A most szavazásra bocsátott távhő szolgáltatási törvényjavaslat csak a feltételeket, körülményeket szabályozza. A távfűtés árát az önkormányzatok határozzák meg, ráadásul az ő kezük is kötve van: igazodniuk kell a mindenkori energiaárakhoz. Az új törvény tehát az árszabályozásba nem szólhat bele. Szakértők szerint a távfűtés ára csak akkor csökkenhetne drasztikusan, ha az egész gázárrendszert megváltoztatnák, illetve lehetővé tennék az egyéni fűtésszabályozást. Ez az átalakítás azonban hatalmas anyagi terhet jelentene a fogyasztóknak.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kidolgozott jogszabály a jelenleg hatályos, még 1998-ban elfogadott távhő törvényt váltotta fel. Ez volt egyébként az első jogszabály, amely önálló szakági szabályozást vezetett be, törvényi szinten szabályozta a kérdést, és rendezte a fogyasztók és a szolgáltatók közötti jogviszonyt.
„Akkor célul tűzték ki, hogy öt éven belül hőmennyiség szerinti mérést és elszámolást vezetnek be. Ez 2003 július elsejéig meg is történt” – mondta Lázár Róbert, a Fővárosi Távfűtő Művek szóvivője a FigyelőNetnek. “A mostani törvényjavaslat tovább megy: öt éven belül az épületenkénti önálló hőmennyiség mérést és szabályozást, illetve az ennek megfelelő elszámolást kívánja megvalósítani.” Eddig ugyanis sok hőközpont volt, amely nem csak egy épületet látott el, ezzel a módosítással azonban minden ház maga szabályozhatná a fűtési hőmérsékletet, illetve azt, hogy mikor indítsák el és mikor kapcsolják le a fűtést. Ez nagyobb takarékoskodásra ad lehetőséget.
|
EU viszonylatban nem drága
A távfűtés magas áraival együtt is – a gázfűtés után – a második legolcsóbb fűtési forma. Az igazi gondot az okozza, hogy magas a fogyasztási költsége: az egységár még nem is lenne annyira ijesztő, de a magyar háztartások körülbelül kétszer annyit fogyasztanak, mint például az ausztriai távhőhasználók. „Nem az árat kell összehasonlítani, hanem a költségeket. A lakásfenntartás költségei Nyugat-Európában tíz százalék alattiak, nálunk húsz százalék körül van” – mondta Sturdik Miklós, a Főtáv Rt. PR-osztályának vezetője. “Itthon a fűtési rendszerek nem teszik lehetővé az egyedi szabályozást, ez pedig pazarláshoz vezet, hiszen ha túl meleg van, nem lehet takarékoskodni, ki kell nyitni az ablakot. Az egyedi mérés kiépítése háromszázezer forintba kerülne lakásonként, ennek költségeit azonban nem sokan tudják vállalni. Ráadásul a régi, felújításra szoruló panellakások ablakrései is kiengedik a hőt. Ezekek felújítására pénzt kéne áldozni, számításaink szerint 1,2 millió forintot lakásonként, de a legtöbben nem tehetik meg, hogy ennyi pénzt kifizessenek.”
Sturdik Miklós szerint nem az árakkal, hanem a jövedelmekkel van a gond, hiszen az Európai Unió tagországait tekintve hazánk az olcsóbbak közé tartozik. Míg 2001-ben Európában átlagosan 14 euró/GJ volt a távhő tarifája, addig Magyarországon csak 8 euróba került. Egyedül Szlovéniában és Észtországban olcsóbb a meleg, mint nálunk, Európán belül Dánia és Olaszország a legdrágább: ott 17 euró ez az összeg. Ha a jövedelmeket is tekintetbe vesszük, azonban már korántsem ilyen jó a helyzet: míg itthon egy átlagos nyugdíjasnak választania kell, hogy a fűtésszámla és a nagybevásárlás között, addig Ausztriában az idősek összesen tizenkét napi nyugdíjukat költik az éves távhő számla befizetésére.