Nic Robertson is arról tudakozódott a magyar kormányfőtől, hogy miért volt szükség a másfél éves hazudozásra, ahogy az a nyilvánosságra került beszédben elhangzott. Gyurcsány Ferenc ismételten arról beszélt, hogy nem volt meg a bátorság a mélyreható változások elindításához. 2005 elején ugyan tett utalást a szükségszerű változtatásokra az országgyűlésben, de azt se saját párttársai, se az ellenzék nem értette meg. Radikális reformok helyett így néhány kis lépés született meg, egy pár költségvetési kiigazítással, de ez elégtelen volt. Egy évvel a választások előtt a szükséges strukturális kiigazításra alkalmatlan volt az idő. Az emberekkel azt kellett volna megértetni, hogy nincs több pénz szociális kiadásokra, ezzel nem is kampányolt az MSZP – állította Gyurcsány.
Nic Robertson ezután azt tudakolta, hogy miért állította Gyurcsány még a választások előtt is, hogy a költségvetés rendben van, miközben a hiány már akkor igen magas volt. A kormányfő erre úgy reagált, hogy próbálták a deficitcélokat tartani, de jelezték: amennyiben szükséges beavatkoznak majd.
Többen marasztalják – véli Gyurcsány
A riporter arra is kíváncsi volt, hogy Gyurcsány lelkileg hogyan élte meg a másfél éves hazudozást, mit érzett. Felelősséget – volt a válasz, hogy új időszakot kell nyitni, amelyben a legalapvetőbb cél, hogy az emberek hozzáállásán muszáj változtatni, ami szerint sorsuk alakítása nem az állam, hanem saját kezükben van. Robertson azonban továbbra is úgy vélte, hogy Gyurcsány megszegte azt a követelményt, hogy egy politikusnak őszintének kell lennie, ellenkező esetben az emberek jogosan fordulnak el tőle. Gyurcsány szerint ez bonyolultabb kérdés, amire a riporter ismét rákérdezett, hogy akkor elfogadható-e, hogy hazudott? A kormányfő erre úgy válaszolt, hogy ha a barátait arról győzködné, hogy változtassák meg az életüket, akkor az érvelésben lehet, hogy leegyszerűsíti a tényeket, vehemensebb is a kelleténél, de a hazugság kifejezés valójában arra vonatkozott, hogy nem volt elég erős a változtatások elindításához.
A riporter rákérdezett arra, hogy miért hinnének az előzmények ismeretében az emberek Gyurcsány Ferencnek. “Mert én vagyok az egyetlen, aki a változtatásokat végig akarja vinni” – mondta a kormányfő. Ennek ellentmond – érvelt Nic Robertson – hogy tömegek követelik az utcákon a távozását. De sokan meg azt mondják, hogy maradj – hangzott a riposzt.
A riporter ismételten azt firtatta, hogy a vezetőkkel szemben alapvető elvárás az őszinteség. A kormányfő erre azt válaszolta, hogy nem volt tudatos szándék az emberek megtévesztésére, különben is az állandóan citált részlet a szövegkörnyezetből kiragadva kap fals jelentést. De akkor mit jelent, hogy másfél éven keresztül hazudtak – szólt a kérdés, majd riporter és alanya magállapodtak abban, hogy ismételni kezdik magukat.
Lassan tanul a riporter
Robertson ezután azt firtatta, hogy mit gondol, hogyan kerül ki ebből az ügyből, erősebben. Teljes mértékben elkötelezett vagyok – szögezte le Gyurcsány, aki arról is beszélt, hogy 2009-re 3 százalék alá csökkenthető a költségvetés GDP arányos hiánya, ami után megcélozható az euróhoz való csatlakozás. Hangsúlyozta: ehhez alapvető reformokat kell végrehajtani az egészségügyben és az államigazgatásban, és egyéb költségvetési kiigazításokat is végre kell hajtani. A riporter felvetésére, hogy pont ezek váltanak ki nagyobb tiltakozást, Gyurcsány úgy felelt, hogy meg kell hallgatni az embereket, de a változtatás kikerülhetetlen, és úgy érzi, a többség támogatja ezt.
Nic Robertson végezetül megkérdezte a kormányfőt, hogy akkor nem mond le? A láthatóan fáradt Gyurcsány Ferenc csak másodszorra értette meg a kérdést, de akkor határozott nemmel válaszolt.
A búcsúzást követően, de még adásban, abban maradtak, hogy a riporter bizony lassan tanul, érti meg a kormányfő érveit.
