„A Legfelsőbb Bíróság – egy évig még hivatalban lévő – elnökének legutóbbi nyilatkozata (MTI, 2007. február 20.) azonban olyan mélyenszántó ostobaságokat tartalmaz – megint –, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni” – írja Juronics összefoglalóan. Az elnök ugyanis azt mondta a hírügynökség útján, hogy „a bírák is tévedhetnek” és „különben is hozott anyagból dolgoznak”.
Elmarasztaló ítélet?
A titokzatos szerző azonban azt mondja az ÉS-ben: a bíró nem köteles elmarasztaló ítéletet hozni az eléje tárt anyag alapján, idézve a büntetőeljárásról szóló törvényt: „felmentő ítéletet kell hozni, (…) ha nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el”. És bár a legfőbb bíró korábban azt nyilatkozta egy ellenzéki napilapban, hogy a francia példa követendő a számunkra, mert „ha hibázott a bíróság, annak ott szakmai következményei is vannak”, most kérdés lehet, hogy nálunk miért nincs és az adott ügyben egyáltalán lesznek-e?
„Közelebb juthatunk a válaszhoz, ha megnézzük, ki hozta az ügyben az elsőfokú ítéletet – folytatja a szerző. – Az ügy bírája az a dr. Varga Zoltán volt, aki – Lomnicihoz hasonlóan – a sajtó segítségével emelkedett az ország első számú szakmai nagyságának rangjára. Nem véletlenül. A híres/hírhedt Magda Marinkó-ügy tárgyalásán túl az ő nevéhez fűződik például az az elképesztő mondat is, amely szerint a Globex-per általa is elítélt vádlottjai ’valójában a rendszerváltozás utáni gazdasági viszonyok, a kezdetleges szabályozás áldozatai’ (HVG, 2006/51–52). A vádlottak áldozatairól ilyen formán nem beszélt.”
Az elnök köre
Ezeken túl azonban azt is tudni lehet Varga Zoltánról, hogy ő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) Lomnici által 2004 januárjában kinevezett elnökhelyettese, s azóta is az elnök töretlen bizalmát élvezi. Egyébként jellemzi őt, hogy anyagi és eljárásjogi tanulmányokat publikál, társszerzője a Btk.- és Be.-kommentárnak, tagja a Jogi Szakvizsga Bizottságnak, oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézetében és a Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézetben. Szigorú bíró hírében áll. A móri üggyel kapcsolatban egy internetes portálnak adott nyilatkozatában utalt is rá, hogy a magyar szankciórendszer nem megfelelő, sőt: „a börtönben is lehet élni, van fedél a fejük fölött, és enni is kapnak”.
Hogyan legyen tovább ilyenformán a móri ügyben – teszi fel a kérdést Juronics. Állítja: „A reparáció – perújítás formájában – tehát a törvényben benne foglaltatik, és helye van akár azért, mert új bizonyítékra derült fény, akár mert az eredeti bizonyíték hamis volt, mi több, akkor is, ha az eljáró bíró, ügyész vagy nyomozó bűncselekményt megvalósító kötelességszegést követett el az eljárás során. Nem szól azonban a törvény arról, hogy mi a teendő azzal a bíróval, aki szakszerű mérlegelést követően, hibás következtetést levonva jut el a vádlott felelősségre vonásáig.”
(A cikk részletesen az ÉS-ben olvasható!)
