Poszt ITT

Figyelő Top 200 (2000): Energetika

Feszültségek

Keresve sem lehet találni olyan területet a magyar gazdaságban, ahol a kormány, a tőle nem eléggé független szabályozó és ellenőrző hatóság, valamint a piaci szereplők annyira egymásnak feszülnének, mint az energiaszektorban.








Figyelő Top 200 (2000): Energetika 1

Ami az ágazat jövőjét…

…pozitívan befolyásolhatja:

• Megszületnek a szektor megfelelő működését és a liberalizációt elősegítő törvények
• A Magyar Energia Hivatal valóban a kormánytól független felügyeleti szervvé válik

…negatívan befolyásolhatja:
• Átláthatatlan marad az árképzés
•Bizonytalan marad a liberalizáció menetrendje

Figyelő Top 200 (2000): Energetika 1
Figyelő Top 200 (2000): Energetika 3

Mérföldkőnek tekinthető a 2000. év mind a Magyar Energia Hivatal, mind az energiaszektor életében – állítja Kaderják Péter, a hivatal főigazgatója. Szerinte egy szakasz, nevezetesen a privatizáció és a piacgazdasági feltételrendszer alapjai lerakásának korszaka lezárult, s megkezdődhetett a piac megnyitása és az uniós felkészülés érája. Kaderják minden bizonnyal komolyan is gondolja, amikor sikerekről beszél, s amikor az ágazat új korszakának hajnalaként láttatja a 2000. évet. Ezzel a látásmóddal azonban a szektor vállalkozásai csak komoly fenntartásokkal, vagy egyáltalán nem értenek egyet.

A legnagyobb vitát az árképzés ügye gerjesztette. A vezetékes energia – áram, gáz és távhő – szabályozott áras termék, az árhatóság szerepét a Gazdasági Minisztérium tölti be. A MEH szerepe, hogy szakmailag támogassa a kormányt az ár megállapításánál, részt vegyen az árszabályozás kereteinek megfogalmazásában és felügyelje az áralkalmazás tisztaságát. Ahhoz, hogy ezen elvárásoknak megfeleljen, a hivatalnak függetlennek kellene lennie a kormánytól, ám általános vélekedés szerint a MEH asszisztált a politika azon céljainak megvalósításában, amelyek szociálisan üdvözlendők, az energiaágazat működését azonban veszélyeztetik.

Mindenekelőtt a gázár kialakításakor kellett komolyan megerőltetnie magát a hivatalnak, mert a megnőtt világpiaci árak miatt a Mol Rt. drágábban vette orosz beszállítójától az energiahordozót, mint ahogyan a szabályozott ár miatt értékesíteni tudta. A nemzetközi piaci trendeknek megfelelően 2000 júliusában (a hatályos rendelkezések szerint a gáz árát minden évben egyszer, az év közepén igazítják ki, szemben a villamos áraméval, amelyet januárban korrigálnak) 30-40 százalékos gázáremelés lett volna indokolt, ám a kormány csak 12 százalékot – naptári évre vetítve 6 százalékot – volt hajlandó lenyeletni a fogyasztókkal. A miniszterelnök idejekorán megmondta, hogy az infláció elleni harc részeként a kabinet nem hajlandó magasabb áremelést jóváhagyni, így csak a túlságosan naiv Molt lepte meg az árkorrekció mértéke.

Ebbe az árpolitikába bukott bele a Mol elnöke, s noha az energiahivatalnál ár-felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a társaság, azt első fokon elutasította a MEH. A fellebbezés sem hozott értékelhető eredményt a gáznagykereskedő számára, sokkal inkább a háttérlobbyzás, amelynek eredményeképpen novembertől a nagyfogyasztók számára több mint 30 százalékkal megemelték a gáz árát. Így az következett be, hogy a mérföldkőnek aposztrofált évben Magyarországon – a világon egyedülálló módon – a nagybani vásárlók többet fizetnek a gáz köbméteréért, mint a kis mennyiséget felhasználók és a lakosság. Az eredmény: a Mol Rt. úgy határozott, hogy leválasztja a veszteséges gázüzletágát – ezt egy 2000 őszi rendkívüli közgyűlésén meg is tette -, és 2001 első felében arról is döntés született, hogy értékesítik a problémás tevékenységet. Időközben azonban az is kiderült, hogy ez sem megy könnyen, a kormány vacillálása miatt megszabadulni sem tud veszteségeinek forrásától a nemzeti gáztársaság.

