Az elmúlt hat évben a lakossági közműtartozások szinte megduplázódtak, a közműhátralékosok száma több mint egymillióra nőtt – írta a Népszabadság az Esély című társadalompolitikai folyóirat legutóbbi számában megjelent tanulmányra hivatkozva.
A 2009-es kutatás alapján készült tanulmány szerzője, Herpai Balázs jogász leszögezi: az adósságkezelés ellenére a lakossági eladósodottság mértéke jelentősen nőtt. Hat éve az áram-, a gáz- és a távhőszolgáltatók felé összesen 596 ezer ember tartozott valamekkora összeggel, tavaly már 1 millió 129 ezren.
A 2009. június 30-i állapot szerint az adatközlő vállalatok által ellátott lakossági fogyasztók (4.963.137 fő) több mint 11 százaléka (555.652 fő) rendelkezett határidőn túli hátralékkal. Az egy főre jutó hátralék átlagos összege 32.407 forint volt olvasható a tanulmányban az áramszolgáltatók felé tartozó fogyasztók arányáról. A legtöbben olyanok vannak ebben a tömegben (24 százalék), akiknek a lejárt tartozása már három-hat hónapos.
A gázszolgáltatásnál a közel 3,3 millió fogyasztó 14 százalékának volt hátraléka. Az egy főre jutó tartozás összege közel 34 ezer forint volt. A legnagyobb arányt a tartozók között azok alkotják (24 százalék), akik egy éven túli hátralékkal rendelkeznek.
A távhőszolgáltatásba kapcsolt fogyasztók 23 százaléka rendelkezett határidőn túli tartozással. Az egy főre számított tartozás az összes energiaszolgáltató közül itt a legmagasabb, 88.503 forint. A hátralékos fogyasztók aránya a távhőszolgáltatásnál a legmagasabb, ahogy a hosszú távú tartozások is a távhő esetében gyakoribbak. A tanulmány magyarázata szerint ennek az az oka, hogy az áram és a gáz esetében a hátralékost három hónap tartozás után kikapcsolják a szolgáltatásból, ezt a szankciót a távhőszolgáltatók nem tudják alkalmazni. Ráadásul a rossz minőségű lakásokban a szigetelés is rossz, így könnyen elszalad a fűtésszámla.
Herpai Balázs kiemeli: a 2003-as adatokkal összehasonlítva megállapítható, hogy jelentősen emelkedett a rezsiszámláikat fizetni képtelen családok száma. Az áramhátralékosok 66 százalékkal vannak többen, mint hat éve, a gáztartozással rendelkezők száma pedig közel a hétszeresére emelkedett. Ezt az óriási emelkedést a tanulmány a gáz árának növekedésével magyarázza: ez hat év alatt a háromszorosa lett.
Herpai szerint a hátralék felhalmozódásának megakadályozását célozza a lakásfenntartási támogatás, csakhogy ezt kevés helyen nyújtják természetben, így a készpénz belefolyik a családi kasszába, és általános jövedelemkiegészítésként funkcionál.
A szociális törvény rendelkezik az adósságkezelési szolgáltatásról, amely akkor nyújt segítséget, ha már összegyűlt egy nagyobb összegű díjhátralék. A teljes tartozásnak egy részét az adós önrészként (25 százalék) vállalja, a fennmaradó részt (75 százalék) pedig kipótolja az önkormányzat. Azonban ennek a 75 százaléknak a 90 százalékát visszaigényelheti az államkincstártól a település. A törvény viszont csupán a 40 ezer lakos feletti városok számára teszi kötelezővé e szolgáltatást, a többi településen a képviselő-testületre bízzák a döntést. Így a települések mindössze 4-5 százalékában érhető el. Az egyre szegényebb önkormányzatok ugyanis maguktól nem kérnek újabb feladatokat, sokuk a plusz egy adósságkezelő munkatárs egyéves bérét sem lennének képesek kigazdálkodni.
A tanulmány kiemeli, hogy a legnehezebb körülmények közt élőket speciálisan védené a törvény az előre fizetős mérőberendezésekkel, ami segítség lehet a hátralékok felhalmozódása ellen. Viszont ebből csak néhány száz van, azért is, mert a szolgáltatók nem érdekeltek ezek felszerelésében – jegyzi meg a cikkben Győri Péter szociálpolitikus.
