Befürödnek?

Fürdőzők Fenyvesen. Több víz kellene

Holland szomszédaim már tavaly is csak két hétig tartózkodtak itt, az idén pedig még egyszer sem láttam őket; zárva maradt a faragott erdélyi kapu, a kertet benőtte a gaz – meséli egy környezetvédő badacsonyi hölgy, aki a Balaton-ipartot tavasz óta már vagy tucatszor járta körbe, s számos településen tapasztalta, hogy eladási láz kezdődött a külföldi tulajdonosok körében. Ezt megerősíti egy helyi ingatlanközvetítő is, aki azt mondja, az eladó üdülők 40 százaléka hollandoké, németeké, s a megbízás úgy szól: akár 30 százalékkal is a piaci ár alá mehet, csak vigyék a házat. A külföldiek állítólag azért is ábrándultak ki a Balatonból, mert sokallják a helyi adót, amiért cserébe nem kapnak megfelelő infrastrukturális szolgáltatást. Elégedetlenek a strandok színvonalával, az utak állapotával, a települések tisztaságával, sőt a közbiztonsággal is, mert rendszeresen feltörik a nyaralóikat. Ráadásul ha aszályos lesz a nyár, augusztus végére évszázados negatív rekordot dönthet a Balaton vízszintje.

Füredi tervek  Ha minden a várakozások szerint alakul, a jövő évi szezonra végre befejezik az elgyomosodott balatonfüredi Görög falu építését. Az 1994-ben kezdett, de egy évre rá 65 százalékos készültségnél félbe maradt beruházás felszámolója, a Kossuth Holding pályázaton hirdeti meg az objektumot. Információnk szerint a lehetséges vevők közül a Masped-csoporthoz tartozó Masped Capital Rt. vezetői jöttek tűzbe a lehetőség láttán, és készülnek a “kísértetfalu” megvételére és hasznosítására. Azzal a feltétellel, ha engedélyt kapnak a szomszédos három hektáros telek megvásárlására is, ahol vízi vidámparkot akarnak létesíteni. Becslések szerint a mintegy 700-800 millió forintos vételár mellett még legalább ugyanennyit, összesen 1,6-1,9 milliárd forintot kell a Görög falura fordítani a vevőnek a tervezett 2004. májusi átadásig. Ám ez csak egyike az északi part “fővárosának” tartott Balatonfüredet érintő nagyszabású fejlesztési terveknek. Régóta megoldatlan a szívkórház melletti három nagy értékű, de rossz állapotú gyógyingatlan sorsa. Korábban csak egyben akarta értékesíteni a képviselőtestület az épületegyüttest, de a 4 milliárd forintos befektetésre senki sem vállalkozott. A hírek szerint azonban már egyenkénti értékesítéssel is megbarátkoznának a városatyák. Legértékesebb közülük az Anna-báloknak eredetileg otthont adó Árkád épület. Az utolsó, önkormányzati tulajdonban lévő értékes Balaton-parti ingatlanok egyike a hajdani “hangárok” helye. Információnk szerint a csaknem egyhektáros telek hasznosítására kiírt pályázaton egy apartman-ház építésére vállalkozó befektetői csoport tette a legjobb ajánlatot.

TILTAKOZÓ CIVILEK. A helyi környezetvédőket azonban nem a külföldiek elmaradása keseríti el. Az szerintük csupán tünete annak, hogy a Balaton partján végletesen elhibáznak valamit. A “fő bűnös” meglátásuk szerint a 2000-ben elfogadott Balaton-törvény, amelynek alapján, mint valami folyónak, kibetonozzák a tó partját, s kipusztítják az ott élő természetes vegetációt. Az idegenforgalom fellendítése érdekében alakítanak ki minden településen sétányokat, hogy a látogatók is leballaghassanak a vízhez, s közvetlen közelről csodálhassák. “Lesz majd szép beachünk, ezer szállodánk, üdülőkomplexumunk, jachtkikötőnk, de közben kipusztul a nádas, a növényzet, a hozzá tartozó növény- és állatvilággal együtt. Tényleg ezt akarjuk?” – kérdezi Zsigovits Edit, újságíró, a Pálkövéért egyesület vezetője. Mint sorolja, Szabadiban több száz méter hosszan 500 méter szélességben már elpusztítottak egy ligetet; Örvényesen, Balatonmária-fürdőn, Alsóörsön irtják az első osztályú nádast, mert vitorláskikötő épül; zártkörű klubok, szórakoztató és sportlétesítmények lesznek mindenütt, ahol a vasút és a 71-es út még védte a Balatont. “A befektetők majd nyernek néhány tízmilliárdot, a Balatont azonban 100 milliárdokért se lehet majd helyrehozni. Fel kellene mérni, mekkora az idegenforgalmi igény a Balatonra, mielőtt ezt az óriási átalakítást végrehajtják” – figyelmeztet Zsigovits.

“Ugyan már! Maga szerint egy 10-15 méter szélességű parti sétányon fel lehet húzni egy szállodát vagy egy üdülőcentrumot?” – kérdez vissza Szabó Mátyás, a Balaton miniszteri biztosa, egyúttal a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság első embere. Magyarázata szerint azok hangoskodnak most, akik 10-20 évvel ezelőtt illegális módon feltöltötték a telkeik és a nyílt víztükör közötti szakaszt (a nádast), hogy saját kijárásuk legyen a Balatonhoz. E területek tulajdonjoga ma is az államé, s nyilvánvalóan sérti a “bővítéseket” elvégzők érdekeit, ha az illegális feltöltéseket felszámolják, s a helyén mindenki által használható sétányokat építenek ki. “Sétány kialakítása címén sem kikötőt, sem lakóparkot, sem üdülőkomplexumot nem lehet építeni, megalapozatlan tehát ez a félelem, elferdítik a történetet” – utasítja vissza a vádakat. Egyébként a part mentén, a víztől számítva 30 méteren belül, a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint, hajókikötőn kívül tilos bármit is építeni. Mint Szabó Mátyás érvel, valóban zajlanak beruházások a parti településeken, ezek az építkezések azonban függetlenek a Balaton-törvénytől.

Kikötő Kenesén. Egyre többen vitorláznak

De talán éppen ez a baj: mind a mai napig nincs olyan egységes szabályozás, amely távlatos, összehangolt koncepció keretében társítaná a környezetvédelmi szempontokat az üzleti érdekekkel. Zákonyi Tünde, a Nők a Balatonért Egyesület alapító elnöke például az önkormányzatok hatósági munkáját kárhoztatja azért, ami talán már kormányzati közbeavatkozást igényelne. Bár építési tilalom van a Balaton-parti hegyvidéken, terménytározó címén háromemeletes, több száz négyzetméteres villák épülnek, ráadásul a kerti medencékbe úgy nyerik a vizet, hogy megcsapolják a karsztvizet, aminek a Balatont kellene táplálnia. “Borzasztó károkat okoz a hegyvidéki építkezés” – hangsúlyozza Zákonyi Tünde. Az önkormányzatok pedig azért hunynak szemet sok esetben, mert a “palotát építtető” vállalkozó megfinanszíroz olyan infrastrukturális vagy más beruházásokat, amelyekre a településeknek a szűkös költségvetési források miatt nincs pénzük.

CSÖKKENŐ VENDÉGSZÁM. A fejlesztésekre kétségtelenül mindenütt szükség van, ha a tóparton élők nem akarnak megrekedni a nyolcvanas évek színvonalán, ráadásul a turizmusból szeretnének megélni. A rendszerváltás óta azonban folyamatosan csökken a vendégszám. Kell tehát a tőke, amely fejleszt, s a fizetőképes kereslet igényeinek megfelelő szolgáltatást nyújt. A Figyelő által megkeresett balatoni polgármesterek nem is rejtik véka alá, hogy örömmel fogadják az egyre élénkülő befektetői kedvet, hiszen közvetlen hasznuk származik az iparűzési és az idegenforgalmi adóból, a munkahelyek teremtéséből, valamint a beruházáshoz kapcsolt egyéb fejlesztésekből. “Ahol nincs magántőke, ott megáll az élet” – összegez Varjú Lajos, Balatonfűzfő polgármestere, utalva az egyik legnagyobb gondra, miszerint a szűkös önkormányzati forrásokból nem lehet települést fejleszteni.

Siófoki változások  A Balaton-környéki települések közül – és Magyarország egészét tekintve is – Siófok a legforgalmasabb fürdőhely. “A városban 1992 és 2000 között megduplázódott a turizmust kiszolgáló üzletek száma” – mondja Baráth István, az önkormányzat vagyonigazgatója. A 24 ezer lakosú városban a szezon idején ötször ennyien tartózkodnak. A kereskedelmi szállások száma meghaladja a 40 ezret, 2500 magánszemély foglalkozik fizetővendéglátással, vendégkörük 70 százaléka külföldi. A városban eltöltött vendégéjszakák 54 százalékát külföldiek adják. Siófok munkavállalóinak több mint 20 százaléka dolgozik a kereskedelemben és vendéglátásban. Nemcsak a város, de az egész régió gondja, hogy a turisztikai szezon időtartama rövid, sőt, évről évre csökken. Ezért az egyik legfontosabb feladat a szezon megnyújtása a kapacitások jobb kihasználása érdekében. A siófoki önkormányzat szeretné a gyógy-turizmust fejleszteni, a közelmúltban gyógyvíz-hasznosítási programot indítottak. A közeli Nagyberényben gyógyvíz kutakat vásároltak, amelyek majd lehetőséget biztosítanak gyógyfürdő, wellness-szállodák, életmódparkok létesítéséhez. A jelenlegi háromcsillagos hotelek rekonstrukciója után négycsillagos, gyógy- és konferenciaturizmusra is alkalmas szállodákat is létrehoznának. A térségben jelenleg több mint 40 fejlesztési projekt kialakításán dolgoznak, jelentős részük a turizmushoz kapcsolódik.

Az egységes koordinációt nélkülöző beruházások azonban a helyiek körében vegyes érzelmeket gerjesztenek. Az utóbbi években ugyanis egyre több magyar pénzember gondolta úgy, hogy lehet pénzt keresni a Balaton mellett. Szakértők szerint például a tavon 99 vitorláskikötő üzemeltethető, tekintettel a még ki nem használt befogadóképességre, a kereslet pedig óriási. Gyorsan megtérülhetnek hát a több százmillió forintos beruházások.

Tavaly készült el Balatonkenesén a Lepp Gyula (az Elender Üzleti Kommunikációs és Szolgáltató Kft. egyik tulajdonosa, egyben nagy vitorlázó) érdekeltségébe tartozó, 270 hajónak helyet adó jachtkikötő és a hozzá tartozó négycsillagos szálloda, közel 2 milliárd forintos beruházás keretében. A létesítményt üzemeltető Kenese Marina Port Rt.-ben a kilencvenes évek elején a helyi önkormányzat is tulajdonos volt, saját területéből apportált az induló cégbe értékes földdarabokat. Jelentős bevételeket azonban nem sikerült elérni a létesítményből, így hamarosan eladta részesedését (a helyiek szerint túlzottan alacsony áron) a létesítményben, amely – a Lepp által azóta elvégzett fejlesztéseknek köszönhetően – ma már több mint 2 milliárd forintot ér. Lepp Gyula, aki 2000-ben vásárolta meg a Kereskedelmi és Hitelbanktól a régi kenesei vitorláskikötőt és a mellette lévő szállodát, ma már egyértelműen jó befektetésnek tartja a Kenese Marina Portot. Véleménye szerint az utóbbi években erősödött az érdeklődés a vitorlázás iránt, főleg a vagyonosabb magyarok részéről. “Három éve a kikötői helyek alig fele volt eladva, ma már az összeset értékesítettük” – mondja, hozzátéve, hogy a kikötői befektetés megközelítőleg 5, míg a hozzá tartozó négycsillagos szálloda 15 év alatt térülhet meg.

