Belföld

Gyurcsány király és elődjei

Az új kormányzati struktúra segítségével Gyurcsány Ferenc egy centralizált kabinetet kíván létrehozni. Sokan alkotmányos aggályaiknak adnak hangot a központosítás miatt, pedig a hatalom koncentrálására eddig valamennyi miniszterelnök kísérletet tett, igaz, nem sok sikerrel.

A Gyurcsány Ferenc által a múlt héten bejelentett kormányzati struktúraátalakítás lényege a miniszterek személyes mozgáskörének szűkítése, és az összkormányzati érdekek hangsúlyozása, természetesen a miniszterelnök vezetésével. A kormányfő által felállított két csúcsszerv – a Bajnai Gordon irányította Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Draskovics Tibor vezette Államreform-bizottság – határozza meg a tervek szerint ezentúl a kormányzati stratégiát és a pénzt is központilag osztják el. Így az egyes tárcáknak csupán annyi lesz a dolguk, hogy jogszabályi formába öntsék a miniszterelnök vezetésével meghozott döntést.

Eddig a MeH volt a központ

Már Antall József és Horn Gyula is tett kísérleteket a hatalom erősebb koncentrálására, az „összkormányzati kormányzás” megvalósítására a Miniszterelnöki Hivatal megerősítésével.

Antall József habitusából adódóan inkább személyesen beszélgetett az egyes emberekkel, szakértőkkel, és ezek alapján alkotott véleményt, így nem volt a nagy, bizottsági megbeszélések híve. Az összkormányzatért felelős Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) azonban a kormányfő bizalmi emberei ültek.

Az intézményt 1990-től közigazgatási államtitkárok vezették, azaz nem miniszterek. Ezen Horn Gyula sem változtatott. A hivatal emberei ezzel együtt nem bürokraták voltak, hanem a kormányfőhöz közel álló szakértők. A MeH ráadásul bekebelezte az összes olyan területet, amely százszázalékosan egyik tárca alá sem tartozott.

Orbán szorosabbra húzta a pórázt

A legjelentősebb változtatásokat Orbán Viktor vitte végbe, amikor 1998-ban „zászlóshajóvá” alakította a Miniszterelnöki Hivatalt, s azon belül többek között létrehozta a minisztériumok tevékenységét kontrolláló referatúrák rendszerét.

„Az Államreform-bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) talán a referatúraelv továbbfejlesztéseként is felfogható. A referatúra azonban ’csak’ ellenőrizte a minisztériumi munkát, a most létrejövő testületek viszont megrendelőként, vitapartnerként, szakmai és politikai kontrollként, valamint az adott döntés valamennyi érintettjének (ágazat, régió, központi kormányzat) fórumaként is funkcionálnak majd” – mondta Lakner Zoltán a FigyelőNetnek. A politológus hozzátette: a két csúcsszerv a centralizált hatalom tényleges gyakorlásához szükséges stábot is szolgáltatja, így a kormányfőnek nem alkalomról alkalomra kell szakértőkkel konzultálnia, hogy „képben legyen”, s értékelni tudja miniszterei javaslatait, hanem állandósul a miniszterek és a miniszterelnök közötti konzultációs szint.

Egy stratégiai központ létrehozása sem új keletű: az Orbán által létrehozott STRATEK (Stratégiai Elemző és Kutató Főosztály) azonban nem volt túl sikeres, főleg miután globalizációellenes és külfölditőke-ellenes jelentések születtek a testületben.

Orbán Viktor volt az első, aki minisztert nevezett ki a MeH élére. Igaz, a kancellárminiszter mellett a hivatal közigazgatási államtitkárának is fontos funkciója maradt: együtt készítették fel például péntekenként a miniszterelnököt és a stratégiai minisztereket.

Közjogilag is erős a kormányfő

A gyurcsányi átrendezés bejelentését követően többen aggodalmuknak adtak hangot a miniszteri hatalom megtépázása és a centralizáció miatt. „A Fidesz szerint Gyurcsány a kormányzat új struktúrájával az alkotmányos kereteket feszegeti, átláthatatlan lesz a döntések folyamata: olyan testületekben születnek a legfontosabb döntéseik, amelyek vezetőit a parlament nem ellenőrzi. A fentiek alapján azonban a miniszterek interpellálhatósága továbbra is releváns ellenőrzési módszer lesz, hiszen a miniszterek részesei lesznek a döntési folyamatnak. Igaz viszont, hogy döntési kompetenciájukat megosztják más, a parlament által nem közvetlenül ellenőrizhető szereplőkkel” – véli Lakner Zoltán politológus.

Szakértők szerint a módosítás beleillik a magyar közjogi struktúrába. „Eddig is csökevényes volt a miniszteri felelősség, bizalmatlansági indítványt is csak az egész kormány ellen lehet benyújtani például” – nyilatkozta korábban Pesti Sándor politológus a FigyelőNetnek. Végeredményben, az alkotmánynak megfelelően, a miniszterelnök viseli a felelősséget a parlament előtt az egész kormány, annak összes tagja és testülete tevékenységéért, ezen az új döntéshozatali struktúra sem változtat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik