A nyugdíjrendszerek többségében a társadalombiztosítási hozzájárulást az állam szedi be és fordítja a nyugdíjak kifizetésére (vagy egyéb állami célra). A várható életkor növekedésével, a társadalmak elöregedésével azonban ez a szisztéma finanszírozhatatlanná vált.
Amerikában már a 80-as évek közepén a csőd szélére került a társadalombiztosítás. Az átmeneti intézkedések és a 90-es évek fellendülése ugyan segítettek valamit, de a rendszer a tavalyi előrejelzések szerint is csak 2038-ig marad fizetőképes.
Wall Street-i várakozásokA tőzsdék és a befektetési alapok kifejezetten örülnek a reformnak, hiszen már hosszú évek óta sürgették. A személyi számlákon levő pénz ugyanis a befektetett összegek jelentős növekedését eredményezi.
Lassan, de biztosan
Bush választási programjában kiemelt fontosságot élvezett a társadalombiztosítás reformja. Az elnök tavaly májusban létre is hozott egy bizottságot a nyugdíjrendszer megváltoztatásának kidolgozására. A testület három lehetséges alternatívát vázolt fel decemberi beszámolójában.
A hozzájárulások kettő, 3,5 vagy négy százalékát fizetnék be személyes számlákra. Az utóbbi két esetben azonban csökkenne a garantált nyugdíj mértéke.
A szakszervezetek erőteljesen tiltakoztak a javaslat ellen. Szerintük ugyanis a részleges privatizáció is kísérlet a társadalombiztosítás szétverésére.
Az ügy azonban egyelőre alszik: Bush egy évet adott arra, hogy országos szinten megvitassák a javaslatokat. Mivel idén kongresszusi választások lesznek, valószínűleg számára sem előnyös feszegetni ezt a politikailag kényes témát.
Hazai társadalombiztosítási helyzet1998-ban az 5 évvel korábban létrehozott Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat megszüntetésével a társadalombiztosítás állami felügyelet alá került. Ugyanabban az évben lépett hatályba a hárompilléres rendszer, mely az állam által folyósított nyugdíj mellett a kötelező és az önkéntes magánpénztári biztosításokra épült. A pályakezdők kötelesek voltak nyugdíjpénztárt választani, míg a többiek számára nyitva volt az átlépéshez kapcsolódó választás lehetősége. Ám a tömeges átjelentkezés hatására (több mint kétmillió emberről van szó) ma közel 300 milliárd forintnyi vagyonuk van a pénztáraknak, amely a tb oldalán mint hiány komoly bevételkiesésként jelenik meg. A kormány szempontjából ez a “reform megreformálásának” szükségességét jelenti, ám ezzel kapcsolatban még csak tervekről lehet beszélni. Annyi biztos, hogy az egyszer már módosított határidő szerint 2002. decemberéig van lehetőség a változtatásra.
Szakszervezetek a privatizáció mellett
Hollandiában fordított a helyzet, legalábbis, ami a szakszervezetek szerepét illeti. Azt mindenki elismeri, hogy szükség van reformra, és éppen a szakszervezetek hirdetnek a munkáltatókkal összefogva minél szélesebb körű privatizációt. A kormány ugyan elkötelezte magát a kivonulás mellett, de minél nagyobb ellenőrzési jogot akar magának az új rendszerben.
Gazdag szegények?
A legtöbb országban a szegények érdekeire és a társadalmi egyenlőségre hivatkozva próbálják megőrizni az állam által garantált nyugdíjat. Pedig a közgazdasági érvek mellett a morális érvek is a privatizáció mellett szólnak – írja tanulmányában Daniel Shapiro filozófiaprofesszor. A privatizáció ugyanis okfejtése szerint nemcsak a választási szabadságot kínálja, hanem a társadalmi jólét és az egyenlőség záloga is.