A piacnyitás felé, úgy tűnik, nálunk igencsak kacskaringós út vezet. A végét nem is igazán látni, és a piaci szereplők, valamint a fogyasztók érdekvédelmi szervezetei a jelek szerint nyugodtabbak, hogy némileg eltolódik a piac megnyitásának első fázisa. Az eredeti elképzelések szerint a feljogosított fogyasztók már 2001 első felében szabad piacra léphettek volna az áramszolgáltatás területén, de a mostani állapot szerint az első fázis csak 2003-ban következik be, s a teljes liberalizálásra csak 2010-ben kerül sor. A késlekedést azért viselik viszonylag higgadtan, mert a fogyasztók – élükön az első körben érintett ipariakkal – biztosak abban, hogy a szabad piac első körben drágább áramot jelent, az ágazat szereplői pedig tudják, nincsenek olyan nemzetközi receptek, amelyeket követve biztosan sikerül az átállás. Ahogy az egyik legnagyobb külföldi befektető fogalmazott: “ha már csúszik a liberalizáció, használjuk ki az időt közösen arra, hogy jó megoldást találjunk a problémás kérdésekre”. A gyors – és meggondolatlan – liberalizálás hívőinek vitorlájából kifogta a szelet az úgynevezett kaliforniai szindróma, amikor a világ hatodik legerősebb gazdaságának számító amerikai szövetségi állam komoly áramellátási gondokkal került szembe. A problémák helytelen felmérése és a szőnyeg alá seprése idővel komoly gondot okoz – ez is a 2000-es éve egyik nagy tanulsága az energetikában.
Magyarországon a problémák felmérésére létrejött az Energetikai Piacnyitási Program (EPP), s ennek keretében a piac liberalizálásának legfontosabb kérdéseit (működési modell, piaci szereplésre feljogosítás üteme, hosszú távú szerződések újratárgyalási lehetősége, befagyott költségek) felmérik. A legjelentősebb vitás pont az úgynevezett befagyott költségek kérdése, vagyis az, hogy mi legyen a hosszú távú energiaszállítási szerződések sorsa. E kérdésben például 2000 során egyáltalán nem közeledtek az álláspontok. De különös jelentőséggel bír a villamosenergia-piac létrehozásában az átviteli, az elosztási és a rendszerirányítási tarifarendszer kialakítása, valamint a továbbra is a közüzemi szegmensben maradó fogyasztókra vonatkozó hatósági árak szabályozása, illetve megállapítása. A MEH megítélése szerint a liberalizáció előtt törvényekben foglalt szabályoknak kell biztosítaniuk, hogy a magyar vezetékes energiapiac megfelelő számú, elkülönült vállalkozásként működő résztvevőből álljon, és ne jöjjenek létre a versenyt torzító, valamint a hivatal mint szabályozó hatóság elemzési, összehasonlítási, szabályzási munkáját lehetetlenné tevő tulajdonosi koncentrációk.

A koncentráció azonban már tavaly komoly szintet ért el Magyarországon, és az európai tendenciákat figyelembe véve ez csak folytatódni fog. A németországi konszolidációt követően két erős német szakmai befektetői csoport alakult ki – az e.on és az RWE -, és ezek hazai leányvállalatai a magyar piacon is meghatározóvá váltak. Az állami kézben levő francia energiaszektor magyar leányvállalatai képezik a harmadik meghatározó erőt a Kárpát-medence energiaágazatában.
A koncentráció tehát spontán módón óriási méretet öltött, s ezzel óhatatlanul – még ha a kormányzat vagy a MEH ezt nem is pontosan így képzeli – az európai energetika fő árama felé sodródott az ágazat. A 2000. évet így valóban mérföldkőnek lehet tekinteni, de ebben – fogadkozásai ellenére – nem sok szerepe volt a gazdaságpolitikának.

Áram-, víz- és gázszolgáltatók toplistája, 2000. (millió forint)

























































































Rang-
sor
A gazdálkodó neveNettó árbevétel
RankName of companyNet revenue
1.Magyar Villamos Művek Rt.339 577
2.Budapesti Elektromos Művek Rt.136 492
3.Északdunántúli Áramszolgáltató Rt. 94 484
4.Paksi Atomerőmű Rt.76 402
5.Tigáz Tiszántúli Gázszolgáltató Rt.72 846
6.Dunamenti Erőmű Rt.67 505
7.Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Rt.64 614
8.Fővárosi Gázművek Rt.63 189
9.Déldunántúli Áramszolgáltató Rt.56 329
10.Tiszántúli Áramszolgáltató Rt.55 681
11.Délmagyarországi Áramszolgáltató Rt.55 563
12.Mátrai Erőmű Rt.35 754
13.AES-Tisza Erőmű Kft.35 470
14.Délalföldi Gázszolgáltató Rt.31 598
15.Vértesi Erőmű Rt.26 891
16.Budapesti Távhőszolgáltató Rt.26 278
17.Északdunántúli Gázszolgáltató Rt.24 049
18.Budapesti Erőmű Rt.23 841
19.Prímagáz Hungária Ipari és Kereskedelmi Rt.21 396
20.Középdunántúli Gázszolgáltató Rt. 20 942

Ajánlott videó

Olvasói sztorik