Lesz adócsökkentés – jelentette be Medgyessy Péter miniszterelnök. Lesz adócsökkentés – hangoztatják a kormánypártok. Lesz adócsökkentés – újságolta az ennek fedezetét kereső, kétpárti koalíciós bizottság elnöke, Veres János pénzügymi-nisztériumi államtitkár is.
Az “adócsökkentés” új szlogen, sajátos szakkifejezés, amely egyedül a személyi jövedelemadózásban (szja) tervezett adótábla-módosítást jelenti. Ez az új koalíciós egyezség vívmánya: nem arról beszélünk, ami történik. Ha az összes adót, elvonást nézzük, semmiképp nem várható adócsökkentés 2004-ben, éppen ellenkezőleg, drasztikusan emelik az adóterheket. Most, hogy megegyeztek a kormánypártok az új adótábláról, különösebb kockázat nélkül megjósolhatjuk: az eztán kibontakozó diskurzus tétje az lesz, vajon alkalmazható-e, eladható-e az “adócsökkentés” mint műszó az adószigorítás körülményei között.
Július 16-án a kormány nem kevesebb, mint 550-555 milliárd forint adóbevétel-növelést szorgalmazott (Figyelő, 2003/30. szám). Ennek az eredeti tervek szerint negyedét-ötödét hajtották volna be ama ötlet folyományaképpen, hogy mégsem vezetik be az új adótáblát, amelyet pedig tavaly ősszel törvénybe iktattak. A halasztás “nettóban” 112,5 milliárd forintot hozott volna az államháztartás konyhájára, miután a 154 milliárdos teljes bevételből 40,5 milliárdot visszajuttattak volna a kisjövedelműeknek, az adójóváírás növelése formájában. Az szja-kulcsok mérséklésének visszavonása komoly összeget hozott volna a költségvetésnek – ám a szigorítások háromnegyedét-négyötödét mégiscsak a többi tétel: a nyugdíjjárulékhoz és a lakástörlesztéshez kapcsolódó kedvezmények eltörlése, a munkavállalói járulék emelése, a jelentős áfaemelések és más tételek alkották (lásd a 16-17. oldalon).
LIBERÁLIS ÍGÉRET. Ám adótáblaügyben az SZDSZ-nek jó tárgyalási pozíciói voltak, hiszen elég volt, ha kitart a már törvénybe foglalt szabályozás mellett. “Az adóforintok az állampolgárok zsebében vannak a legjobb helyen” – szokta mondani Kuncze Gábor SZDSZ-elnök. Tavaly ősszel, amikor elmaradt az adókulcsok ígért csökkentése, az SZDSZ feltételül szabta, hogy legalább 2004-re törvénybe iktassanak egy olyan adótáblát, amivel az adókulcsok mérséklését helyezik kilátásba. Az előre becikkelyezett adótáblával akartak garanciát arra, hogy a kormány nem feledkezik meg az adócsökkentésre vonatkozó liberális ígéretről, még ha az erős 2002-es start idején előre is vette a nagyobbik kormánypárt programjának teljesítését (a liberálisok által szorgalmazott diplomás minimálbérrel megspékelve).
Merőben közgazdasági szemmel nézve, a koalíciós menetrend igencsak ellentmondásosan alakult: előbb jött a költségvetés kiadásainak vaskos megemelése, mégpedig a kormányt több évre előre elkötelező módon, majd erre következett volna a liberális jótétemény, az adócsökkentés.
A július közepi kormányülésen a Pénzügyminisztérium (PM) keresztülvitte, hogy változtassanak a tarthatatlan menetrenden – persze, miután már kiadások növelése megtörtént, ráadásul jövőre újabb programpontok következnek. A pénz előteremtése sem maradhat el. Azért sem, mert közben az államháztartási hiány mértékét is le kellene szorítani jövőre (a GDP 3,8 százalékára), miközben a növekedési kilátások is leromlottak, és a kormány ma már 3,5 százalékos gyarapodást lát reálisnak 2004-ben, a tavaly nagyvonalúan papírra vetett 4,5-5,0 százalék helyett. Az szja-kulcsok csökkentésének elhalasztása az általános adóteher-fokozási szisztémába illeszkedett bele. Ám sorompóba lépett Kuncze Gábor, és megkontrázta az új adótábla viszszavonását. A liberális vétó politikai tett: szimbolikus “megállj” az állami költekezés terjeszkedésének és főként az adóterhelés fokozásának.
|
Az “adócsökkentés” részleteiről lapzárta után, szerdán dönt a kormányfő és a két kormánypárt elnöke. Veres János, az adócsökkentés fedezetét kereső kétpárti bizottság elnöke a nyilvánosság előtt nyitva hagyta a kérdést: csakugyan a tavaly ősszel törvénybe foglalt adótábláról egyeztek-e meg, vagy egy harmadik, kisebb adómérséklést eredményezőről. Az SZDSZ-es bizottsági tag, Wekler Ferenc parlamenti alelnök azonban kérdésünkre határozottan leszögezte: igenis a törvényben szereplő tábla fenntartására kerül sor. Ebben a – lapzártakor valószínűnek tetsző – esetben 112,5 milliárd forint kieső bevétellel szemben kellett megtalálni az ellenételt, hogy a 2004-re célul kitűzött, a GDP 3,8 százalékának megfelelő államháztartási hiány tarthatónak tűnjék.
