Az űrhajót március 9-én a Francia Guyana-i Kourouban lévő űrközpontból indították el az ISS-re, amelyre nagy mennyiségű vizet, élelmet, oxigént, tudományos berendezést és üzemanyagot szállított. A Jules Verne az első európai gyártmányú teherűrhajó, amelynek példányai a későbbiekben is részt vesznek a Föld körül mintegy 350 kilométeres magasságban keringő űrállomáson dolgozó űrhajósok utánpótlásának a biztosításában.
A világhírű francia íróról elnevezett űreszköz tevékenysége lényegében megegyezik az orosz Progressz teherűrhajókéval, csak azoknál háromszor több hasznos terhet, mintegy 9 tonnát tud egyszerre eljuttatni az ISS-re.
Az első európai automata teherűrhajó, a Jules Verne. (fotó:MTI)
Emellett az űrállomást meglátogató társaihoz, az amerikai űrrepülőgépekhez, az orosz Szojuz és Progressz űrhajókhoz hasonlóan az ATV (Automated Transfer Vehicle) Jules Verne is képes lesz arra, hogy magasabb pályára emelje az űrállomást. Erre a manőverre időnként azért van szükség, mert magának az ISS-nek nincs hajtóműve, orbitális pályáján az égi mechanikai törvényei mozgatják, és ha időnként nem emelkedne magasabbra, egy idő után visszazuhanna a Földre.
A Jules Verne küldetésének a vége is ugyanolyan lesz, mint a Progresszeké. Miután az űrhajósok átrakodták rakományát, s megtöltötték az űrállomáson időközben felgyülemlett szeméttel és feleslegessé vált holmival, a teherűrhajó négy hónap múlva leválik az ISS-ről, majd a Föld sűrű légkörébe belépve elég.
