Belföld

Egy flashmob csinál nyarat? Elbúcsúztatták a székesfehérvári belvárosi életet

Flashmobot szervezett a Fészkes Fehérvár elnevezésű csoport. Szeptember 1-jén a résztvevők búcsúztató gyászmenetben kísérték végső útjára a belvárosi életet szimbolizáló koporsót.

A megmozdulást a legnépszerűbb közösségi oldalon így hirdették meg : zajpanasz, zajterhelés, zajkibocsátási engedély, zajrendelet. Bejelentés, feljelentés, óbégatás, szankcionálás. „Hagyják már abba!” , „Nem lehet pihenni!”, „Rendőrt hívok!”, „Csürhe banda!” Fiatalon távozott az élők sorából. Jó volt veled Belvárosi Élet! Habár kitartóan küzdött az utolsó pillanatig, rosszakarói győzedelmeskedtek felette. Nem bírta már a fullasztó légkört, és vidámabb helyre költözött.

Gyászmenetben, néma csendben haladtak fekete ruhába öltözött fiatalok és nem fiatalok a Belvárosi életet szimbolizáló koporsó mögött. A siratóének meghallgatása után elhelyezték gyertyáikat a koporsó mellé.

A szervezők kiemelték: a flashmobbal – miként a Fészkes Fehérvár összes megnyilvánulásával egyfajta építő jellegű kritika megfogalmazása, és ezzel a fiatal városi közösség építése volt a cél. A város vezetőinek, és fejlesztésekben gondolkodó lakosságának figyelmét szeretnénk a Belvárosi rendezvények fontosságára irányítani, hiszen Fehérvár érdekeit, vonzerejét, fiatalokat megtartó képességét szolgálják ezek a programok; így azokat nem visszaszorítani kellene, hanem fejleszteni, építeni, és nem utolsó sorban támogatni.

Külön ki kell emelni, hogy a flashmob nem az éjjel részegen randalírozók érdekeit kívánta védeni. A szervezők célja az volt, hogy felhívják a fehérváriak figyelmét arra, hogy a belvárosi rendezvények sorra tűnnek el, vagy változnak meg.

Az egyik szervező kiemelte: „Nem tartom pl. egészséges dolognak, hogy a Királyi Napokat feljelenti valaki, mert 22:01-perckor a “gonosz huligán” néptáncosok még táncolni mernek a színpadon. Nem tartom normális dolognak, hogy valaki feljelent egy órát, vagy a szintén ebben az udvarban csókolózó párra ráönt egy pohár vizet esetleg nyomatékosság kedvéért még rendőrt is hív. Nem tartom azt sem normálisnak, hogy egy kávézó előtt délután 5-kor akkusztikus koncertre készülődő triót már azelőtt leállít egy szemben lakó “kiskirály”, hogy a hangszerek egyáltalán kikerültek volna a tokjaikből. Természetesen világos, hogy ez itt nem egy világváros, ahol 24/7, Non-stop élet van, de megkérdezek mindenkit, aki helyesnek tartja, hogy ne lehessen rendezvény 10 után, vagy esetleg 10 előtt sem, hogy szívesen jönne-e Székesfehérvárra nyaralni? Én azt hiszem sajnos nem. Mert egy turista nem reggel 7- és este 10 között szeretne csak turistáskodni. Arról nem is beszélve, hogy udvariatlanok is velük.

A turizmus is a belvárosi élethez tartozik, nem küldhetjük ki őket a Sóstói, vagy esetleg a Videoton ipariparkokba, hogy városnézenek, meg beszélgetve iddogáljanak ott.  Röviden összefoglalva nem a belvárosi lakók ellen vagyunk, hanem a rendezvények és a turisták megtartásáért, és elfogadtatásáért. A városnak jelentős pénze lehetne a turizmusból, ha a turisták érdemesnek tartnák városunkat arra, hogy itt tötlsenek 1-2 estét. (És persze itt hagyják a pénzüket, amiből fel lehet újítani ezt-azt.)

Abban persze teljesen igaza van mindenkinek, hogy az indokolatlan üvöltözésnek, és zajongásnak nincs értelme, de ilyenek mindenhol vannak, még a Champs-Élysées lakásai előtti kis kávézókból is jönnek ki ittas emberek. A rendbontókat kell megkérni, hogy hagyják abba (normális hangnemben először) nem pedig a várost elhallgattatni, mint Edward király az Arany János balladában. ”

Jegyzet a flashmob margójára: semmi nem csak fehér és fekete. Létezik egy képesség, ami vagy velünk születik, vagy a családi és a közösségi szocializáció során teszünk szert rá, vagy legsúlyosabb esetben a teljes hiánya jelentkezik: ez pedig az empátia. Pro és kontra. Épüljenek utak Székesfehérváron, de ne az ablakom alatt. Ne éjszaka, és nappal is csak csendben. Legyen szép és felújított belvárosunk, de ne nézzen ki úgy egy percig sem, mintha bomba robbant volna. Történjen is valami a városunkban, meg ne is.

Nem kell nyanyázni és nem kell csürhézni. Szerencsére élnek még a városunkban fiatalok, és igenis élnek emberek, családok a belvárosban. De nincsenek gonosz, rosszakaró fiatalok és nincsenek gonosz belvárosiak. Egyfajta hidegháború érzékelhető, a felek valamiért nem közelednek egymáshoz.

Felháborító és elítélendő, ha egy dühös belvárosi lakó nemtetszését és ellenérzését úgy nyilvánítja ki, hogy hypós vízzel borítja nyakon a „renitens” fiatal lányokat.

De álszentség lenne azt mondani, hogy nem háborodnánk fel belvárosiként, ha épp a kapualjunkban könnyítenének magukon részeg fiatalemberek, ha egy nehéz, dolgos nap után, csak csendre és pihenésre vágynánk, és épp az ablakunk alatt óbégatnának hajnalban. A megoldás sokaknak egyszerűnek tűnhet: „ha zavarja a hangoskodás, akkor ki kell költözni a külvárosokba!” De egy kicsit gondoljunk bele. Az ember mégsem vált úgy otthont, mint fehérneműt.

A toleranciát nem várhatjuk egyetlen féltől. Üzenet a fiataloknak: lehet szórakozni a Belvárosban. Igenis jár a kulturált keretek között zajló szórakozás. De nem jár alanyi jogon a hangoskodás és a kulturálatlan viselkedés. Nem feltétlenül kell éjszaka énekelve és visítva vonulni a Fő utcán, mint egy csorda, mondván fiatalok vagyunk, megtehetjük.

Üzenet a belvárosiaknak: nem kell reflexből és automatikusan ugrani és rendőrt hívni, ha meglátnak egy csoportosulást valamelyik kocsma előtt. Néha -megkockáztatom- talán élvezni is lehetne, hogy van élet a lakókörnyezetükben. Van zene, van nyüzsgés és vidámság. Nem hajnalban, hanem este. A Belváros nem szanatórium és Székesfehérvár nem kísértetváros. Nem kellene úgy éreznünk magunkat a belvárosban, mintha egy színház díszletei között sétálnánk. Lehetne generációk olvasztótégelye, egy közösség, ahol mindenki odafigyel a másikra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik