Nem csillapul Kína energiaéhsége

Kína gazdasági fejlődésének, úgy tűnik semmi nem szabhat gátat. A két évtizeddel korábban még sereghajtó jelenleg túlfűtött gazdasága a világ számos országa számára vethet fel jelentős problémákat. A belső kereslet megugrása és a gazdaság soha nem látott növekedése miatt Kína már nem csak fontos, de meghatározó szereplője is a világgazdaságnak. Mindez oda vezetett, hogy a világpiac összes szereplőjének érdekében áll fenntartani a kínai növekedést, s megakadályozni a gazdaság túlfűtött kazánjának felrobbanását.

A túlfűtöttséget már a kínai gazdaság irányítói is érzékelték, és a tavalyi 9,5 százalékos GDP-arányos bővülést soknak tartva 2005-re „mindössze” 8 százalékot prognosztizáltak. De nem csak a prognózist csökkentették, hanem a fékezés érdekében tettek is néhány bátortalan lépést, így például kilenc év óta először alapkamatot emeltek, azonban a kínai kormány mindezidáig sikeresen állt ellen a külföldről, főként az Egyesült Államokból érkező nyomásnak, hogy értékelje fel a jüant. A szégyenlős intézkedések hatékonyságát máris cáfolta a piac: az első negyedévben 8,8 százalékos GDP-arányos bővülést produkált az ország. Mindezt mérséklődő beruházási ütem mellett.

Veszélyes függés

Riadó A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) olajfogyasztásuk visszafogását javasolja az olajimportőr országoknak. Az ügynökég számításai szerint ugyanis ésszerű keresletvisszafogás esetén világviszonylatban napi 1-2 millió hordónyi olajat lehetne megspórolni. Ez az olajtermelőket tömörítő OPEC napi kitermelésének 5-6 százaléka. A szervezet szerint az olajpiac jelenleg nem működik megfelelően, ugyanis a kereslet nem reagál megfelelően az árak alakulására – írja a Financial Times. A májusban napvilágra kerülő jelentésében az IEA forgalomkorlátozást, illetve a heti munkanapok/munkaórák számának csökkentését javasolja, illetve racionális energiafelhasználási mechanizmusokra tesz javaslatot.

A több mint fél százalékpontos növekedési ütem csökkenés ellenére is veszélyes keresletfüggőséget eredményezhet Kína globális gazdasági túlsúlya. Egy kisebb recesszió, vagy lanyhább gazdasági növekedési időszak mellett további problémát jelent, hogy Kína még mindig magas politikai kockázatú országnak számít.

Azonban a gépezet kerekei közé ékelődő porszem, ami megakaszthatja az immár évek óta tíz százalék körüli növekedést produkáló kínai gazdaság motorját, az igazából az ország energiaszükséglete. A pár éve még önellátó, jelenleg a világ legnagyobb piaca kétes dicsőségre pályázó – politikai téren szocialista, gazdaságilag kapitalista irányelvek között egyensúlyozó – Kína korszerűtlen, pazarló energiafelhasználású és a környezetvédelmet szinte teljesen negligáló, lendületes iparral rendelkezik. Azonban a növekedés fenntartásához kimondhatatlan mennyiségű energiára van szüksége.

Miközben több európai országban az atomerőművek kiiktatásán, valamilyen alternatív energiaforrás – leginkább a szél és napenergia – alkalmazásán dolgoznak, addig Kínában nyakló nélkül épülnek az atomerőművek, illetve a kulturális örökséget romboló, több tízmillió ember életvitelét befolyásoló vízierőművek.

Atom és víz

Bár Kína csak viszonylag későn, 1991-ben állította üzembe első reaktorát, szakértők szerint 2025-re az ötödik lehet a világrangsorban. Mindenesetre azóta ambiciózus reaktorépítési programba kezdett, így az elkövetkező tizenöt évben meg akarja ötszörözni atomerőművi villamosenergia-termelését. Ezzel 2020-ra az ily módon megtermelt villamos energia mennyisége Kínában meghaladja az évi 140 milliárd kilowattórát.

Nagy Szurdok, Fotó: AP

Ebből is látszik, hogy a fő energiaforrást továbbra is a vízierőművek és az olaj felhasználása jelenti. 2009-re készül el, és ekkor vélhetően évi 85 millió kilowattóra villamos áramot termel majd a Három Szurdoknál, a Jangcén épülő vízierőmű-rendszer, amely átadása után a világ legnagyobb ilyen gépezete lesz. Az erőmű ugyan még csak részben működik, azonban már így is sok környezetvédelmi problémát okoz. A folyó korábbi struktúráját megbontotta, így iszonyatos erőfeszítésbe kerül a medret kotorni. Ezzel ugyanis gyengül a gát mellett szóló egyik fő érv, mely szerint: a gátat azért is építették, hogy a felsőbb szakaszokat hajózhatóvá tegyék. A környezeti katasztrófát csak kiegészítette, hogy a gát építésekor közel egymillió embert kellett kitelepíteni, helyet adva a 60 méterrel megemelkedett vízszintű folyónak. Az ő elhelyezésük a hatóságok jelentései szerint rendben lezajlott, és beilleszkedtek új környezetükbe. Ezt több emberjogi szervezet megkérdőjelezi. 

Fekete arany

További, a világ többi részének is komoly gondot jelentő probléma Kína szinte kimeríthetetlen olajszükséglete. A jelenlegi, közel 60 dolláros hordónkénti olaj árából sok köszönhető a kínai gazdaság éhségének. Ez az ár viszont sokak szemében a hetvenes évek olajválságának időszakát idézi fel. Így nem csoda, hogy sokan eddig nem látott mértékű olajárakat vizionálnak. Például a Goldman Sachs befektetési ház előrejelzése 105 dolláros olajárat sem tart kizártnak. Ez viszont jelentős inflációs hatással lenne a világgazdaságra, s Kínában is megtorpanást okozhatna, ami csak tovább erősítené az infláció okozta recessziót.

Mintha minderről semmit se tudna a nagy ázsiai ország. Ugyanis egy minapi bejelentés szerint az elkövetkező öt évben több mint harmadával növelik az ország finomító üzemeinek kapacitását. Kína tavaly 273 millió tonna nyersolajat dolgozott fel, ami 13 százalékkal haladta meg a korábbi év teljesítményét, és a tervek szerint 2010-re mindezt további 100 ezer tonnával növeli. A nagy bővülés oka, hogy kiszolgálják az ország energiaéhségét, valamint csökkentsék a függést a külföldi finomítóktól.