Tony Blair brit miniszterelnök és David Blunkett belügyminiszter közös harcot hirdetett az utcai bűnözés ellen, miután 2002 januárjában már naponta 224 erőszakos bűncselekményt jelentettek a brit főváros rendőrőrsein. A miniszteri intézkedések hatására fokozták a rendőrök utcai jelenlétét, felgyorsították az utcai bűnözők törvényszéki eljárásait, és növelték a kiszabható büntetéseket.
A bobbyk megkétszerezett erővel próbálnak a bűnözők útjába állni, ám a londoni rendőrség erőfeszítései ellenére nem csökkent jelentősen az utcán elkövetett bűncselekmények száma: az Evening Standard brit napilapban ismertetett jelentés szerint 164 utcai erőszakos bűncselekményről érkezik bejelentés naponta. Összehasonlításképp 1999-ben napi 118, 2000-ben pedig 138 esetet jeleztek. Az utcai bűnesetek száma 2000 és 2002 között a növekvő mobilhasználat miatt gyarapodott: a tolvajok a könnyen eltulajdonítható készülékeket jó áron és gyorsan tudják értékesíteni.
Szakemberek szerint a büntetési tételek szigorításánál és a büntető-eljárás folyamatának felgyorsításánál is nagyobb lenne a visszatartó ereje annak, ha a bűnözők azt látnák, hogy bűncselekmény elkövetése nem marad felderítetlen. Ezzel szemben a londoni statisztika megdöbbentő adatokat tartalmaz: az utcán történt bűneseteknek csak 9,04 százalékát tudják felgöngyölíteni a londoni rendőrök, s az összes bűncselekmény esetében is csupán 14 százalék a felderítési arány.
Christopher Mattheisen: Egyre több a visszautasíthatatlan ajánlat
Hall sztorikat arról a Magyar Telekom volt vezérigazgatója, hogy fokozódik a nyomás a külföldi tulajdonú cégeken a magyar kormány és leágazásai részéről, hogy engedjék át üzleti érdekeltségeiket. Ehhez nem is kell konkrét fenyegetés, elég, ha egy erős kormányzati háttérrel rendelkező, befolyásos ember teszi meg a visszautasíthatatlan ajánlatot, a pszichológiai hatás működik – mondja a Dellában Christopher Mattheisen.
