleményt fogalmaznak meg a miniszterelnökről”. Kumin szerint az nem baj, ha a sajtó kritikus a kormánnyal. Ha valaki kritikus az jó, mert azzal lehet vitatkozni. Neki a torzítással van gondja. Ilyennek tartja, ha a német sajtóban úgy jelenik meg az ózdi vízügy, hogy rasszista indítékból kifejezetten a cigányoknál zárták el a vizet. Szerinte ez nem kormánykritika, ez manipuláció és aljasság.
A mostani interjú kapcsán érdemes felidézni, hogy a helyettes államtitkár korábban lapunk „Kumin szerint” rovatában az államfői szerepfelfogások kapcsán azt írta, hogy a „demokráciában minden tisztség átmeneti, minden megbízatás egyszer csak véget ér”. Már akkori írásában – elemzőként – is foglalkozott a bírálatokkal és azt írta, “nyomás alatt a nyomást gyakorlók akarata szerint cselekedni a vereség beismerésével azonos”.
