Gazdaság

Tovaterjedő recesszió – Szélárnyékban

A világgazdaság recesszió-közeli állapota a "centrum" országokat jobban sújtja, mint a "perifériát".

Gyászos hangulatban zajlott le az idén a világ utazási bizniszének évente megrendezett legrangosabb seregszemléje. A november 12-i londoni megnyitót követő fogadáson a résztvevők éppen a recesszió és az Amerikát szeptember 11-én ért merényletek hatásait tárgyalták, amikor híre ment az újabb New York-i légi katasztrófának. A tragédia az amúgy is sötét kilátásokat még inkább befeketítette. Elemzők szerint a turizmus – amióta e szektort egyáltalán számon tartják – soha nem látott válságos napokat él át. A piac drámai csökkenése érthető módon főleg Amerikát és a Közel-Keletet érinti, de hatásai alól nem vonhatja ki magát a világ egyetlen országa sem.

Tovaterjedő recesszió – Szélárnyékban 1FUTÓTŰZKÉNT. Nem kell repülőre szállni és körbeutazni a világot, elég csak a statisztikai adatokat böngészni ahhoz, hogy bárki meggyőződhessen róla: az Egyesült Államok gazdaságának válsága az elmúlt közel másfél esztendő alatt futótűzszerűen terjedt szét a fejlett világban. A jelenség persze nem meglepő, a globalizált kapitalizmus egyik jellegzetessége éppen a távolságok relativizálódása, a nemzetközi közlekedés, kereskedelem és befektetések feltételeinek javulása, az egyes országok által emelt korlátok jelentékeny részének leomlása. Ha a világ legerősebb gazdasága gyengélkedik, ráadásul tovább tart a terrorista fenyegetés miatti bizonytalanság, szinte magától értetődik, hogy a többi fejlett országban is összébb kell húzni a nadrágszíjat.

Az egész világ számára nyugtalanító tehát, hogy a hivatalok továbbra is recesszióra utaló adatokat ontanak az Egyesült Államokban. A harmadik negyedévben esett a gazdaság teljesítménye, a munkanélküliségi ráta októberben 20 éve nem látott mértékben, fél százalékponttal nőtt, s ezzel 5,4 százalékra emelkedett, ráadásul az elemzők szerint a következő egy-két hónapban meg sem áll 6 százalékig. Az iparban és a szolgáltatások területén csak az elmúlt hónapban 415 ezren veszítették el állásukat. Az ipari termelés 15 hónapos mélypontra zuhant, a szolgáltatások teljesítménye októberben csaknem 10 százalékkal ment vissza szeptemberhez képest. A fogyasztói bizalom még szeptemberben sokéves mélypontra sülylyedt, az azóta eltelt időszakban is csak igen lassan kúszott felfelé.

Tovaterjedő recesszió – Szélárnyékban 2Több elemző, köztük a Goldman Sachs tanácsadó cég lefelé módosította korábbi prognózisát, s immár az év utolsó negyedére – az előző időszakhoz képest – a GDP 3,5 százalékos zsugorodását várja. Ha így lesz, definíció szerint is beköszönt majd a recesszió, amely eddig – a közhiedelemmel ellentétben – csak egyes ágazatokra volt igaz, az amerikai gazdaság egészére nem. (Recessziónak ugyanis az minősül, ha két egymást követő negyedévben vagy 12 havi adatot figyelembe véve csökken a gazdaság teljesítménye.) A jövő év első három hónapjában pedig várhatóan további 1 százalékkal mérséklődik majd az amerikai gazdaság teljesítménye.

Deflációs spirálA magyar gazdaság jó egyensúlyi mutatói – a folyó fizetési mérleg kedvező pozíciója és az infláció csökkenése – elsősorban a világgazdaság deflációs folyamatainak tudhatók be. Mivel a hazai inflációt az exportpiaci ipari árak befolyásolják a leginkább, nem meglepő, hogy az elmúlt fél évben lényegesen mérséklődött a magyarországi árszínvonal-emelkedés üteme. A forint árfolyamsávjának kiszélesítése is szerepet játszik ugyan az infláció mérséklésében (ennek hatása az OTP elemzői szerint 0,5-1,0 százalékpontot tesz ki), a döntő lökést azonban az uniós árszínvonal mérséklődése adta.

RÖVID ÉS ENYHE? “A hangulat roszszabb, mint a valós helyzet” – így próbált meg lelket önteni a nemzetközi befektetőkbe a világ 20 legfejlettebb országa pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek múlt hét végi ottawai tanácskozása után Ernst Welteke, a német jegybank elnöke. Az egész értekezletre jellemző kincstári optimizmust az amerikai pénzügyminiszter Paul ONeill is osztotta, kitartva amellett, hogy a beruházások, a foglalkoztatottság és a fogyasztás drasztikus csökkenése ellenére a recesszió rövid és viszonylag enyhe lesz.

