A nemrég Budapesten Matolcsy Györggyel is tárgyaló közgazdászprofesszor előrejelzéseire többek között azért szokás odafigyelni, mert ő jósolta meg leghamarabb és legpontosabban a 2008-as globális gazdasági válságot, azóta pedig számos más víziója is pontosnak bizonyult. Legutóbbi, a Financial Timesban megjelent cikkében az euróövezetnek esett neki, amely szerinte képtelen lesz kezelni az unión belüli széttartó folyamatokat, ezért egyes, gazdaságilag gyengébb lábakon álló tagországok akár ki is hullhatnak a zónából. Ezzel pedig rövid úton felbomolhat az euróövezet.
Zavaros válaszok
A fő probléma természetesen az eladósodás. Roubini szerint a válság kihívásaira adott válaszok és megoldások zavarosak, az euróövezeten belül ugyanis többféle adósságmegoldás fut párhuzamosan, és nem sikerült velük gyógyírt találni az alapvető problémákra. Az euróövezetre Roubini szerint nem a stabil egyensúlyhiány, inkább egyfajta „instabil egyensúlytalanság” jellemző. A közgazdász 33 százalék esélyét látja annak, hogy a valutaövezet 5 évben belül szét fog esni.
Az Európai Unió vezetői abban reménykedtek, hogy a költségvetési, a monetáris és az árfolyam-politika hiánya majd felgyorsítja a szerkezeti reformokat, e reformok révén pedig megindulhat a termelékenységi és növekedési konvergencia, a valóságban azonban soha nem teljesítette az euró az optimális valutaövezetek fenntartásához szükséges feltételeket.
Roubini eredendő hibának a korai kamatkonvergenciát tartja, ez tette ugyanis lehetővé a költségvetési fegyelem hiányát – melynek hatásai most súlyosan jelentkeznek például Görögországban és Portugáliában -, illetve a felhalmozódott eszközbuborékokat Spanyolországban és Írországban.
Emellett folyamatosan késtek a szükséges strukturális reformok, a (fél)periféria országaiban pedig gyorsabban nőttek a bérek, mint a termelékenység, a PIIGS-országok (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) versenyképessége ezáltal folyamatosan csökkent. Ebben a helyzetben a közös monetáris politika kényszerzubbony ezeknek az országoknak, mindeközben pedig a politikai integráció is elakadt, hiszen az Európai Uniónak azóta sem lett közös kül- és védelmi politikája.
Sötét jövőképek
Roubini természetesen most is jósol, de egyik felvázolt forgatókönyve sem vetít túl rózsás jövőt az Európai Unió országai elé. A megoldáshoz drámai mértékben gyengülnie kéne az eurónak, vagy fel kellene gyorsítani a strukturális reformokat, de ezek eredményei csak középtávon, úgy 10 év múlva lennének láthatóak, rövid távon egyenesen csökkentik a növekedést, ezért Roubini szerint túl komoly politikai költséggel járnak. Végül a harmadik út a defláció a PIIGS-országok számára. Versenyképességüket akkor tudnák javítani, ha a béreik és az áraik egyaránt csökkennének. Csakhogy ez szükségszerűen további néhány éves recesszióval járna, melyet nincs az a politikai párt, mely örömmel felvállalna.
„Zűrös házasságok zűrös válással végződnek” – zárja frappánsan és nem túl optimistán dolgozatát a New York-i Egyetem gazdaságtan-professzora.
