Poszt ITT

Figyelő Top 200 (2000): Üzemanyag-kereskedelem

Kétszázon túl

A magas olajár és a drága, 200 forint feletti üzemanyag határozta meg az ásványolaj-piac tavalyi hangulatát. A kormány az autósok oldalára állt, ami komoly feszültségeket okozott. A sikerhez új és szokatlan ötletekre volt szükség.








Figyelő Top 200 (2000): Üzemanyag-kereskedelem 1

Ami az ágazat jövőjét…

…pozitívan befolyásolhatja:
• Sikerül a Mol regionális terjeszkedése
• Újra növekedni kezd az üzemanyag-felhasználás

…negatívan befolyásolhatja:
• Tovább tart a Mol kálváriája a gázüzletágban, s ezzel elveszti lehetőségeit a térségbeli terjeszkedésre

Figyelő Top 200 (2000): Üzemanyag-kereskedelem 1
Figyelő Top 200 (2000): Üzemanyag-kereskedelem 3

Nem sok öröme telt az autósoknak 2000-ben, de az üzemanyag-forgalmazók is keserűen tekintenek vissza erre az esztendőre. Az ok egyszerű: a lélektani határnak tartott 200 forintos szintet a szokásos év eleji – adónövelésre visszavezethető – áremelésnél átlépte a benzin ára, és egész évben e fölött tartotta magát. Sőt, a gázolaj literjét is 200 forint felett hirdették a benzinkutak január elseje után. Hogy az autósok ennek nem örültek, az rögtön érthető, de a nagy ásványolaj-ipari társaságok keserűségének okát sem kell sokáig keresni: az áremelésre a fogyasztás csökkentésével reagáltak az autótulajdonosok. Ez új elemnek tekinthető, hiszen eddig – taxis blokád ide, hangos tiltakozások oda – fogcsikorgatva ugyan, de lenyelték a békát és tovább használták autóikat.

A fogyasztás visszaesése egyértelmű, a csökkenés mértéke viszont már kevésbé az. A Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint mind a benzinekből, mind pedig a gázolajból kevesebbet adtak el az egy évvel korábbinál a tagvállalatok, amelyek a hazai piac mintegy 90 százalékát fedik le (miközben a kutak kevesebb mint felét mondhatják magukénak). A szövetség 4,1 százalékos csökkenést mutatott ki a motorbenzinek esetében, a gázolaj-fogyasztásnál pedig 1,8 százalékosat. Az Energetikai Információs Központ adatai ezzel szemben több mint 6 százalékos visszaesést jeleznek a benzineknél és 2 százalékos bővülést a dízelnél. Az eltérés okai között lehet említeni, hogy míg a szövetség a tagvállalatok kiskereskedelmi forgalmát veszi alapul, addig az információs központ az összes nagykereskedő forgalmából igyekszik pontos adatokat kihozni az ágazatra. Elképzelhető azonban az is, hogy ez az eltérés a statisztikai módszerek alkalmazásában rejlik, és a hibahatáron belül van.

Annyi azonban tanulságként levonható, hogy az autósok többsége által használt motorbenzinek forgalma visszaesett, s ez egyértelműen a drágulás következménye. A benzin és a gázolaj magas fogyasztói áráért pedig a világpiacot lehet felelőssé tenni, hiszen az egész esztendő folyamán a 30 dollárhoz közeli sávban mozgott a brent jegyzési ára. Persze a magyar benzinkutaknál – és ez az autósok számára mindenképpen a 2000. év új ismeretanyagához tartozik – a benzinek fogyasztói árát nem a nyersolaj ára határozza meg. Sokkal inkább a kőolajszármazékok mediterrán tőzsdén jegyzett árai az irányadóak, s tavaly nemcsak átlagosan magas volt ez az érték, hanem rendkívül sokat és nagymértékben lengett ki a különböző oktánszámú motorbenzinek és a dízelolaj jegyzési ára. A csúcs 400 dollár fölött volt a 95-ös (euroszuper) esetében, s a dízel sem maradt el lényegesen a többi üzemanyagfajta mögött. A laikusok számára azonban a meglepetés erejével hatott, hogy időben eltért a benzin és a gázolaj árnövekedése. Természetesen a kereslet és a kínálat határozza meg az árakat a börzéken, s míg a motorbenzinek iránti igény konstans, addig a dízelautók naftája iránt – tekintettel arra, hogy a termék finomítói szempontból közel megegyezik a háztartási tüzelőolajjal -változó hevességű az igény, s ez választ adhat arra, miért növekszik meg télen a gázolaj jegyzési ára. Mégis, a szakemberek megítélése szerint is meglepő volt, ahogy a tavalyi év során elvált egymástól a két üzemanyagfajta ára. (Olyannyira, hogy 2001 első felében megtörtént az Magyarországon, amire nem is olyan rég még senki sem számított: a dízel drágább lett, mint az euroszuper.)

Persze nem mindenki fogadta el, hogy “begyűrűzhetett” hozzánk a drága benzinár, sokan voltak, akik az olajtársaságokat és mindenekelőtt a piacvezető Mol Rt.-t hibáztatták az egyre dráguló üzemanyagért. Az ásványolaj-piac szereplőinek kritikusai között, az érintett cégek nem kis megrökönyödésére, feltűnt a kormány, sőt maga a miniszterelnök és gazdasági minisztere is. Egyrészről azt kifogásolták, hogy az üzemanyag-forgalmazók túlságosan magas árat szabnak a kiszolgáltatott autósoknak, másfelől pedig azt vetették fel, hogy az olajüzleten nagyot “kaszáló” Mol igazán elviselheti, ha a – szintén a világpiaci árak hatására dráguló – gáz esetében a vártnál csak kisebb mértékben emeli meg a központilag meghatározott árakat a gazdasági tárca. Az akkori meddő vita eredménye ma már közismert: a Mol Rt. olajüzletének szinte teljes nyereségét elvitte a gázüzletág több mint százmilliárd forintos vesztesége.

Ráadásul a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kétszer is kinyilvánította, hogy a benzinár képzése nem áll ellentétben a versenyjog előírásaival. A kormány és a Mol közti vita kezdetén, 2000 júliusának elején, vélhetően felsőbb nyomásra, a korábbi ellenőrzési gyakorlat ismeretanyagát tárta a közvélemény elé a GVH, miszerint az olajtársaság árképzése – a mediterrán jegyzési ár, valamint a várható szállítási költségek figyelembe vételével kialakított kiskereskedelmi ár – megfelel a piac írott és íratlan szabályainak. Másodszor ősszel folytatott eljárást a hivatal, de ezután sem tudott kivetnivalót találni a Mol gyakorlatában. Az az érv, miszerint a nyitott magyar piacon bárki megjelenhetne olcsóbb benzinnel, ha tud, már a kezdetek kezdetén hatásos lehetett volna a kormányzatnál, ám hamar kiderült, hogy a kabinet nem annyira magyarázatot keres a magas árra, hanem inkább bűnbakot. Olyannyira, hogy saját hatáskörben egyáltalán nem óhajtott lépéseket tenni az ár leszorítása érdekében: az adók csökkentésének lehetőségét hamar lesöpörték az asztalról, sőt arra is készen állt a polgári kormány, hogy újra csavarjon egyet az adóprésen.

Vitathatatlan tény, hogy a benzinen nálunk a költségvetés keresi a legtöbbet. Ez azonban abszolút Európa-konform, hiszen az üzemanyag adótartalma megfelel az Európai Unió átlagának. Vannak ugyan országok, ahol magasabb a benzin és a gázolaj adója, de ezzel a szinttel már most sem lennénk sereghajtók, ha belépnénk. Ráadásul az is Európa szerte tapasztalható jelenség, hogy 2000 folyamán visszaesett az üzemanyag-fogyasztás. S az is szintén megfelel sok uniós tagország gyakorlatának, hogy csak a fuvaros szervezetek masszív tiltakozása után voltak hajlandóak bizonyos könnyítéseket nyújtani a szállítmányozóknak és az autósoknak.

A hazai üzemanyagpiac mérete, valamint a magyar ásványolajkincs nem hagy komoly mozgásteret sem a kormánynak, sem pedig az ágazat vállalatainak. Az itthoni kitermelés legfeljebb az igények 20 százalékát képes kielégíteni, így a nemzetközi tendenciák hatását nem lehet jelentős mértékben tompítani, s mint láttuk, ezt nem is igen akarják a cégek, amelyek 2000 óta kivétel nélkül a nemzetközi verseny szereplői. A tavalyi év valódi fordulatot hozott e tekintetben, hiszen a Mol nemzeti olajtársaságból regionális multivá lépett elő, mivel sikerül meghatározó részesedést szereznie a pozsonyi Slovnaftban. Ezzel nemcsak piacvezetővé vált északi szomszédunknál, hanem a szlovák finomító révén a térség termelőkapacitásának jelentős részét tudhatja magáénak. (A szlovákiai beruházás csak a kezdet, ismételgették a Molnál tavaly és az idén többször is, de a folytatás a vártnál nehezebben sikerül.)

Az is kiderült azonban 2000 során, hogy a magyar piacban továbbra is van potenciál: a magas árak miatt zsörtölődő autósok minden további nélkül elfogadtak egy olyan üzemanyagot, amelynek literje 300 forintba kerül, vagyis 60-80 forinttal többe, mint amennyit a szokásos benzinért kell fizetni. A Mol mögött erős második Shell a tavalyi magyar Forma-1-es futamra behozta a Power Racing elnevezésű termékét. A borsos árért olyan benzint kap a vásárló, amelyikkel akár Michael Schumacher versenyautója is elszáguldozhatna. Bár a konkurencia szerint a Shell 99 oktános benzinje kevésbé a mérnökök, mint inkább a marketingesek munkáját dicséri, annyi bizonyos: egy-egy ötlettel még ezen a piacon is le lehet körözni a vetélytársakat.

Üzemanyag-kereskedők toplistája, 2000. (millió forint)



























































































Rang-
sor
A gazdálkodó neveNettó árbevétel
RankName of companyNet revenue
1.Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt.*1 025 108
2.Shell Hungary Kereskedelmi Rt.118 691
3.OMV Hungária Ásványolaj Kft.99 665
4.Aral-Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.51 995
5.Agip Hungária Rt.41 645
6.Total Hungária Kereskedelmi Kft.30 103
7.Conoco Magyarország Kereskedelmi Kft.18 733
8.Esso Hungária Kft.15 940
9.Avanti Rt.10 112
10.Tamoil Hungária Kereskedelmi Kft.2 680
11.Erfolg-Trade Kereskedelmi Kft.2 307
12.LUI Shop Kereskedelmi Kft.1 874
13.Jozsa és Társai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.1 835
14.Pajor János és Társai Ipari, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.1 627
15.Tanker 94 Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.1 421
16.Vasépker Kereskedelmi Bt.1 405
17.Full-Sopron Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.1 328
18.Uniszöv Kereskedelmi Szolgáltató Kft.1 266
19.Nagy Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.1 151
20.TAB-OL Vendéglátó, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.1 102
* Konszolidált adat a teljes forgalomról – Consolidated data on total net revenue

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik