Belföld

Volt rabok adják vissza a szabadulók reményét

Balassagyarmaton arra készítik fel a rabokat, hogy segítsenek az utánuk szabadulóknak elkezdeni az új életet. A programmal csökkentenék a visszaesők számát. Videó.

Lelassul az idő a szabadulás előtt – állítják a börtönt megjárt rabok. A többségnek – függetlenül a bent töltött idő hosszától – katartikus élmény újra az utcán lenni. Arra csak később döbben rá a kikerülő, hogy a börtönből a semmibe érkezett.

Sándor már átélte a szabadulást, mégis keserűen mesél róla. Talán mert a balassagyarmati börtönben beszélgetünk, ahol épp a mentorasszisztensi vizsgáját tette le. Apró szépséghiba, hogy Sándor nem önszántából van újra jelen.

Mint mondja, az első, 25 hónapos büntetése után azt érezte, elegendő segítséget kapott a büntetés-végrehajtástól, készen állt egy új életre. De egy, csak a börtönt és nyolc általánost felmutató férfi elhelyezkedési esélyei minimálisak. „Máshogy figyelt rám a világ. A munkahelyeken pedig pont addig volt munkafelvétel, amíg oda nem értem, senkinek sem kellek börtönmúlttal” – mondja Sándor.

A frissen végzett mentorasszisztens úgy érzi, a családja is elkopott mellőle, közelebb mindenesetre nem hozta a famíliát, hogy az öccse rávallott egy orgazdasági ügyben. Így folytathatta tanulmányait a börtönben, hogy az utána szabadulóknak segíthessen majd.


Fotó: MTI / Komka Péter

Van mit tanulni

Balassagyarmaton ugyanis úgy gondolta a börtön vezetése, hogy az eddig bevált fazekas, targoncavezető, illetve hegesztő tanfolyam mellett két újabbat is elindít: hogy a központi fűtés- és csőhálózat szerelők mellett 2011-től közösségi mentorasszisztenseket is képezzenek.

A mentorasszisztensektől várják a frissen kikerülők támogatását, hogy legyen bizalmuk segítséget kérni a szabadulás után, amikor a társadalom a legelutasítóbb. Budai István parancsnok szerint hiába képeznek jó szakmunkásokat a rácsok mögött, ha ezek a szakmunkások magukra maradnak a falakon túl.

A hazai igazságszolgáltatás egyes szabadulók mellé rendel ugyan pártfogót, nekik viszont csak arra van energiájuk, hogy ellenőrizzék a börtönviseltekre vonatkozó szabályok betartását. Ezért is kellenek a közösségi mentorok, akik a szociális beilleszkedést segítik.

Megszólítani a szabadulókat

Székelyné Kováts Eszter, a mentorasszisztensi képzés vezetője szerint a legtöbb segítség ahhoz kell, hogy a kiszabadult rabnak legyen annyi önértékelése, hogy a sorozatos elutasítások után is jelentkezzen az állásajánlatokra. „A mentorok segítik a folyamatot, viszont ehhez a mentorasszisztensek szólítják meg a szabadulókat” – világít rá Székelyné, hogy milyen előnyei vannak a börtönviselt segítőknek.

Volt hallgató, aki visszaesőként kimondottan szkeptikusan vágott neki a tanulásnak, ám a képzés során nagyon élvezte, hogy a témában helyenként tapasztaltabb volt az oktatóknál. A TÁMOP-pályázatból indított program gyakorlatilag egy kísérletnek is felfogható, a balassagyarmati – és a párhuzamosan zajló, a munkanélküli szabadoknak indított bátonyterenyei – program az első ugyanis, ahol ilyen asszisztenseket képeztek.

A fogvatartottaknak bejött a kezdeményezés, túljelentkezés volt a 800 órás tanfolyamra, pedig az önkéntesség mellett két további feltétel is volt: a legalább általános iskolai végzettség és az, hogy az elítélt hátrányos helyzetű térségekből származzon, esetünkben a bátonyterenyei, hevesi és ózdi rabok reménykedhettek.

Tóth András és a remény

Tóth András is megfelelt a kritériumoknak, ráadásul a segítőkészsége is átlag feletti – állítja, mondván mindig ő írja meg a zárkatársak kérvényeit a nevelőkhöz. A tanfolyamot nem találta könnyűnek – különösen az idegen szavakat – ahogy a kétnapos záróvizsgát sem nevezte élete meghatározó élményének.

A 2007 óta börtönben lévő férfi aztán döntött a tanfolyam mellett, hogy hallotta a visszaesők történeteit a reménytelenségről, ami a szabadulás után vár rájuk. Tóth András idén júniusban szabadul, remélve, hogy vele máshogy lesz.

Budai parancsnok a sikeres vizsgát tanúsító oklevelek átadásakor azt mondta, a börtönben sokan hozzászoknak ahhoz az évek alatt, hogy mindent a nevelő intéz helyettük, 5-10 év után pedig már nem megy a kinti élet segítség nélkül.  Balassagyarmaton most 17 mentorasszisztens várja a szabadulást.

141 milliós képzés

A mostani projekt során a mentorasszisztensek mellett diplomás munkanélküliekből mentorokat és mediátorokat is képeznek, akik a bátonyterenyei kistérségben élőket segítik majd. A 72 elítéltnek és 28 munkanélkülinek képzést adó program összköltsége meghaladja a 141 millió forintot, amit az Európai Unió biztosított.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik