Belföld

Más kárán röhög a magyar

Tengődnek a Kádár-rendszer humoristái, a felszínen evickélnek a kilencvenes évek felfedezettjei, miközben tarolnak a dumaszínházasok. Van élet a kabaré után, de létezik-e tipikus magyar humor? Körkép Markos-Nádastól a stand upig.

Gyökeresen átalakult a humorpiac az elmúlt húsz évben. A Kádár-rendszer népszerű humoristáinak többsége küszködik: kiszorultak a nagy nézettségű tévék műsoraiból és rétegcsatornákra száműzve vagy falunapok haknijaiból igyekeznek fenntartani magukat. Néhányuknak sikerült alkalmazkodni a megváltozott igényekhez, ők némiképp megújulva még a felszínen evickélnek. A legújabb generáció pedig jóformán mindent visz: a dumaszínházasok ott vannak tévében, fesztiválokon, Youtube-on és színházakban egyaránt – a közönség legnagyobb megelégedésére.

Litkai Gergely, a Dumaszínház atyja szerint a humor a világon mindenhol jól eladható terméknek számít, csak piaci alapon kell csinálni. A korábban Friderikusz és Fábry ötletembereként is dolgozó humorista a Hír24-nek elmondta: a kereslet-kínálat törvénye a humor piacán is érvényes. Hamar kiderül, mire van igény. A piac kőkeményen szelektál: aki jó minőséget nyújt, az sikeres lesz, aki rosszabb vagy nem eladható, az az olcsóbb ár ellenére is kiszorul.  

Némileg másképp értékeli a helyzetet Maksa Zoltán. A Szeszélyes Évszakok Maksa Híradóját 13 éven át készítő humorista szerint a kereskedelmi tévék térhódítása, az amatőr szereplők előretörése az igénytelenség irányába lendítette a szakmát. Úgy látja a közönség elfordult a komolyabb, gondolkodtatóbb, igényesebb humortól, a közmédia pedig nem ismeri fel a humor szükséges és gyógyító voltát a társadalomban.   

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Halódnak a régiek

A Markos-Nádas duó meghatározónak számított a nyolcvanas-kilencvenes években. Szókimondó, nyers humorukkal, jó improvizációs készségükkel hamar a közönség kedvencei lettek. Két évtizeden át elképzelhetetlen volt szilveszteri műsor nélkülük. A mai napig emlékezetesek a jeleneteik – így a Katonadolog vagy a Panoráma-paródia. Bár a kilencvenes évek vége óta külön utakon járnak, de egy-egy tévéhakni kedvéért néha még összejönnek.

Markos György 2000-ben stroke-ot, majd 2005-ben szívrohamot kapott. Szerencsére felépült, humoros szerepeket viszont már ritkán vállal, az Országos Polgárőr Szövetség elnökhelyetteseként dolgozik. Egykori fellépőtársa, Nádas György is legfeljebb a nősülésével, családi ügyeivel, főzőcskézésével kerül be a hírekbe. Legutóbb tavaly decemberben láthatta őket együtt a közönség: Hajdú Péter műsorában egy megrendezett műbalhét játszottak el.

Többször bejelentette visszavonulását Sas József. Az egykori Mikroszkóp Színpad volt igazgatója, akit 2008-ban adócsalás miatt jogerősen egy év felfüggesztett börtönre ítéltek, 2009-ben leköszönt a társulat éléről, amely 2012-ben a Thália Színházba olvadt. Sas a TV2-ből a kisebb nézettségű és inkább rétegigényt kielégítő ATV-be kényszerült vinni a kabaréját „másodközlésre”. A humorista tavaly ősszel többször azt nyilatkozta: az idén áprilisi „Lúdas Mutyi” lesz az utolsó darabja, aztán visszavonul. Két hónapja viszont már azt mondta: bár állandó rosszullétek kínozzák, idén szilveszterkor sem maradunk Sas-kabaré nélkül, már készül a „Hüvelyk Mutyi”.

Fotók: MTI

Nagy túlélők

Érezhetően túl van a csúcson, de egyelőre még rendszeresen képernyőn láthatjuk Fábry Sándort. Az RTL Klub egyik legnépszerűbb showműsorát 12 éven át vezető humorista három éve közös megegyezéssel távozott a csatornától és a köztévéhez igazolt. Bár korábbi nézőinek 80 százalékát elveszítette, anyagilag nem járt rosszul: az elmúlt 3 évben 1,3 milliárd forintot kapott a gyártásra a közpénzből működő MTVA-tól.

