A dongók kirepülése egyre kevésbé esik egybe a növények virágzási idejével, állapították meg kutatók, akik a Sziklás-hegység érintetlen hegyi rétjeit vizsgálták. A növények egy részét kézzel porozták be, hogy összehasonlítási alapként felmérjék a maximálisan megtermékenyíthető virágok arányát.
Kimutatták, hogy a megtermékenyítési arány különösen tavasszal alacsony, amikor a dongókirálynő még téli szállásán tartózkodik, de már javában virágzanak a növények. A beporzást tehát a klímaváltozás is akadályozza.
A németországi Würzburgi Egyetem méhkutatója, Hartmut Vierle kimerítő magyarázatot ad a jelenségre. A nyár egyre hirtelenebbül váltja a telet, a rovarok azonban a meleg megérkeztével még nem képesek azonnal kirepülni, idő kell nekik, hogy a család kellő méretűre tudjon duzzadni. Több hétig tart, amíg az új generáció elkezdheti a nektár- és virágporgyűjtést.
A beporzó rovarok állományai aggasztó mértékben csökkennek. A jelenség kiváltó oka lehet a rovarirtók használata, az élősködő varroa atka, az egyhangú mezőgazdaság.
Megállapították azt is, hogy a városi méhek lassan egészségesebbek társaiknál: az erkélyek, kertek, temetők növényeit ugyanis nem vegyszerezik, ugyanakkor gazdag táplálékkínálatot nyújtanak a rovaroknak.
