• A lízing fogalma: a klasszikus közgazdász értelmezés szerint a lízing olyan ügyletfajta, amely során a lízingbeadó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbevevő által kiválasztott eszközt, hogy a díjfizetés ellenében annak használatát a lízingbevevőnek adott időre átengedje. A szerződésben meghatározott futamidő lejártával az eszköz bizonyos feltételek teljesítése esetén a lízingelő tulajdonába mehet át.
• Bruttó lízingdíj: A teljes vételár szinonimája lízingszerződés esetén. Magában foglalja az induló lízingdíjat és az azt követő – havi vagy negyedéves ütemezésben fizetett – lízingdíjat, továbbá az áfát is.
• Nettó lízingdíj: A bruttó lízingdíj áfával csökkentett összege. A nettó lízingdíjra a jelenlegi szabályok szerint 25 százalék plusz áfát kell fizetni. Személygépkocsinál nem igényelhető vissza lízingdíjba foglalt áfa, viszont ugyanez megtehető minden más eszköz lízingelése esetén.
• Lízingszorzó: A finanszírozók egy része az autó bruttó vételárát ezzel szorozza meg és így jut a bruttó lízingdíjhoz. Más finanszírozó a nettó vételárat növeli a lízingszorzóval, így jut el a nettó lízingdíjhoz, amit tovább kell növelni az áfával ahhoz, hogy megkapja a bruttó lízingdíjat. Elterjedt az a módszer is, miszerint a bruttó vételárat szorozzák meg a lízingszorzóval és a nettó lízingdíjat kapják eredményül, amihez még hozzáadják a 25 százalék áfát. Ez utóbbi esetben szokta a lízingbevevő a lízingbeadónak felróni azt, hogy kétszer számítja fel az áfát. A finanszírozó valójában csak arra törekszik, hogy a lízingszorzó minél alacsonyabb legyen. A legmagasabb ugyanis akkor, ha a nettó vételárat megszorozva a bruttó lízingdíjat kapjuk. Önmagában a lízingszorzó azonban nem minősíti az ajánlatot. Az alacsony lízingszorzó ugyanis – ha magas a kezdő lízingdíj – kedvezőtlenebb lehet egy magasabb szorzóhoz képest akkor, ha ez utóbbi alacsonyabb kezdő lízingdíjjal párosul. A lízingszorzó helyett inkább arra érdemes figyelni, hogy mennyi a bruttó lízingdíj.
• Maradványérték: A lízingszerződések gyakorlata szerint a futamidő végén egy képletes összeg kifizetésével – ez a maradványérték – kerül az eszköz a lízingbevevő tulajdonába. A gyakorlatban ez néhány 100 forinttól az értékesebb gépkocsiknál akár néhány 100 ezer forintig terjedhet. Gyakoribb az előző megoldás.
• Induló lízingdíj: A bruttó lízingdíjból az összeg, amelyet a szerződéskötéskor kell kifizetni.
• Pénzügyi lízing: A leggyakoribb lízingtípus, a lízingbeadó megvásárolja a szállítótól a lízingbevevő által igényelt lízingtárgyat, amit díjfizetés ellenében az utóbbi fél használatába ad. A felek már szerződéskötéskor megállapodnak az eszköz futamidőt követő tulajdonjogáról, ami az esetek többségében a lízingbevevő részére biztosított opciós vételi jog, azaz a lízingtárgy meghatározott összeg fejében a lízingbe vevő tulajdonába kerül.
• Operatív lízing: A lízingbe vevő nem kíván a lízingtárgy felett tulajdonjogot szerezni, azaz a futamidő lejártával a lízingbeadónak visszaszolgáltatja azt, üzleti tevékenységéhez annak csak használatára van szüksége.
• Tartós bérlet: Bérletnél nem szerez tulajdonjogot a bérbevevő, viszont a bérleti díjba foglalt áfát visszaigényelheti (természetesen erre csak gazdasági társaságok jogosultak). Több szerződésből összekombinált konstrukcióval megoldható az, hogy a bérleti idő végén – ez több évig tart, erre utal a tartós jelző – a bérbevevő által megnevezett személy képletes áron megveheti az addig bérelt autót. Itt nem a lízingbeadók, hanem a lízingbevevő – a bérlő – igényelheti vissza az áfát. Összességében tehát ugyanannyiba kerül az üzlet. Régebben használták a finanszírozók a tartós bérletnek azt a változatát, ahol a bérbeadó (finanszírozó) és a bérbevevő egyaránt visszaigényelte az áfát. Ez a konstrukció viszont teljesen jogszerűtlen.
• Tulajdonjog-fenntartás: A finanszírozó azzal a feltétellel adja el részletvásárlás keretében az autót a vásárlónak, hogy ez utóbbi csak akkor válik tulajdonosává annak, ha az utolsó vételárrészleteit is megfizette.
• Finanszírozó összeg: Az autó vételárából az a rész, amely a nettó vételár és az induláskor befizetett összeg a különbsége. Részletvásárlásnál és lízingnél a nettó vételárat kell csökkenteni az indulórészlet, illetve a kezdő lízingdíj – valamint a költségként elszámolt díj – együttes összegével. Bankhitellel történő vásárlás esetén az autó bruttó vételárából kell levonni a saját erőt.
Forrás: Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Pénzügyi Szolgáltatások című kiadványa