Noha többször felmerült a megszűnése, kisebb-nagyobb megszakításokkal 15 éve fut a Heti Hetes, állandó televíziós megjelenést biztosítva többek között Gálvölgyi Jánosnak, Farkasházy Tivadarnak és tavalyi távozásáig Hajós Andrásnak. Népszerűsége csökkenésével a produkció előbb szombatról vasárnapra, majd az RTL Klubról a kisebb nézettségű RTL II-re került, a szereplők gázsija pedig Hajós András közlése szerint 300 ezerről adásonként 100 ezerre apadt. A műsor azonban egyelőre marad, a hírek szerint az első őszi adásban Bajor Imrére emlékeznek majd a szereplők.

Alkalmazkodva a változó körülményekhez és megújult személyi összetétellel, lassan három évtizede működik a L’art pour l’art Társulat. Az 1986 óta abszurd humorral hódító társulat Galla Miklós és Nagy Natália 1997-es távozása után rácáfolva sokak félelmére nem szűnt meg: két új taggal bővültek és szellemileg felfrissülve, új színházi estekkel, tévéműsorokkal jelentkeztek. A siker nyitja lehet, hogy a társulatban maradt Dolák-Saly Róbert és Laár András, akik önmagukban is akkora kaliberű szerzők, akik elvinnének a hátukon egy ilyen produkciót. A különvált Galla Miklós sem tűnt el: rendszeresen fellép önálló humoros és zenés estjeivel és a Facebookon is igen aktív.

Mi kell a magyaroknak?

Litkai Gergely úgy látja: nincs specifikusan magyar humor. Bár a hétköznapi életben érzékelhető egyfajta magyaros humorstílus  – például a káröröm nagyon jellemző faktor nálunk -, ez nem feltétlenül jelentkezik a színpadi humorban. Amit nagyon szeretünk, az az őszinteség, a vélt vagy valós önfeltárás. Litkai szerint a stand-up műfaj tulajdonképpen egy kímélő reality show: amikor egy ember öniróniával beszél az élete ügyes-bajos dolgairól, az mindenkit megfog.

 Fotó: MTI/Kovács Tamás

Szeretjük a politikai humort is, de ebben a műfajban kevés olyan produkció van, amelyik valóban a humorra fókuszál és nem a politikára. Litkai ezért azt vallja: az a jó politikai humor, amelynek a célpontja és nem az indíttatása a politika. „Nem azért csinálunk egy műsort, hogy megbuktassuk a kormányt, hanem hogy nevessünk azon, ami vicces volt. És ha esetleg ennek folyományaként megbukik a kormány, akkor nem csak mi végeztük nagyon jól a munkánkat, hanem ők is nagyon rosszul.”  

Maksa Zoltán azt mondja: a Jóisten a túlélést adta a magyarok kezébe azzal, hogy mindig tudnak nevetni és őrzik a humorérzéküket. A falunapokat járva, ahol minden társadalmi réteg képviselteti magát, azt tapasztalja: az emberek szeretik azt a fajta egyszerű, őszinte kiállást, amit ő művel.

Ezek a mai fiatalok

Az egykori Szeszélyes Évszakok sztárja azonban több szempontból is kritikus a mai korral: elképesztőnek tartja például, hogy jogvédett munkákat, komplett műsorokat feltesznek a Youtube-ra, a teljes DVD-piacot hazavágva ezzel. Nehezményezi, hogy a mai fiatalok nagyon sokszor trágárkodással, „azzal a bizonyos kötőszóval” próbálnak sikert csinálni. S miközben profi színészek éheznek, addig a tévében egy mondatot elmondani képtelen amatőröket mutogatnak.

Litkai Gergely szerint a humornak, mint a művészet és a szórakoztatóipar határmezsgyéjén evickélő műfajnak kötelessége, hogy ne csak a meglévő igényeket elégítse ki, hanem új igényeket is teremtsen. A Dumaszínház térhódítását az Apple-termékekhez hasonlítja: senki nem gondolta volna 10 éve, hogy szüksége van iPadre vagy iPhone-ra, aztán amikor kiderült, hogy léteznek ezek a kütyük, mindenki „rárepült”. Litkai állítja: a stand-upnak, mint élőbeszédszerű műfajnak, szükséges velejárója a vulgaritás. „A trágárságot számon kérni a stand-upon olyan, mint a drámának a szemére vetni, hogy néha sokan vannak a színpadon.”

 Kőhalmi Zoltán Fotó: MTI/Zih Zsolt

Az ingyenes videómegosztók térhódításában a Dumaszínház új lehetőségeket lát: számos Youtube-csatornát indítottak, tesztelik, mire fogékony a közönség. Abban hisznek: a piac majd eldönti, mire van igény. A humorban folyamatosan nő az ingerküszöb, az emberek mindig újra vágynak, elengedhetetlen a fejlődés, az újítás. Litkai úgy látja, a közönség elvárásai nem alacsonyak: „Abban az országban, ahol ötmillió színházjegyet adtak el az elmúlt évben, igenis van igény a minőségi szórakoztatásra, és ha mi ennek nem tudunk megfelelni, jönnek majd olyan újak, akik képesek lesznek rá.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik