Az első hiteligénylési időszak szeptember 17-i zárásáig 8100-an igényelték a Diákhitel 2-t, mintegy 1,7 milliárd forint értékben – tudta meg az FN24 a Diákhitel Központtól (DK). Ezt a hitelt kizárólag azok a hallgatók vehették fel, akik nem jutottak be az állami ösztöndíjas helyekre, azaz akik részben (részösztöndíjasként) vagy egészben (önköltségesként) maguk fizetik a tanulmányi költségeiket.
Idén a normál felvételi eljárásban mintegy 80 ezren, a pótfelvételi eljárásban még 8-9 ezren kerültek be a magyar felsőoktatási intézményekbe. A közel 90 ezer hallgató közül 39 087 kap állami ösztöndíjat, ha aláírja a vitatott „röghöz kötést” tartalmazó hallgatói szerződést. A többieknek fizetniük kell. Nagyjából tehát 50 ezer hallgatónak kell most vagy a saját (szülei) pénztárcájába nyúlnia, vagy az állam által felkínált Diákhitel 2-t igényelnie, ha be akar iratkozni az egyetemre, főiskolára.
Minden hatodik-hetedik fiatal
Ebből a félszázezer hallgatóból mindössze 7500-an választották az utóbbit, azaz kevesebb, mint minden hatodik fiatal. Nekik a felvett – az adott szaktól függő nagyságú – tőkét, valamint annak 2 százaléknyi kamatát kell majd visszafizetniük az egyetem elvégzése után. (Ennek veszélyeiről itt olvashat.) A fennmaradó kamatrészt az állam állja. Hogy pontosan mennyi lesz a teljes kamatláb, azt a DK október 15-én hozza nyilvánosságra. A Diákhitel 2-t a hallgató kizárólag a tanulmányi költségeire fordíthatja, azt közvetlenül a felsőoktatási intézmény kapja.
Szeptember elején Bugár Csaba, a Diákhitel Központ vezérigazgatója az előzetes adatok alapján úgy számolt, hogy szemeszterenként átlagosan 233 ezer forintot igényeltek a hallgatók. Ez tíz szemeszterre több mint 2,3 millió forint – ennyi tartozással és annak kamataival kezdi majd meg leendő diplomás életét a fiatal. Persze nagy a szórás, extrém esetben akár több mint 10 millióra is rúghat a tartozás. Igaz, a törlesztés jövedelemarányos, a felhalmozott tartozás függvényében a fizetés 4-11 százalékában állapítják majd meg.
Jó adósok
A „régi diákhitelt”, azaz a továbbra is szabadon felhasználható Diákhitel 1-et 8100 fő igényelte hétfőig, mintegy 354 millió forint értékben. Ez a rendszer egyébként 2011-re önfenntartóvá vált, azaz a hitel-visszafizetések fedezik az újonnan folyósított hiteleket. A DK eddig összesen 238 milliárd forint hitelt folyósított. Az évi hitelkihelyezés mintegy 20 milliárd forint, ami ugyan a válság hatására az utóbbi néhány évben némileg csökkent, ugyanakkor a hitelt vissza nem fizetők aránya továbbra is kiugróan jó: 3 százalék alatt van.
A Diákhitel 1 kamata 2012 második félévében továbbra is 8 százalék, immár a harmadik félévben változatlan, egyben a hitel történetében a legalacsonyabb.
Ismerték a veszélyeit
Korábban számos oktatási szakértő, a hallgatók, az érdekvédelmi szervezetek, az ellenzék, de még egyes kormánypárti szakpolitikusok is felhívták a figyelmet arra, hogy az új diákhitelrendszer nem tartható fenn, az óriási kockázatokat rejt az államháztartási hiányra. Mint a korábban az FN24 birtokába jutott, Németh Lászlóné fejlesztési miniszter által jegyzett kormány-előterjesztés bebizonyította, a Diákhitel 2. költségvetést fenyegető hatásaival tisztában voltak a döntéshozók. A még január közepén a kormány elé került dokumentum háttérszámításai pontosan „beárazták” annak költségeit.
Úgy számoltak, hogy már 2012-ben 15, rá egy évre 62, 2014-re 141 milliárd forinttal terheli meg a büdzsét a rendszer bevezetése, és annak kifutásával az összeg továbbra is meredeken emelkedik. 2020-ra már 798, 2021-re 899 milliárd forint államadósság-növelő tételt jelent az új „csodafegyver”. Jelenleg a magyar GDP mintegy 28 ezermilliárd forint, és a kőbe vésett kormányzati cél szerint az éves hiány ennek 3 százalékát, azaz a 840 milliárdot nem haladhatja meg. Ehhez képest kilenc év múlva (a kormány modellszámításai szerint!), hasonló nagyságrendű GDP esetén a Diákhitel 2. megduplázhatja azt.
Bár még nem ismert a Diákhitel 2. kamatszintje, így nem tudni, mennyibe fáj a büdzsének az új rendszer, de az államháztartás szerencséjére a hallgatók nem bíztak a Diákhitel 2-ben, nem akartak eladósodni, nem merték felvenni a vaskos hiteleket annak ellenére sem, hogy (a kedvező kamat miatt) az lett volna a közgazdaságilag racionális viselkedés.
Kérdés, miből fizetik a hitelt elkerülő diákok a tanulmányaikat, és hányan lesznek, akik tandíjra szánt pénz hiányában nem iratkoznak be végül.