Lapunk úgy értesült: az összeg felét a központi költségvetési intézményeken igyekeznek megspórolni. A kormány már a júliusi intézkedéscsomagban is megjelölt 141 milliárd forintos kiadás-csökkentést az intézmények büdzséjében. Ezt most további 55 milliárddal toldják meg, holott már az eredeti visszafogás is a központi beruházások 25, a miniszteri hatáskörbe tartozó keretek 22,5, illetve a működési kiadások 11-12 százalékos lefaragását feltételezte volna. Ugyanakkor lapzártakor úgy festett: sértetlen marad az első számú prioritásként megjelölt autópálya-építési projekt. Információink szerint a jövő évi autópálya-építésre 217 milliárd forintot szánnak (az idei 79 milliárddal szemben), és emellett az útfenntartási célelőirányzatot 100 milliárd forintra bővítik (az idei 55 milliárdról), vagyis a két “kalapban” együtt meglesz az ígért 180 milliárdos növekedés. Ettől eltekintve azonban a központi intézményeknél kilátásba helyezett, csaknem 200 milliárdos nadrágszíj-meghúzás komoly veszélyekkel jár. Egyebek mellett azzal, hogy jövőre is rendkívül feszítetté válik a költségvetés, nehéz lesz a kereteken belül maradni, vagy a megszabott feladatok ellátása válik lehetetlenné.
Az “adócsökkentéshez” szükséges summa másik felének finanszírozásához viszont – információink szerint – rá kell fanyalodni a más területeken beszedett adótöbbletekre. Úgy tudni, elmarad például a fölső, 25 százalékos áfakulcs csökkentése (ami “helyből” 80-90 milliárdot hozhat az államkasszának), bár ebből részben egyes átsorolások elmaradását, például a távfűtés kedvezményes forgalmi adóztatásának fenntartását fedezik. A bérekre kivetett újabb 1 százalékos járulékot is fenntartják, bár valószínűleg az ápolási díj mint új elvonás helyett a ma 3 százalékos munkavállalói egészségügyi járulékot fejelik meg 1 százalékponttal.
MÉRLEGEN. Az adótábla módosítása 46,6 ezer forinttal emeli az átlagos adózók éves nettó jövedelmét – tájékoztatott a kétpárti “adócsökkentő” bizottság. Ám ez a közlés legföljebb az adózás egy elemének – az adótábla számtani hatásának – kiemelésével lehet igaz. Az szja-kulcsok átlagban több mint 2 százalékkal mérséklődnek ugyan, viszont a nyugdíjjárulék-kedvezmény eltörlése 2,125 százalékponttal megcsapolja a jövedelmeket, és ehhez jön, további 1 százalékponttal, az említett járulékemelés. Számításunk szerint az eredmény csaknem minden jövedelem-kategóriában az, hogy – változatlan keresetekkel számolva – emelkednek az adóterhek, (illetve, a minimálbér környékén nyilván további adószabály-módosítások lesznek, hogy elkerüljék az alacsony jövedelműek terheinek jelentős emelkedését). A statikus számítás szerint az adókulcs-csökkentések igazából csak az átlagbér kétszerese környékén érvényesülnek, a többi jövedelmi kategóriában az összes terhelés növekszik. Igaz, a bérek emelkedésével is számolni kell. Ha a kormányzat előrejelzéséhez hasonlóan, 9 százalékos bruttó béremelkedést veszünk alapul, a magasabb jövedelmi kategóriákban már mérséklődik az adóterhelés, miközben az átlagos bérszínvonal környékén növekszik (lásd a táblát), ha csak nem változtatják meg az adójóváírás (2004-re szintén előre becikkelyezett) szabályait.
A kormányfő gondosan ügyel arra, hogy semmi szín alatt ne fenyegesse veszély a korábban nyújtott kedvezményeket, privilégiumokat. Most, az adótábla-módosítással az átlagnál jóval többet keresők nyerhetnek, de eközben valószínűleg a korábbi kedvezményezettek – pél-dául a családi adókedvezményt és a minimálbér adómentességét élvezők – sem maradnak hoppon. Lapzártakor csak a lakásköl-csön jövendő törlesztőinek 240 ezer forintos kedvezménye forog kockán.
Fennmaradnak a kiváltságok a szociális támogatások területén is: az MSZP mereven ragaszkodik az előző kormány idején visszaállított alanyi jogosultságok rendszeréhez, és elutasítja azt az SZDSZ-es javaslatot, hogy a kiadásokat ismét a jövedelmi korláthoz kötött családi támogatások bevezetésével mérsékeljék.
A politikusok jótéteményei során halmozódnak a kiváltságok. Amíg így lesz, a kormányok egymásra licitálva veszik ki a pénzt az állampolgárok zsebéből.