Meghallgatható:
FLEET FOXES: Helplessness Blues
A Fleet Foxes 2008-as debütalbumában így három év távlatából sem lehet semmi kivetnivalót találni: 11 darab tökéletesen megírt, érzelmekben gazdag, szépen hangszerelt pop – pardon, barokk pop – szám hallható rajta. Robin Pecknold tulajdonképpen a capella is végigénekelhette volna azt az egy híján egy tucat számot, mert már csak az ő erdőn-mezőn kalandozó dallamai is eladják az egészet, de a színes vokálok, az akusztikus gitáros-billentyűs, finoman ritmizált hangszeres kíséret is fontos eleme az összképnek, sőt attól lett igazi klasszikus az a címnélküli album. Azt viszont már a lemez okozta első bűvölet közepette is lehetett sejteni, hogy a második anyagon vagy valami nagyon furcsa dolog történik majd a zenekarral, vagy semmiféle meglepetést nem fognak okozni – és egyértelműen az utóbbi verzió volt a valószínűbb.
Az is jött be: a május 3-án megjelenő, de már meghallgatható Helplessness Blues című kettes Fleet Foxes-album 12 darab tökéletesen megírt, érzelmekben gazdag, szépen hangszerelt pop – pardon, barokk pop – számot tartalmaz. Robin Pecknold tulajdonképpen a capella is végigénekelhetné ezt az egy tucat számot, mert már csak az ő erdőn-mezőn kalandozó dallamai is eladják az egészet, de a színes vokálok, az akusztikus gitáros-billentyűs, finoman ritmizált hangszeres kíséret is fontos eleme az összképnek. És pont ettől nehéz klasszikusnak nevezni az albumot. Nem szeretni azonban még nehezebb, mert kábé a második hallgatásnál már csak azon jár az ember esze, hogy de jó, hogy megint itt van ez a zenekar, és hogy most már tényleg be kell váltani az első lemez hallatán tett ígéretet, és el kell menni kirándulni legalább a Pilisbe, ha már a Blue Ridge Mountainshez nincs lehetőség.
Ha szigorú akarok lenni, akkor amúgy pont Blue Ridge Mountains szintű slágerek ezen a lemezen nincsenek, de ettől sem kell a falnak menni. A Bedouin Dress hegedűdallama, a Sim Sala Bim végén hallható akusztikusgitár-cincálás vagy a Battery Kinzie középkorias menetelése ugyanis mind megragad a fejben már a második hallgatásnál – és amúgy is az volt már az első lemeznél is a lényeg, hogy egyben hallgatva milyen drasztikusan meg tudja változtatni az ember hangulatát. Ez pedig olyannyira működik a Helplessness Blues esetében is, hogy bár egy hete még kételkedtem benne, per pillanat szilárdan hiszem, hogy hosszú ideig nehéz lesz még nem szeretni az újabb és újabb ugyanolyan Fleet Foxes-lemezeket.
A lemez az NPR weboldalán hallgatható meg.
Meghallgatható:
VOIVOD: Warriors of Ice
Eleinte nagyon rizikósnak tűnt, hogy a (kábé) pszichedelikus thrash-prog-punk-scifi metált játszó kanadai Voivod folytatja a zenélést a dalszerző-gitáros Piggy halálát követően, de a 2009-es koncertjeik – köztük a budapesti is – egyértelműen bizonyították, hogy egy turné még bőven volt bennük. Amikor aztán élő lemezről, majd új stúdióalbumról is elkezdtek jönni a hírek, megint becsinálhatott a rajongótábor – de a mostani fellépéseken játszott friss szerzemény olyan döbbenetesen idézi a csapat klasszikus dalait, hogy már csak attól is nyugodtan hátradőlhet (vagy inkább izgatottan felpattanhat) mindenki, és nem mellesleg ez a bizonyos, hamarosan megjelenő, és a kiadó oldalán már meghallgatható koncertlemez is jól sikerült.
A 15 számos albumon a zenekar korai thrash-dalaitól a csaknem jazzesen fifikás progresszív korszakon át a popos-pszichedelikus lemezekig sok minden felidéződik, de szokás szerint az egész egybekovácsolódik annak köszönhetően, hogy a rájuk mindig is jellemző variálás jegyében ezúttal elég keményen szólal meg minden szám. A zenészek teljesítménye kifogástalan, Dan Mongrain tökéletesen (bár kicsit azért szögletesebben) hozza Piggy disszonáns riffjeit és harmóniamenetnek álcázott űrsétáit, Away dobos a lepusztított szerelésén csípőből alázza a legtöbb hatlábgépes galoppmajsztrót, Blacky basszusgitárjának hangzását pedig néha komolyabb melóba kerül elhinni. Az énekes Snake hangja mondjuk persze már nem olyan, mint húsz éve, de ő meg remekül kompenzál azzal, hogy kicsit ráspolyosabban ad elő mindent – és még a nyers hangzás is támogatja az így kialakuló összképet.
A legjobb az egészben azonban az, hogy megfogható hangulata van a lemeznek: egyfelől visszaköszön benne a világ aktuális problémáira sci-fi metaforákkal reagáló zenekar dalainak teljesen egyedi, paranoiás vibrálása, másfelől azonban azt is érezni, hogy sokat próbált túlélők örömzenélnek, akik a társuk halála után talán most látják először kicsit optimistán a jövőt. A Voivod május 11-én ismét fellép Budapesten, a Club 202-ben, ehhez bemelegíteni tökéletes a Warriors of Ice, de koncertlemez létére később is elő lehet majd néha venni.
A lemez a kiadó weboldalán hallgatható meg.
Meghallgatható:
JUNIOR BOYS: Banana Ripple
A Banana Ripple már nem az első dal a júniusban érkező Junior Boys-lemezről, és a korábban bemutatott ’ep’-hez hasonlóan ez is egy kifejezetten jókedvű, bulis szám, úgyhogy egyre biztosabbnak tűnik, hogy a duótól szokatlan módon egy kedélyes albumra lehet számítani. A most nyilvánosságra hozott dal egyébként 9 perces, egy jégkrémről kapta a nevét, és Orson Wellestől az analóg szintikig rengeteg mindenki és minden hatással volt rá.
