Belföld

Egészségpénztárak – egy lehetséges kiút a romok alól

Az egyre erősödő egészségpénztárak alapelve a megelőzés és a „pénzért minőséget" eszméje. Látványos gyarapodásukat visszavetné, ha megvonnák tagjaik adókedvezményét.

A magyar kórházak és az egész magyar egészségügy siralmas helyzetében szívesen vesszük a minőségi szolgáltatást még akkor is, ha fizetnünk kell
Egészségpénztárak – egy lehetséges kiút a romok alól 1

érte. Nem hálapénz formájában, a köpenyzsebbe, hanem pontos tarifa alapján, számla ellenében.

Dinamikusan fejlődnek a hazai egészségpénztárak. Pedig döcögve indultak útnak, hiszen a törvényi lehetőségek 1993-as megteremtése után csak 1995-ben alakultak meg az első kasszák. Látványos létszám- és vagyongyarapodást pedig csak az utóbbi néhány év hozott.

Jelenleg 37 egészségpénztár működik. Taglétszámuk 2002 végén elérte a 150 ezret, összvagyonuk pedig mintegy 9 milliárd forint volt. A vagyongyarapodás megítéléséhez hozzá kell tenni, hogy ellentétben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal, ezek a szerveződések már most a szolgáltatási periódusban vannak, vagyis folyamatosan történnek kifizetések különböző szűrővizsgálatok, szakrendelések és egyéb szolgáltatások igénybevételére, illetve gyógyszerszámlák térítésére. Tavaly összesen például 5,5 milliárd forintot fizettek ki szolgáltatások címén.

A hét piacvezető

 

A pénztártagok 75 százalékát tömörítő legnagyobb pénztárak taglétszáma:
• Honvéd 25 ezer 
• Vasutas 25 ezer 
• TEMPO 24 ezer 
• Patika 14 ezer
• Dimenzio 12 ezer 
•  ADOSZT 12 ezer 
• Vitamin 11 ezer  

Munkáltatói gondoskodás

A piac viszonylag koncentrált. A tagok háromnegyede és az összvagyon 85 százaléka a hét legnagyobb pénztárhoz tartozik, ezek többsége valamilyen nagyobb cég érdekkörében működik. A magukért nem beszélő elnevezésű pénztárak közül a Dimenzió döntően a távközlési dolgozók, az Adoszt az APEH, a Tempo a Mol, a Vitamin pedig a villamos-energiaipari dolgozók munkahelyi pénztáraként indult.

Természetesen bárki csatlakozhat hozzájuk (a www.egeszsegpenztar.lap.hu honlapon mindenki tájékozódhat, és akár a belépést is elindíthatja), akár saját munkáltatója révén (ekkor a cég fizeti a tagdíj egy részét vagy egészét egységesen valamennyi munkavállalójának), akár saját elhatározásból, magánszemélyként. A tagdíjak mértéke átlagosan 2000-6000 forint havonta, döntően munkáltatói befizetésekből adódik. 2002-ben az összes egészségpénztár együttes díjbevétele 10,2 milliárd forint volt, ennek 81 százalékát munkáltatói hozzájárulásként fizették be.


Mit? Mennyiért?

 

Az egyik legnagyobb (de legalábbis a legtőkeerősebb), a Dimenzió Egészségpénztár nemrégiben új Egészségközpontot nyitott a belvárosban, ahol a pénztártagok (de bárki „külsős” is) szép környezetben, jó felszereltséggel igényelhetnek különböző járóbeteg-ellátási vizsgálatokat. (A központ 2002. decemberében indult, a beruházási költség mintegy 120 millió forint volt, a berendezések értéke 60 millió forint. Naponta 60 pacienst tudnak várakozásmentesen fogadni, előre egyeztetett időpontban.) Néhány vizsgálat ára pénztártagoknak, egyéni számlájuk terhére (és külsősöknek):
• Belgyógyászat 1. szakvizsgálat 5680 Ft (7100)
• Receptírás 1680 Ft (2100)
• Bőrgyógyászat 1. szakvizsgálat 5200 Ft (6500)
• Bőrgyógyászat rákszűrés 5200 Ft (6500)
• Hasi+kismedencei UH 5360 Ft (6700)
• Kardiológia 1. szakvizsgálat 5840 Ft (7300)
• Terheléses EKG 6800 Ft (8500)
• Szívultrahang 5440 Ft (6800)
• Nőgyógyászat 1. szakvizsgálat 5680 Ft (7100)
• Cytológia 1520 Ft (1900)
• Pajzsmirigy UH 3280 Ft (4100)
• Pszichiátria 1. szakvizsgálat 9600 Ft (12 000)
• Szemészeti szakvizsgálat, komplex 5520 Ft (6900)
• Urológia 1. szakvizsgálat (UH-val) 6320 Ft (7900)  


Kiegészítő szolgáltatások – sokba kerülnek



Az egészségpénztárak jellemzően az olyan megelőző célú szűrővizsgálatokra koncentrálnak, amelyeket a társadalombiztosítási betegellátás nem finanszíroz és nem szervez meg. Tüdőszűrést tehát például nem végeznek (mert azt mindenkire kiterjedően megszervezi az OEP), de különböző rákszűrésekre, szív- és érrendszeri stroke-, valamint gyomor- és emésztőrendszeri szűrésekre, rendszeres fogászati vizsgálatokra fordítják a tagok pénzét, illetve finanszírozzák a hazai lehetőségekhez mérten kiemelt színvonalú kórházi ellátást is.

Működésük többe kerül, mint például a már sokkal szélesebb körben elterjedt nyugdíjpénztáraké, ez tevékenységük eltérő jellegével magyarázható. A nyugdíjpénztárak jelenleg még „passzív”, pénzgyűjtő szakaszban vannak, a szolgáltatások tömeges kifizetése több év, évtized múlva esedékes. Egyelőre tehát csak a tagok megfelelő adminisztrációjára, illetve a vagyonkezelésre kell költeniük. Az úgynevezett működési alapba ennélfogva a havi befizetéseknek általában 5-6 százaléka folyik, vagyis – a likviditási alap 0,5-1 százalékát is figyelembe véve – 93-94 százalék a fedezeti alapba, a pénztártag leendő nyugdíjszolgáltatását fedező egyéni számlára kerül.

Az egészségpénztáraknál nem ritka a 10-20 százalékos működési alapképzés sem, hiszen a már említett vizsgálatok, az egészségmegőrző programok és az a tény, hogy valamennyi szolgáltatást a taggá válást követően egyből igénybe vehetnek a tagok, értelemszerűen drágítják a működést. A tagdíj 80-90 százaléka a fedezeti alapba kerül, amelynek egy része az úgynevezett szolidáris alap (ebből finanszírozzák a tagság egészét érintő szűrővizsgálatokat), nagyobbik hányada pedig a pénztártag egyéni számlája. Ez utóbbi egyenlegét szabadon felhasználhatja mindenki: vehet rajta gyógyszereket, mehet gyógyszállóba vagy -fürdőbe, csináltathat szemüvegkeretet, vagy vásárolhat sporteszközöket az adott pénztárral szerződésben álló üzletekben, intézményekben.

Kórháztörvény – új lehetőség?

 

A kórháztörvény elfogadása révén elvileg bárki tulajdont szerezhet az egészségügyi intézményekben, igaz, egyelőre nem látszik nagy mozgolódás. Kricsfalvi Péter, a Dimenzió Egészségpénztár ügyvezető igazgatója szerint az egészségpénztárak nem elég tőkeerősek ahhoz, hogy önállóan tulajdont szerezhessenek egy-egy intézményben, de ha többen összefognak, ez mégis elképzelhető. A koncepció mindenesetre nem áll távol tőlük, hiszen, ha kicsiben is, de az egészségpénztárakban már most tulajdonosi szemlélet uralkodik. A tagok mint tulajdonosok maguk dönthetnek az egyéni számlájukon felhalmozott összeg sorsáról, így átlátható, kontrollált szisztéma működik, amelyben meghatározott összegekért valós szolgáltatás jár.  

Állami ösztönzés

A pénztári tagságot a jelenleg érvényben lévő adójogszabályok kedvezményekkel ösztönzik. Az 1993-as induláskor a nyugdíjpénztárakat 50 százalékos szja-kedvezménnyel támogatták, az egészségkasszákat csak 25 százalékossal. Azóta egységesült a szabályozás, megszűnt a megkülönböztetés. Az önkéntes, illetve magánnyugdíjpénztári, valamint az egészségpénztári tagdíj összegének 30 százaléka levonható a személyi jövedelemadóból, együttesen legfeljebb 100 ezer forintig.

A kedvezmény teljes mértékű kihasználásáig éves szinten 333.333 forint tagdíjat érdemes befizetni. (Az 1957. december 31. előtt született tagok ennél magasabb, évente 130 ezer forintnyi kedvezményben is részesülhetnek, ehhez legalább 433.333 forintnyi tagdíjat szükséges befizetni.) A munkáltató által átvállalt tagdíj havonta a minimálbér mértékéig adó- és járulékmentes, költségként leírható (ez a rész azonban a munkavállalónál nem jelenik meg jövedelemként, így ő már nem vehet igénybe utána kedvezményt).

Hírek szerint a Pénzügyminisztérium fontolgatja a befektetési adókedvezmények szűkítésének lehetőségét. Már felröppentek híresztelések a magánnyugdíjpénztári tagdíj szja-kedvezményének eltörléséről. Ismerve a büdzsé szorult helyzetét, csak remélhető, hogy az egészségpénztári befizetések nem esnek áldozatul az adóbevételek növelésére vonatkozó kormányzati elképzeléseknek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.