Csak kapkodták a fejüket a befektetők az utóbbi időben, nemcsak az OTP hozta el őket izgalomba, hanem a többi vállalat is rengeteg hírrel szolgált.
Az első számú magyar bank folytatásos teleregénye először egy meglepetéseredménnyel szolgált. A meglepetés nem csak abban rejlett, hogy az elemzői várakozásokat jóval meghaladó 19 milliárdos első negyedéves eredményt ért el, hanem az időzítésben is. Május 14-ére ígérték a számokat, de amikor napvilágot látott, hogy a bolgár privatizációs intézmény már 13-án délután győztest hirdet a DSK-tenderen, akkor az eredményt egy nappal hamarabb kihozták.
Kedélyjavítónak szánták, mivel a menedzsment a magabiztos nyilatkozatok ellenére sem bízott egyöntetűen a sikerben. Az osztrák Erste Bank ugyanis nagyon erős lobbival támogatta meg alacsonyabb árajánlatát. A háttérben közbenjárt a bank sikeréért az osztrák politikai elit mellett Habsburg György tiszteletbeli magyar nagykövet is, aki mellesleg dinasztiális rokona a bolgár miniszterelnöknek, akinek előző foglalkozása bolgár cár volt. A pénzügyminiszter azonban jelezte, hogy itt „a lé a tét”, és végül a magasabb ajánlat, a pénz döntött az OTP mellett.
Merre tovább?
Az OTP remekül teljesített az elmúlt években, mindenki egyértelműen a csatlakozási folyamat egyik jövőbeli nyertesének tekinti a bankot. Sok regionális alap ezért már jelenleg is tele van OTP-részvényekkel. Egy további árfolyam-emelkedéshez tehát új befektetőkre van szükség. A szépen növekvő méretű hazai alapok önmagukban nem lesznek képesek átrepíteni a részvényt a kritikusnak vélt 2500 forintos szinten, de rövid távú visszacsúszás után valószínűleg meglesz az a külföldi érdeklődés és ezáltal a lendület a papír árfolyamában, hogy célba vegye az elemzők által egyre gyakrabban emlegetett 3000 forintos árfolyamot.
Az ajánlatot megelőzően az OTP remek szakemberei és jól fizetett tanácsadói kifőzték, hogy a Banka DSK értéke valahol 260-360 millió euró között lehet. Ezután már csak arra koncentráltak, hogy ebben a sávban maradva megszerezzék a második legnagyobb bolgár pénzintézetet. A bank értékének meghatározása ennyi bizonytalansági tényező és becslés közepette már nem tudomány, hanem művészet. A jövő fogja megmutatni, hogy jó vétel volt-e, az árfolyamra sokkal inkább az elemzők és befektetők véleménye lesz hatással.
Márpedig a kezdeti bizonytalankodás után az ING, a J.P. Morgan és a K&H elemzői is javítottak ajánlásaikon, és a bankpapír becsült értéke átlépte a 3000 forintos szintet. A J.P. Morgan előrejelzése azért is érdekes, mert amikor közismertté vált az ajánlat összege, akkor leminősítették az OTP-t, mondván: ha megvenné a DSK-t akkor túl sokat fizetne érte.
De amikor az OTP és megvette a DSK-t, akkor felminősítették. A trükk az, hogy a londoni elemzők a DSK 2002. júliusi mérlegére alapozva tartották túlzottnak a magyar bank ajánlatát, csakhogy 2002 második felében tőkeemelés történt a bolgár banknál, amit elfelejtettek figyelembe venni. Mentségükre szóljon, hogy ezt a bakit nem csak ők követték el és később korrigáltak is.
Csányi csele
A befektetőket több ok miatt is készületlenül érte a kormány döntése. Egyrészt a nemzetközi befektetők figyelmét az OTP-ben nem ez a sztori kötötte le, másrészt mindenki vakon hitt abban, hogy ha bármilyen változás is lesz, a kormány nem rúg öngólt. Hiszen az idén privatizálja az FHB-t és továbbra is vonzó iparági környezetet kell teremtenie. Nos, nem így történt, a befektetők elszámították magukat. Az állás tehát két öngóllal 1:1.
Ekkor Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója múlt hét csütörtöktöl kezdve több mint 1,2 milliárd forint értékben adott el OTP-részvényeket a piacon, ezzel hozzájárulva cégének 8 százalékos árfolyameséséhez. Nem arról lehet szó, hogy Csányi túlértékeltnek tartaná a papírt, valószínűleg nemrég lehívott opciós programja keretében jutott a részvényekhez, amelyeket a történelmi csúcs közelében busás haszonnal tudott eladni. A hasonló „bennfentes” részvényeladásokkal hosszabb távon egyébiránt számolnunk kell, hiszen a menedzserek már rég nem bérből és fizetésből élnek.
A 2500 forintot is átlépő árfolyamnak a kormány parancsolt megálljt. A lakáshitelezési rendszer megkurtításának a bankok számára legfontosabb eleme a jelzáloglevelek számára nyújtott kormányzati szubvenció csökkentése 10 százalékról körülbelül a 3 hónapos diszkontkincstárjegy kamatára, ami 6 százalék körül van. A bankok profitja tehát csökkeni fog, ezt részben a kondíciók drágításával próbálják majd áthárítani a lakosságra. Az igazi érvágás azonban a növekedés visszaesése lesz, ez jóval inkább fog hozzájárulni a profit 7-10 százalékos várható csökkenéséhez a következő két évben.
A kormány célja a változtatásokkal éppen az volt, hogy kevesebb hitelt vegyenek fel az emberek, mert a költségvetés év végére könnyen bajba kerülhet. Érdekes módon az OTP a maga javára is fordíthatja a változást. Mivel az FHB és a vele partneri kapcsolatban lévő kereskedelmi bankok ezentúl kisebb profitréssel kénytelenek beérni, azok a kereskedelmi bankok, amelyek kiutalt hitelei nem érik el a „kritikus tömeget”, alighanem ki fognak szállni, vagy csökkentik aktivitásukat. Ez pedig az OTP piaci pozícióinak és részesedésének növekedéséhez vezethet. Ez a hatás azonban nem lesz képes visszahozni, amit a lassabb növekedés elvisz.
