Akár egy egyenes beszédű texasi, olyan nyersen őszinte nyilatkozatot tett Szaúd-Arábia olajipari minisztere a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) január 17-i ülését megelőzően. Ali Naimi, két nappal a tanácskozás előtt Bécsbe érkezvén, közölte az újságírókkal: a szervezet napi 1,5 millió barrelnyi olajat készül kivonni a piacról. Az olaj ára decemberben közel 10 dollárral esett, s ezzel alácsúszott annak a 22 dolláros szintnek, amelyet az OPEC még elfogadható alsó határként megszabott. Ez a zuhanás megijesztette a szervezet tagországait. Felsejlett bennük annak a rémképe, hogy esetleg visszatér a két évvel ezelőtti 10 dolláros olajár. Ez pedig azonnal riadóztatta az olajpiac afféle központi bankjának szerepét betölteni igyekvő Szaúd-Arábiát, amely úgy döntött, határozottan a világ értésére adja, hogy minden eszközzel szinten tartja az energiahordozó árát. “Most először kerültek abba a helyzetbe, hogy bizonyítaniuk kell: képesek a viszonylag magas ár fönntartására” – mutat rá Gary N. Ross, a New York-i székhelyű PIRA Energy Group tanácsadó cég vezérigazgatója.
SZAÚDI ELLENVÉLEMÉNY. Ám amennyiben tartósan a jelenlegi magas szinten betonozzák be az árakat, az előbb-utóbb visszaüthet az OPEC-re is, hiszen ezáltal a világgazdasági növekedés lassulását idézik elő, a befektetéseket pedig éppen a szervezettől nem függő termelési ágakba terelik át. Arról nem beszélve, hogy korántsem biztos, vajon a nemzetközi olajpiac valóban olyan készségesen engedelmeskedik-e a kézi vezérlésnek, miként azt a szaúdiak remélik.
Szaúd-Arábia és a többi OPEC-tag úgy véli, a világgazdaság képes megbirkózni a felsrófolt olajárakkal. A világgazdaság 2000-ben annak ellenére tetemes növekedést tudott felmutatni, hogy az irányadó Brent olaj barrelenkénti ára éves átlagban elérte 28,40 dollárt. “A célunk most az, hogy az OPEC-árat legalább 25 dolláros szinten tartsuk” – közölte az egyik Öböl menti ország illetékese a bécsi találkozón.
A szaúdiak kezére játszik, hogy a lendületes gazdasági növekedéssel nem tartott lépést az új termelőkapacitások kiépítése, így a világ a kőolaj-kitermelő és -feldolgozó berendezéseknek egyaránt szűkében van.
Az igazi veszély természetesen az, hogy az OPEC legújabb húzása még tovább fékezi majd az amúgy is lankadó világgazdaságot. A szaúdiak azonban nem értenek egyet ezzel a megközelítéssel. Szerintük ugyanis az Egyesült Államok jelenlegi gazdasági gondjai a tőzsdei manipulációk következményei, azokat nem a magas üzemanyagárak okozzák. “Az amerikai gazdaság tavaly hozzászokott ezekhez az árakhoz. És ezek ennél már aligha lesznek magasabbak” – fejtegetik szaúdi részről.
Szaúd-Arábia mellesleg korántsem zsebel be olyan busás hasznot a mai olajárakból, mint azt az amerikai fogyasztók feltehetőleg gondolják. Tágult ugyanis a rés az irányadó amerikai West Texas Intermediate (WTI) olaj és a meghatározó OPEC-tagok által kitermelt olajfélék ára között. Megszokott dolog, hogy a WTI néhány dollárral magasabban áll, mint az arab olajfajták, az előbbit ugyanis könnyebb finomítani. Most viszont az amerikai ellátási problémák és a megemelkedett szállítási költségek miatt ez a szakadék immár hordónként 8-9 dollár. A szaúdiak ma alig 20 dollárt kapnak olajuk barreljéért.
KRACHVESZÉLY. A sötét ló: Irak. Szaúd-Arábia arra számít, hogy az ENSZ-szel fennálló ellentéte miatt a piacról jelenleg napi több mint 1 millió barrel olajat “távol tartó” ország hamarosan újraindítja a normál kitermelést. Ám ha Irak helyzete továbbra sem rendeződik, az OPEC pedig kitart kitermelés-csökkentési terve mellett, könnyen beüthet a krach. Rijádban azt állítják, hogy ez esetben fokoznák a kitermelést. A Szaúd-Arábia vezette tábor máris arról tárgyal, hogy amennyiben az amerikai és a japán gazdaság állapota azt igényli, akkor júniusban növelik a kínálatot.
A magas olajárak végső soron visszavethetik a keresletet. Még inkább lefojthatják ugyanis az ázsiai növekedést, amelyen már így is érződik az egyesült államokbeli lassulás kedvezőtlen hatása. Ha pedig ez bekövetkezik, az OPEC két fő felvevőpiacán esik vissza az olajkereslet.
Másrészt azonban végre ismét egyre több pénz áramlik az új olajlelőhelyek felkutatásába. Hosszú idő után megint új fúrótornyok nőnek ki a földből, az olajcégek pedig egymással versenyezve nyomulnak az OPEC-en kívüli lelőhelyek felé. A szaúdiak szemében azonban mindez túl távoli probléma ahhoz, hogy aggódjanak miatta. Fontosabbnak ítélik, hogy amíg tehetik, a lehető legtöbb hasznot sajtolják ki az olajüzletből.
