Ha akad bármilféle örömforrás Abdihafid Ahmed magányos, bizonytalan életében, akkor az a labdarúgás.
A 26 éves szomáliai focista, aki tűkön ülve várja a döntést a menedékjog iránti kérelméről, tagja az első olyan bevándorlókból álló csapatnak, amit a Német Labdarúgó Szövetség is elismert.
A Welcome United 03 otthona a Berlinhez közeli Babelsbergben van. Az együttesben tíz különböző nemzetiségű játékos rúgja a bőrt, többek közt szerb, nigériai, kenyai és szír sportolók labdáznak együtt. Vallási nézeteik is igen eltérőek, van köztük keresztény, iszlám, hindu és buddhista is.
Ahmed egykoron tagja volt hazája U23-as válogatottjának. Számára ez az egyetlen lehetőség, hogy feledtesse önmagával a mindennapok nehézségeit, pedig csak heti háromszor egy-két órát edzenek együtt a csapattal.
A futball segít továbblépni. Legalább egy rövid ideig élvezhetem az életet – mesélte Ahmed a Handelsblatt című német lapnak.
A szomáliai fiatalember története kísértetiesen hasonlít a napjainkban a terrorizmus, a háború és a szegénység miatt Európába vándorló több százezer közel-keleti menekültéhez.
Tavaly júliusban Ahmed – vagy ahogy társai becézik, Abdi – az iszlamista Al-Shabaab miatt emigrált Szomáliából, ugyanis megfenyegették, ha nem csatlakozik hozzájuk, megölik őt. Hogy meggyőzzék, apját ki is végezték. A tehetséges informatikus fiú feleségét, anyját és testvéreit hátrahagyva indult el Németországba. Hozzátartozóiról azóta sem tud semmit.
Ahmed 5000 kilométert utazott gyalog és zsúfolt kaminokban Líbiáig. Innen egy menekülteket szállító, Olaszországba tartó hajóra pattant 177 társával. A túlterhelt bárka felborult a tengeren, mindenki az életéért küzdött. Órákig a roncsokba kapaszkodva sodródtak az árral, mígnem egy terhes nő nem bírta tovább, és elsüllyedt. Egyre többeknek fogyott el az ereje, Ahmed pedig tehetetlenül nézte, ahogy többen odavesznek.
“Sosem gondoltam volna, hogy egy napon menekültté válok. Nagyon boldog leszek, ha egyszer újra normális életet élhetek majd.”
Menedékkérelmét október 27-én vizsgálják majd meg Németországban. Hogy megkapja-e, vagy csak újabb hat hónapra meghosszabbítják tartózkodási jogát, senki nem tudja.
Nemcsak ő, hanem a Welcome United 03 összes játékosának napjait övezi bizonytalanság.
Zahirat Juseinov, akit mindenki csak Hassan néven ismer, hordja a csapatkapitányi karszalagot. Feleségével és három gyermekével él Babelsbergben, de jelen állás szerint december végén hazatoloncolják őket Macedóniába.
A férfi a német mellett tökéletesen beszél macedónul, szerbül, törökül és lovári nyelven. Anno 1988-ban menekült el hazájából a Balkán-háború idején, de 1994-ben kirakták őket Németországból. 16 évvel később, 2010-ben ismét visszatértek második otthonukba.
Nem akarok visszamenni még egyszer. Itt képzelem el a jövőt a családommal, nem Macedóniában – mondta keserű szájízzel Hassan.
A Welcome United 03 megalapítása Manja Thieme önkéntes agyszüleménye volt.
“Rengeteg fiatal bevándorlótól hallottam, hogyha lenne rá lehetősége, nagyon szívesen focizna. Megkerestem hát a helyi klubot, az SV Babelsberg 03 vezetőségét, akiknek tetszett a felvetés és segíteni akartak” – mesélte az ötletgazda.
Az idea remekül illett a gárda filozófiájába, ők voltak ugyanis Németországban az elsők, akik a leláton az idegengyűlölet elleni molinókat helyeztek el. Minden évben tartanak egy rendezvényt “Der Ball ist bunt”, azaz a Labda színes néven. A rasszizmus elleni programsorozatban a menekültek számára gyűjtenek pénzt.
“Egy percig sem volt kérdés, hogy segíteni szeretnénk, de csak akkor, ha ugyanolyan feltételek mellett játszanak, mint a többi csapatunk” – nyilatkozott Thoralf Höntze, a klub marketingvezetője.
“A biztonság érdekében integráltuk őket a klubba, mint harmadik számú együttes. A rajongók, a szponzorok és sokan mások pénzadománnyal segítették a kezdeményezést, mi pedig továbbra is támogatást nyújtunk nekik nyelvi képzésekben, foglalkoztatásban és egyéni igényeik kielégítésében.”
Kezdetben számos nehézséget vészelt át a klub, a játékosoknak meg kellett felelni a Német Labdarúgó Szövetség regisztrációs követelményének, így mindenkinek hivatalos átigazolási lappal, bankszámlával és egészségügyi biztosítással kellett rendelkeznie. Arról nem is beszélve, hogy a játékosok hazai labdarúgó-bajnokságával is egyeztetniük kellett.
“Nagyon problémás volt az eleje, de a média nyomására cselekvésre szánta el magát a szövetség” – tette hozzá Thieme.
Végül Wolfgang Niersbach, a DFB elnöke lépett közbe, és a szigorú szabályokat félretéve segített a migránsoknak.
A 2014/15-ös szezonban próbaidős volt a gárda, csak barátságos összecsapásokat játszhattak, mert a hivatalos bejegyzési határidő lejárta után alakultak meg. Idén viszont neveztek a Kreisliga C-ben, a legalacsonyabb német ligában, ahol a nyitómeccsen 9-0-s vereséget szenvedtek, de így is a drukkerek szívébe zárták magukat.
“A szezon előtt átbeszéltük a srácokkal, hogyan kezeljék az agresszív szurkolókat és ellenfeleket. Nem szabad velük foglalkozniuk. Az egyik meccsen próbára is tették a türelmüket, a lelátóról ugyanis rasszista bekiabálások hangzottak el. Szerencsére mindnyájan megőrizték nyugalmukat” – számolt be Thieme.
“Felszállsz a buszra és az emberek elmennek az utadból, vagy rideg pillantást vetnek rád. A helyzet már annyira rossz volt, hogy inkább kerékpárral közlekedek. Tényleg nem értem, miért kezelnek másként, csak azért mert fekete a bőrszínem” – szomorkodott Ahmed.
Mindnyájan elismerik, hogy Brandenburg tartományban országos szinten kifejezetten idegengyűlölők az emberek. Relatíve sok a bevándorló, ennek pedig főként a feketék isszák meg a levét.
Félretéve minden negatívumot, Ahmed szerint a németek kedvesek és nem haragszik rájuk.
Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek és boldog, hogy egyáltalán ezt mondhatom.
