Lapunkban is többször írtunk a berettyóújfalui iskoláról, amelynek mélyszegénységben élő diákjai és azok családjai a speciális „szociális iskolamodell” segítségével folyamatosan komoly segítséget kapnak életkörülményeik javításához. Az intézmény a tehetséggondozás mellett (folyamatosan nyerik a nemzetközi és hazai képzőművészeti pályázatokat a gyerekek) személyiségfejlesztéssel, családgondozással, sőt esetenként településfejlesztéssel és munkahelyteremtéssel is foglalkozik.
A modell központi eleme azonban az iskola, amely működéséhez eddig az állami normatíva mellé kiegészítő támogatást kapott. Ebből fedezte a hátrányos helyzetűek térítési díját. Más művészeti iskolák szedhetnek tandíjat a diákoktól, de ez szóba sem jöhet a mélyszegénységben élő, sokszor gyakorlatilag éhező gyerek esetében. Idén újra kellett pályázniuk azoknak az iskoláknak, akik az épp ilyen helyzetek segítésére kitalált kiegészítő támogatást szerették volna továbbra is megkapni. A kormány új pályázati kiírása azonban több ponton megváltozott. Kikerült a bírálati szempontokból a rászorultsági elv, s helyette inkább például az országos hatáskört vizsgálták, továbbá bekerültek a támogatható intézmények közé a kollégiumok és az egyházi iskolák is.
Az Igazgyöngy végül is nem kapott támogatást. E nélkül viszont esélye sincs arra, hogy folytassa a mélyszegénységben élő gyerekek felzárkóztatását. A tanulók döntő része, 600-ból 470 hátrányos helyzetű, s ebből 300 halmozottan az. Az iskola a költségvetésének közel egyharmadától esett most el. Így az is nagy dilemma az iskolavezetőnek, L. Ritók Nórának, hogy egyáltalán elindítsa-e a tanévet úgy, hogy nem tudja, végig tudja-e vinni. „Márpedig ha elindítom, fenntartóként kötelességem végigvinni, és ha közben becsődöl az iskola, az én felelősségem lesz, hogy miért kezdtük el a tanítást szeptemberben” – mondta a Magyar Narancs kérdésére.
A lap megkérdezte az oktatási államtitkárságot is. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár kifejtette, hogy az Igazgyöngy működési nehézségei „nem gyerekek iskola nélkül maradását jelenti”, és hogy mintegy százhetven iskola nem jutott ezúttal támogatáshoz. Kifejti azt is, hogy az alapítványi és magániskoláknak „semmiféle állami ígérvényük, biztosítékuk nincs arra nézve, hogy az alapfinanszírozáson túl állami segítséget kapnak a működéshez. 2006-ban írtak ki először a mostani pályázathoz hasonlót, mely nagyjából a mai szempontrendszerrel, de alapvetően egy szakmai szervezet keretein belül, az ő felügyeletükkel zajlott. A megállapodások nemegyszer abszurd összegekre és időintervallumra szóltak, gyakran felbonthatatlan szerződések születtek.” Az államtitkár továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy vannak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek gondozására, nevelésére oktatáspolitikai tervek. Itt példaként többek között azt az új köznevelési törvényt említi, amelynek – kritikusai szerint – több pontja és egész szellemisége éppen ennek ellenében hat.
A berettyóújfalui szociális iskolamodellt az országban nagyon sokan figyelik rokonszenvvel, eddig is sok – különböző formájú – támogatás érkezett az Igazgyöngyhöz. (Nem mellékes része a pedagógusok munkájának, hogy ezeknek a támogatásoknak a begyűjtését, szétosztását is meg kell szervezniük.) A kormány döntése után újra megmozdult a civil támogatói kör. Jelképes „örökbefogadási” akciót indítottak, amelyben egy-egy hátrányos helyzetű gyerek most elvont térítési díját (havonta 1500 forintot) vállalhatják át magánszemélyek, cégek.
Néhány nap alatt rengetegen jelezték az örökbefogadási szándékukat, így talán (bár még nagyon sok pénz hiányzik) van esély arra, hogy az intézmény tovább működjön. Azt is mondhatnánk, hogy magánszemélyek menthetik meg azokat a gyerekeket, családokat, akikről az állam egy tollvonással végleg lemondott.
Az érdeklődők az Igazgyöngy Alapítvány honlapján megjelent felhívásban tájékozódhatnak a részletekről.
