Ezek szerint még egy erős versenyben veszteséges román kúthálózat is jobb, mint az éppen csak nyereséges magyar gázüzletág – kommentálta egy hozzászóló a Portfolio.hu internetes lap fórumában a hírt, hogy a Mol-csoport megvásárolja a Shell Romania SRL részvényeinek 100 százalékát. Az ügylet 59 új kúttal gazdagítja a magyar céget, emellett a kenőanyag, a repülő-üzemanyag és a nagykereskedelemi üzletág is hozzá kerül. A hozzászóló egyébként tévedett: a romániai üzletág már nem veszteséges, igaz, 2002-ig az volt, s azóta is csak szerény nyereséget tudott elérni. Mosonyi György, a Mol Rt. vezérigazgatója a konkrét jövedelmezőségről csak annyit árul el: „még nem éri el a Mol 17 százalékos lekötött tőkére vetített csoportszintű célkitűzését”.
Változó stratégia
A „gázüzletág helyett Shell” megközelítés is torzít: az előbbi eladásából származó bevételeknek ugyanis a töredéke is elég volt erre a tranzakcióra. A piac azonban örömmel nyugtázta a hírt, s a Mol-részvények árfolyama még a bejelentés napján csaknem 5 százalékkal emelkedett, 12 ezer 45 forintig. Igaz, a gázüzletág eladása utáni 12 ezer 850 forintos csúcsot (Figyelő, 2004/48. szám) nem közelítette meg. Az eladás közvetett kapcsolatban van a Shell év eleji „ügyével”, amikor a társaság leértékelte kőolaj- és földgázlelőhelyei mélyén rejlő készleteket.
Az ezt követő botrány a részvényárfolyamok eséséhez vezetett, és elsöpörte a cég vezérkarát. A brit–holland vállalat ekkor új stratégiát fogalmazott meg, és a „more upstream, profitable downstream” jegyében átszervezést hajtott végre, aminek részeként a kevésbé nyereséges egységeket eladják. Erre hivatkozik Rob Routs, az értékesítési és finomítási üzletág ügyvezető igazgatója is a társaság szűkszavú közleményében: „Az ügylet összhangban van a Shell stratégiájával, hogy növeljük a kitermelést, s nyereségesebbé tegyük az értékesítést. A feldolgozó szegmensben lévő eszközeink jövedelmezőségét úgy kívánjuk javítani, hogy azokra a piacokra koncentrálunk, amelyeken jobbak a pozícióink a sikeres működésre.” A társaság mindazonáltal deklarálja: a közép- és kelet-európai régió továbbra is fontos piac olajipari termékeik számára. (Az ügylet a gázkereskedelemmel foglalkozó Shell Gas Romaniára nem vonatkozik.)
|
A tranzakció egyébként nem meglepő: a Mol már 2003 elején átvett 23 romániai kutat a Shelltől, s azóta rebesgették, hogy a „maradék” is a magyar társaságnál fog kikötni. Kering olyan pletyka is, miszerint a Shell eleve a Molnak „ágyazott meg” annak idején a kúthálózat megvásárlásával: állítólag a multinál már akkor tudták, hogy ki fognak szállni a román piacból, a Mol pedig politikai okokból valószínűleg nem kaphatta volna meg közvetlenül ezt a részesedést.
„Az akvizíció jól illeszkedik a Mol regionális stratégiájába. Románia fontos piac a számunkra, ahol ezzel a részesedésünk megduplázódik, 12 százalékra nő az üzemanyag-forgalomban” – mutat rá Mosonyi György. A benzinkutak száma alapján az immár 130 egységgel rendelkező Mol a negyedik helyezett Romániában, ahol összesen körülbelül 2200 töltőállomás található (lásd külön). „Az egy kútra jutó forgalom viszont a romániai átlag duplája” – büszkélkedik Mosonyi. Külön értéke az új hálózatnak, hogy az egész országot lefedi, szemben a Mol-kutaknak az eddig a magyarlakta területekre koncentrálódó elhelyezkedésével. Az életszínvonal emelkedésével a román piac bővülésére is számítanak, hiszen a motorizációs szint ott még jóval az európai átlag alatt van.
Kedvezően hathat a vállalat eredményére az üzemanyagpiac liberalizációja is: jelenleg ugyanis a román állam mesterségesen alacsonyan tartja az árakat. „Ez azonban valószínűleg változni fog, ugyanis az OMV nem adott volna 1,5 milliárd dollárt a volt állami vállalat, a Petrom részvényeiért, ha utána veszteségre kényszerítik” – utal az osztrák olajcég és a román kormány közt valószínűsíthető háttér-megállapodásra Pletser Tamás. Jelenleg 10–20 százalékkal alacsonyabbak a romániai üzemanyagárak a reális szintnél, ám ha bekövetkezik a dereguláció, a kiskereskedelemben is nagyobb árrés érhető majd el.
|
A Mol távlati célja, hogy a 12 százalékos részesedés stabilan 15–20 százalékra álljon be, ehhez a következő időben zöldmezős terjeszkedésbe kezdenek. A Shell megvásárlása is megerősítette, hogy hosszabb távon a balkáni és közép-európai térség három fő olajipari versenyzője a magyar Mol, az osztrák OMV és az orosz Lukoil lesz, s a küzdelem a régió konszolidálásáért zajlik. Rajtuk kívül a lengyel és a cseh piacon még a lengyel PKN Orlen olajvállalat rúg labdába. A Shell Romania megvásárlása éppen ezért hosszú távon nem elégíti ki a Mol étvágyát. Lesz miből bevásárolnia a cégnek: a gázüzletág tárolási és kereskedelmi részének értékesítése mintegy 400 millió eurót hoz a konyhára, két éven belül pedig további 600 millió euró jöhet be a gázszállítás opciós eladásából, amit a társaság regionális terjeszkedésre szeretne fordítani.
Mosonyi György elsősorban a feltörekvő balkáni piacok cégeit nevezi meg további célpontnak. Első lehet köztük a horvát INA, amelyben a Mol már rendelkezik 25 százalékos részesedéssel, és a következő privatizálandó csomagot is szeretné megszerezni. Az INA egyébként a múlt hét végén a Mollal közösen nem kötelező érvényű szándéknyilatkozatot nyújtott be a bosznia-hercegovina Energopetrolba történő befektetésre. Szintén csábító lehet a ma még állami tulajdonban levő, finomítóval is rendelkező szerb olajvállalat, a NIS megvásárlása, a szakértő szerint azonban itt politikai okokból az orosz Lukoilnak lesz előnye, ahogyan korábban a Beopetrol privatizációjánál is legyőzte a magyar pályázót. Lengyelországban még a PKN Orlen 27,6 százalék, illetve a Grupa Lotos 100 százaléka állami tulajdonban van, s előbb-utóbb ezek is eladósorba kerülnek.
