Figyelő Top 200 (2000): Brókercégek

Piactisztulás és üzleti alapú koncentráció – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rideg hatósági elemzése szerint ezek a szavak jellemezték leginkább a befektetési vállalkozások tavalyi évét. A hivatalos leltár persze már önmagában is radikális változásokat mutat, még drámaibb volt azonban az, ahogyan ezt a piaci szereplők megélték.

Alig jutottak túl ugyanis a 2000-es évi dátumváltást megelőző félelmeiken, alig tértek napirendre afölött, hogy az év elején továbbra is szépen gyarapodott a forgalom, emelkedtek az árak és áramlott a pénz a tőkepiacra, máris beütött a krach. Igazuk lett azoknak, akik a nagy “tündöklés” közben is arra figyelmeztettek, hogy “bukás” lesz a vége, vagyis, hogy a tőzsdeléggömb előbb-utóbb kidurran.

A tavaszi rekordok után a nemzetközi tőkepiaci hangulat rosszra fordult, Amerikában előbb a növekedés lassulásától, majd egyenesen a recesszió rémétől kezdtek tartani a befektetők, akik menekülőre fogták a dolgot. Itthon csak fokozta a bajt, hogy a kormány gázár- és gyógyszerár-ügyben tanúsított magatartása elijesztette a forgalom nagy részét adó nemzetközi befektetőket, a belföldiek pedig nem voltak képesek betölteni az így támadt űrt.
Az egész évet összegző számok is ezt a felemásságot jelzik. A forgalmi adatokból például az derül ki, hogy a brókertársaságok szinte hónapról hónapra voltak kénytelenek szembesülni a kemény realitásokkal: míg az első negyedévre 9932 milliárdnyi forgalom jutott, addig a másodikban ennek alig több mint a felét, a harmadikban pedig az egyötödét tudták csak realizálni.
Mindeközben romlott a szektor eredményessége: a befektetési vállalkozások adózás előtti eredménye 5,6 százalékkal, 6,36 milliárd forintra csökkent. Kevesebb lett ugyan a veszteséges cég, hiszen az egy évvel korábbi 30 helyett 2000 végén “csak” 19-en mutattak ki mínuszt, ráadásul a “pirosban” járó társaságok összesített vesztesége is közel 37 százalékkal lett alacsonyabb, de a nyereséges vállalkozások profitja is mérséklődött. (Ez utóbbinak azonban a szakértők nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget, hiszen ez részben valószínűleg annak a következménye, hogy a banki hátterű brókercégek némelyikénél ide-oda csoportosították az eredményeket.)
Vért, verejtéket és könnyeket sejtet az az adat is, amely szerint ugyan a befektetési szolgáltató tevékenység összességében nyereséges volt, az ebből származó eredmény azonban 10,5 százalékkal visszaesett, miközben a brókercégek “kétségbeesetten” próbálták lejjebb srófolni a költségeket. A legnagyobb átrendeződés természetesen a személyi ráfordításokban látható: míg a költségeket átlagosan 11,4 százalékkal fogták vissza, addig a dolgozókon – az elbocsátásokkal vagy éppen a bónuszok elmaradásával – 15,5 százalékot spóroltak.

A nyereségesség csökkenését okozta az is, hogy a “zsíros” külföldi megrendelések elmaradása után minden egyes fillérért többszörösen meg kellett küzdeni: előtérbe kerültek a hazai befektetők kisebb, főleg napon belüli day-trade ügyletei, a túlkínálat miatt pedig erős jutalékverseny is beindult. A versenyben háttérbe szorult, elsősorban független vállalkozások közül 16 önként adta vissza tevékenységi engedélyét, 5 pénzintézeti érdekeltségű szolgáltatót magába olvasztott az anyabank, vagyis csaknem kéttucatnyi szereplő dobta be a törülközőt.
A piaci szereplők nagy része úgy fejezte be a 2000-es évet, hogy nem sok jóra számíthatott. A legtöbben azt valószínűsítik, hogy a nemzetközi tőzsdei hangulat egyhamar nem fordul jobbra, a Budapesti Értéktőzsdét érintő negatív kormányzati intézkedések hatása pedig még egy esetleges fellendülés beköszöntével is óvatosabbá tehetné a külföldieket. Ráadásul a hazai megtakarítókban sem igen bízhatnak, hiszen a “kisbefektetők” jó részét az árfolyamok lemorzsolódása és az adókedvezmények megkurtítása elijesztette a közvetlen tőzsdei próbálkozásoktól, s a banki és biztosítási formákba menekítették inkább a pénzüket.
A legtöbben tehát – a forgalom további szűkülése mellett – a szereplők számának csökkenésére számítanak, aminek elsősorban a “piaci” formáját valószínűsítik, vagyis azt, hogy a nagyobbak, a tőkeerősebbek az ügyfélállomány megvásárlásával növekednek, a banki hátterű cégek között pedig tovább folytatódik a szervezet-racionalizálási és költség-hatékonysági indokokkal végrehajtott beolvasztási hullám.
Sokan felvetik, hogy a Budapesti Értéktőzsde szerepét is át kellene gondolni, s nem ártana megpróbálni valamelyik nagyobb nyugati tőzsdeszövetséggel “összeboronálni” a pesti parkettet, hogy nagyobb forgalommal és szélesebb kínálattal lehessen a befektetőket a tőzsdére csalogatni.

Brókercégek toplistája, 2000. (millió forint)

Részvénypiaci toplista, 2000. (millió forint)