Talán éppen Lepp példáján felbuzdulva, Szeremley Huba, az ismert vállalkozó-borász, a vitorlázás szerelmese szintén Kenesén tűnt fel – nem kis felháborodást kiváltva a helyiek körében. A vállalkozó érdekeltségi körébe tartozó, körülbelül egyhektáros vízparti ingatlanon ugyanis folyik a tervezett kikötő építéséhez szükséges zagyfeltöltés, a vádak szerint illegálisan, mivel még nincs elfogadott partvonal-szabályozási terv. A Figyelő információi szerint Szeremley – talán éppen a botrány miatt – a telek értékesítésén gondolkodik.

Lakossági ellenérzést váltott ki Fűzfőn is az a hamarosan elkészülő 200 férőhelyes kikötő, amely az Adrián is két kikötővel rendelkező milliárdos nagyvállalkozó, Vitézy Tamás érdekeltségébe tartozik. A 0,8-1,0 milliárdos Marina Fűzfő Balaton névre keresztelt beruházás a Balaton-part mentén lévő zagykazetták egyikén zajlik. A kikötőt tulajdonképpen a partba vésik bele, a helyi lakosok szerint azonban az építkezés így jelentős erdőfelület eltüntetésével, és több tízezer köbméter kitermelt zagy és a föld part menti elhelyezésével jár, ami Varjú László szerint is borzasztó látvány. A helyi polgármester mégis védelmébe veszi az építkezést, amelyet szerinte olyan kivételes módon valósítanak meg, hogy nem elvették, hanem egy medence kialakításával bővítették a tó medrét, s a környezetet sem károsították. Vitorlázni ráadásul az év jelentős részében lehetséges. “Éppen ezért is örülünk nagyon a Marina Fűzfőnek – érvel Varjú -, mivel a 7-8 hónapon keresztül rendelkezésre álló horgászási, szörfözési és vitorlázási lehetőségek bizonyulhatnak kitörési pontoknak a Balaton életében.”

SZÁLLODA-BIZNISZ. A működő tőke már egy-két éve jelen van a Balaton-parton – hivatkozik a szaporodó példákra Kolber István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, aki arról számol be, hogy sorra építik át az egykori vállalati üdülőket. A honi tőke, a távozó külföldi tulajdonosokkal ellentétben, lát fantáziát a tóparti üdültetésben, méghozzá a minőségi ellátásban. A vendégek ugyanis a magasabb komfortfokozatú, biztosabb és komplexebb szolgáltatást nyújtó szállodákat keresik, ma már csekély az igény a fizetővendéglátásra. “A tőke olyannyira fantáziát lát a régióban, hogy befektetéseik értéke messze meghaladja a térségbe juttatott állami támogatás mértékét. A vállalkozói tőke előnye, hogy rendkívül mobil, gyorsan mozdul rá a lehetőségekre” – fogalmaz Kolber.

Keszthelyi szezonnyitó. Szabó Mátyás balatoni biztos (balról) és Mohácsi József polgármester dicsérni jött, nem temetni a tavat

Véleménye szerint nem alap nélküli a vállalkozások várakozása, mivel az ország idegenforgalmi bevételeinek harmadát biztosítja a Balaton-vidék, a régió 2002-ben 380 milliárd forintot “termelt”. A mostani apadó vízállás és a szezon eleji borúlátó idegenforgalmi előrejelzések ellenére is biztos megtérüléssel kecsegtet tehát minden turisztikai célú beruházás.

