Nemzeti hősök
Az olasz negyed színes kavalkádjában volt lehetőségünk először tapasztalni azt, amit a rövid kirándulásunk megerősített, miszerint Argentínának három nemzeti hőse van: Evita, Maradona és Gardel. Utóbbi francia emigráns szülők gyermekeként vált Argentína leghíresebb tangóénekesévé. Nemzeti tragédia volt halála 1935-ben.
A belvárosi összképet tekintve tényleg van némi hasonlóság, amit a régebbi épületek, terek stílusa sugall. A méretek viszont úgy aránylanak a hazaiakhoz, mint Mézga Géza felturbózott kertjének paradicsomai a normál méretűekhez. Képzeljük el az Adrássy utat 144 m szélesen, amikor a fákkal elválasztott szervizutakon egy-egy irányban három-három, míg középen kétszer hét sávban, azaz összesen 20 sávban áramlik a forgalom és az Oktogon közepén egy, esténként a csúcsán kivilágított fehér obeliszk áll. Ez a Július 9-e sugárút, amelyet szállodák, lakó- és irodaházak szegélyeznek, és amelyen állandóan hömpölyög a forgalom. Igazi kaland az átkelés a gyalogosok számára.
A „leg”-ek sora ezzel nem ér véget. Az obeliszk közelében áll a város klasszicista stílusban épült hétszintes, 1908-ban Verdi Aida-jával nyitott csodálatos operaháza 2500 ülő és 1000 álló férőhellyel. Az építéséhez ugyanúgy európai márványokat használtak, mint idehaza. Az intézmény a helyi idegenvezető szerint a milánói Scala és a párizsi opera után következik a világrangsorban. (Nem ellenőriztem, hogy a New-York-i MET, vagy a londoni Covent Garden is osztja-e ezt a véleményt.) Tény, hogy gyönyörű temploma a klasszikus zenének, belső architektúrája, csodálatos fogadóhelyiségeivel, tükörszalonjával párizsi rokonát idézi. Sajnos előadás éppen nem volt a tartózkodásunk alatt, ezért híres akusztikájáról nem tudtunk meggyőződni.
Evita nyomában
A történelmi látnivalókat az alkalmi turista legcélszerűbben egy buszos városnézés alkalmával látogathatja meg. Kihagyhatatlan a Plaza Mayo, a politikai tiltakozások mindenkori színtere a 18. században épült első városházájával, a Cabildoval, a hatalmas neoklasszikus katedrális a nemzeti hős, San Martin síremlékével, a tér közepén a piramis alakú kis obeliszk és természetesen a rózsaszín elnöki palota (Casa Rosada), amelynek erkélyéről Eva Peron, azaz Evita híres beszédét mondta.
A belváros különböző negyedeinek sajátos hangulata van. Más az elegáns Recoleta, ahol Evita élt, emlékét szobor is őrzi, és amelynek a kiváltságosok részére fenntartott különleges temetője, ahol ő is nyugszik, turista látványosság. Nem tűnik temetőnek a hagyományos értelemben, földet nem is látunk, viszont szépen megtervezett csillagirányban futó utcák sorakoznak, szorosan egymás mellé épített, szoborkompozíciókkal tarkított fantasztikus márvány kriptákkal szegélyezve.
Más a hangulata a La Boca negyednek, amelyet az olasz bevándorlók alapítottak és amelynek egyes utcái, éttermei ma is magukon viselik a mediterrán jelleget. És természetesen ebben a negyedben van a Boca Juniors stadionja, amelynek környékén minden Maradona és társai dicsőségét zengi.
Belefér még városnézésbe az 1906-ban épült washingtoni Capitoliumot idéző kongresszusi palota, majd a San Telmo negyed, ahol állítólag a tangó született. Közben meglátogathatunk néhány kézműves piacot, ahol a helyi bőr és kerámia árusok kínálják portékáikat az üzleti áraknál olcsóbban.
Foci és tangó
Úgy tűnik, hogy ebben az országban mindenki focizik és minden a futball körül forog. A hazai TV csatornákon a nap bármely órájában lehetett focimeccset látni, ha mást nem, akkor ismétléseket. A pizzériákban, bárokban, cukrászdákban elhelyezett tévéképernyőkön (és ez mindenütt volt) állandóan ment valamilyen közvetítés. Számtalan olyan üzlet van, ahol sportmezeket, egyéb felszereléseket árulnak, a kedvencek számaival ellátva és láthatóan veszik is ezeket. A Boca Juniors stadionja – ahova természetesen be lehet menni – mellett is hatalmas „kegytárgy” bolt van, ahol az emberek vásárolják nemcsak a márkás sportfelszereléseket, labdákat, de a különféle emléktárgyakat is a kedvenc csapatukról.
Az ország talán legfontosabb exportcikke a múlt század elején, némi európai bevándorlói közreműködéssel kialakult tánc, a tangó. Buenos Airesben értettem meg, hogy a tangó nemcsak egy elegáns és érzéki tánc, de ének is.
Nem véletlen, hogy az argentinok számon tartják, sőt mi több, hősként ünneplik leghíresebb énekeseiket. Az üzletekből – ha nem a fociközvetítés – akkor tangózene szól. Láttunk utcán tangózókat is. A turista esténként válogathat, hogy melyik mulatóba látogat autentikus tangó-showt nézni.
Gyalogos zóna és a vásárlás
A gondos várostervezés a központban hosszú gyalogos utcákat alakított ki, és ezek telis-tele vannak üzletekkel. Buenos Airesbe ajánlatos üres bőrönddel érkezni. Elképesztő árubőség, jó minőség és Európához képest mérsékelt árak a jellemzőek. A legnagyobb választék a bőráruk (kabátok, cipők, táskák, stb.) terén van, de szépek a kötött holmik is. Ami feltűnő, hogy az európai viszonylathoz képest mintha több lenne a férfiruha üzlet és azok hihetetlenül elegáns választékot kínálnak cipőtől a kalapig.
A keresztirányú bevásárló utcák is két kategóriába sorolhatók. Amíg a Lavalle utca az átlagos, de jó minőség, addig a Florida kifejezetten a drágább és elegánsabb üzletek utcája. Mindezek megkoronázásaként belefutunk a párizsi mintára és stílusban, 1889-ben épült shopping centerbe, amely kívül-belül építészetileg is látványos, és amelynek több szinten elhelyezett üzleteiben valószínűleg az elegáns megjelenés költségeit is beépítették az árakba.
A forgalomszervezést zseniálisan megoldották, amiben azért segített a város tudatosan, mértanilag megtervezett szerkezete is. Az utcák – egy-két átlós főútat leszámítva – hálós szerkezetben, derékszögben találkoznak. Nem láttunk körforgalmat és kevés a balra kanyarodási lehetőség is. A keresztutcák 6-8 sávban is egyirányúak, talán ezért igazi budapesti dugót egyáltalán nem tapasztaltunk. Természetesen rengeteg a reális árú taxi, a kisbusz, a szállodák pedig mindent megszerveznek. A keskeny mellékutcákban is közlekednek az autóbuszok, amelyek a taxikhoz hasonlóan leintésre is felveszik az utasokat.