“Egyáltalán nem kell leírni a Balatont. Annak ellenére sem, hogy némely nyugat-európai ismerősöm kérdezgeti tőlem: mi lesz itt, sivatagi show? Merthogy a konkurens országok idegenforgalmi szakemberei széltében hosszában terjesztik, kiszárad a Balaton. Így akarják az utazóközönséget a maguk országába csábítani” – utasítja vissza a negatív propagandát Wossala György üzletember, akit 2,8 milliárd forintos vagyonával a Magyar Hírlap tavalyi TOP 100 nevű kiadványa az 59. leggazdagabb magyarként tüntetett fel. A ma is aktív vitorlázó, és kiváló sporteredményekkel büszkélkedő idegenforgalmi üzletember néhány éve a Hotel Normafában látott befektetési lehetőséget, tavaly pedig a Balatonalmádiban található Auróra szálló fejlesztéséhez fogott hozzá. Ez utóbbi költségeit részben a Széchenyi Tervből elnyert 500 millió forintból állja. A beruházás összköltsége elmondása szerint meghaladja az 1 milliárd forintot. (Más forrásból úgy tájékozódtunk, a beruházás 1,2-1,6 milliárd forintba kerül.) Vadonatúj, elegáns külsőt kap a hajdan szocreál stílusban épült kétcsillagos, 246 szobás hotel. Négycsillagos, korszerűen felszerelt, klimatizált szállóvá alakítják át, amely magában foglal egy 500 férőhelyes konferenciatermet, egy 170 fő befogadására alkalmas szekciótermet, valamint egy minőségi szolgáltatásokat nyújtó, 800 négyzetméteres wellness központot. “Egyelőre nem dőlt el, hogy Auróra néven működik-e tovább, ugyanis több nemzetközi szállodalánccal is tárgyalások folynak a franchise rendszerben történő üzemeltetésről” – mondja az üzletember. Úgy véli, a befektetés azért kecsegtet sikerrel, mert Európa-szerte virágzását éli a konferencia- és a wellness-turizmus. Erre épít Wossala is, várakozásai szerint a szálloda év közben a céges konferenciákból és a hazai vállalatok alkalmazottainak rekreációjából él meg, a nyári szezonban pedig a hagyományos, strandolni vágyó vendégekből, elvégre a Balaton Európa legmelegebb édesvizű tava.

ÚJ IGÉNYEK. “Boom nincs, de nem is kell eltemetni a Balatont” – foglal el köztes álláspontot Horváth Arnold, a 8500 négyzetméteres, parkos ligetben megvalósuló 54 lakásos Kenese Lakó- és Üdülőliget beruházó cégének ügyvezetője. Ő abban bízik, hogy elsősorban a nyugodt környezetre és magasabb szolgáltatásra vágyó fővárosiak körében lesz népszerű a lakópark. No meg a helyi elit jachtklub 20-50 millió forint értékű vitorlásaikat parkoltató vendégei körében, akik minőségi lakásokat keresnek a környéken.

“Megváltoztak az üdülői szokások, a pihenni vágyók már nem hajlandók elavult technológiájú, a szocializmusban épült klasszikus üdülőkbe menni, vagy egész hétvégén dolgozni, hogy karban tartsák a kertet” – érvel. A négyzetméterre ugyan kisebb, de magas szintű szolgáltatást nyújtó (például portással és kertésszel is rendelkező) lakások iránt nőtt meg a kereslet, hogy a tulajdonosok valóban csak a pihenésnek szentelhessék idejüket. Ráadásul újabban nem az egy funkciójú nyári üdülők, hanem a télen is lakható, minden igényt kielégítő, egyúttal befektetésként is szolgáló lakások iránt erősödött meg a kereslet.

A tavasszal Keszthelyen és Siófokon rendezett turisztikai konferencián megszólaló polgármesterek és helyi vállalkozók többsége üdvözölte is a minőségi turizmusra építő szállodafejlesztéseket, mert mint érveltek, a wellness- és konferencia-szolgáltatással “megnyújtható a szezon”. Ugyanakkor néhányan arra figyelmeztettek, hogy a milliárdos beruházások rosszul is elsülhetnek. Egy ponton túl ugyanis a túlságosan kiépített part, az egymás-hegyén hátán felhúzott lakóparkok, szállodasorok – bármennyire is a kor legmagasabb színvonalát képviselik – a beépítettség és a zsúfoltság miatt riasztólag hathatnak.

Az átalakítások helyett a meglévő értékek megőrzésére helyezné a hangsúlyt Bujtor István is. “Nem vagyok szakértő, hogy megítéljem, milyen fejlesztésekkel lehet a balatoni idegenforgalmat felfuttatni, s azt sem, hogy mely területekbe érdemes befektetni, magam azonban úgy látom, nem annyira új beruházásokra van szükség, mint inkább a környezeti értékeket maximálisan figyelembe vevő minőségi, ugyanakkor szolid fejlesztésekre, a romok minőségi felújítására” – veti ellen a nagyszabású terveknek a neves színész-filmrendező, a tó közismert szerelmese. Példaként a tihanyi Sport Szállót említi, amelynek teraszáról a világ egyik legszebb panorámája nyílik az apátságra, de a kezelői hagyták lepusztulni. Szavai szerint a Balatonnal kapcsolatban “sokszor pitiáner magánérdekek” hátráltatják a cselekvést.

KARMESTER. A Balaton Rádió tulajdonosa, Kuti István, illetve a mögötte álló befektetői csoport nagyobb léptékben gondolkodik, mint egy kikötő, vagy egy lakópark megépítése. Ehhez keresné a magánérdekeket szintetizálni képes kereteket. “Szeretnénk létrehozni a Balaton teljes információs hátterét, hogy végre megteremtődjön a tó egységes és hatékony menedzseléséhez szükséges bázis” – foglalja össze a terveket, amelyeknek nemcsak a napokban felkapott hír, a súlyos adósságokkal küzdő siófoki futballklub megvásárlása, hanem egy önálló tévécsatorna és egy balatoni újság elindítása is része. A cél nem kisebb, minthogy a média adta lehetőségekkel egységes balatoni régiót hozzanak létre – ez pedig Kutiék szerint jelentősen segíthetné a magánberuházások felfutását. “A Balatonban rengeteg üzleti lehetőség van – vélekedik a vállalkozó -, de jelenleg akkora a bizonytalanság, hogy nincs elegendő befektetés.” Terveik megvalósításához, amit a Balaton Régió Rt. néven létrehozandó cég keretei között képzelnek el, Kutiék magánbefektetők és önkormányzatok segítségét várják.

Ma még nem világos, hogy alulról induló önszerveződés vagy állami beavatkozás hatására születhet-e meg az egységes Balaton-fejlesztési koncepció. Mint ahogyan arra sincs válasz, hogy meddig és milyen ütemben folytatódnak a fejlesztések, amelyeknek ma egyedül a befektetői pénzek és ízlések szabnak határt és irányt. Hogy továbbra is agonizál-e a balatoni turizmus, vagy éppenséggel feltámad, az attól függ, lesz-e “karmestere” a beruházásoknak, mert ma ahány település, annyi szokás. A Balaton-régió koherens fejlesztéséről, egységes stratégiáról nem beszélhetünk. Sokan, sokféle partitúrából játszanak, sőt vannak, akik nem is hallottak összhangzattanról. A kilábalás lehetősége számos szakértő szerint az lehet, ha a régió egy tudatos koncepció megvalósításával olyan márkanévvé válik, amelyet szerte Európában ismernek, mint például a Wörthi-tó melletti üdülőparadicsomot, s ennek megfelelően építik fel az imázsát és menedzselik a marketingjét. Addig viszont az alkalmi látogatók dagonyázhatnak a mélyülő iszapban.