A derűlátást három tényező indokolhatja: a vállalatok gyors alkalmazkodása az új helyzethez – azaz fölös kapacitásaik gyors leépítése -, a csökkenő olajárak, valamint a monetáris és fiskális ösztönzők. Elemzők nem zárják ki, hogy az OPEC-en belüli ellentétek, a kartellen kívüli olajtermelő államok termelésnövelése, valamint a lanyha kereslet miatt az olaj barrelenkénti ára rövid időn belül akár 10 dollárig is lezuhanhat – ilyen alacsony szintre 1998 óta nem volt példa. A jelenlegi helyzetben a fekete arany árának mélyrepülése segítséget nyújthat a gazdaság talpra állásához. Erre annál is inkább szükség lehet, mivel a monetáris politikán keresztül már aligha lehet tovább mérsékelni a pénz árát. Az idei tíz kamatcsökkentés után az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed arzenálja kimerülni látszik, mivel az irányadó ráta már így is az utóbbi 40 év a legalacsonyabb szintjén, 2 százalékon áll.

Egyelőre csak elvétve pislákolnak a fellendülés halvány jelei. Fény lehet az alagút végén, hogy az autóeladások októberben nőttek, továbbá a Bloomberg előrejelzése szerint novemberre a fogyasztói bizalom Michigan indexe is emelkedést mutat majd. Az irányadó gazdasági mutatók indexéből azt a következtetést vonták le, hogy az amerikai gazdaság az elkövetkező 3-6 hónapban megindulhat felfelé.

Tovaterjedő recesszió – Szélárnyékban 3Erre vár Európa is, amelynek az Egyesült Államoknál nagyobb esélye van, hogy elkerülje a recessziót. Legalábbis így vélekedett múlt pénteki ülésén az Európai Központi Bank (ECB) vezető testülete. “A világgazdaság elhúzódó lassulása ellenére az európai recesszió kockázata csekély” – mondta Christian Noyer, az ECB alelnöke. Az európai vezetők optimizmusát az táplálja, hogy az öreg kontinensen a gazdasági ciklusok és a szeptember 11-i merénylet hatása is tompítva jelentkezik. Ami egy növekvő gazdaságban visszahúzó erő lehet, az most a térség előnyére válhat: Európa külkereskedelmi szempontból viszonylag zárt, struktúráját tekintve pedig merev gazdaság.

EURÓPAI VESZÉLY. Az ECB-től független elemzők jó része azonban az év utolsó negyedévére visszaesést vár az egységes valutaövezetben. Leginkább az euró-zóna GDP-jének együttesen 75 százalékát kitevő német, francia, olasz és holland “centrumgazdaságok” gyengélkednek – az ipari termelés csökkent -, így nem kizárt, hogy az egész kontinens recesszióba süllyed. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a 2001-ben eddig négyszer kamatot vágó, az infláció felett többek szerint túl éberen őrködő ECB az év hátralévő részében még egyszer beveti ezt az eszközt.

Az európai, s főleg a német konjunktúrától (lásd külön) függ jórészt, hogy a magyar gazdaság teljesítménye miként alakul. A kormányzati PR-fogásokkal átitatott győzelmi jelentéseknek a recessziós jelenségek feltartóztatásáról az erős függés miatt nem sok valóságalapjuk van. A németországi kilátások kulcsfontosságúak a legtöbb közép- és kelet-európai állam, így hazánk számára is. A térségből Magyarország kiemelkedően legfontosabb szállítója és felvevőpiaca Németországnak. A kivitel 37 százaléka irányul a német piacra, a szoros gazdasági kapcsolatok következtében a német lokomotív lefékeződése már most hatással van az itteni növekedésre.

Német szálakTovaterjedő recesszió – Szélárnyékban 4A német gazdaság az év eleji szerény konjunktúra után már szeptember 11-ét megelőzően lelassult. Az Amerikát ért terrortámadás a gazdasági kilátásokat még bizonytalanabbá tette. A hat legnagyobb német kutatóintézet prognózisa szerint a németek 2001 egészére 0,75 százalékos GDP-növekedésre számíthatnak, amit a politikai vezetés sem ítélt irreálisnak. A romló tendenciát bizonyítja, hogy a kormány a jövő évi növekedési előrejelzést 2,25 százalékról nemrégiben szállította le 1,50 százalékra. Bár mindkét szám pozitív, sok szakember szerint az elkövetkező hónapok akár negatív növekedést is hozhatnak, vagyis a recesszió közelébe került a német gazdaság.

Szakértők egyetértenek abban, hogy a német lassulás mögött strukturális okok lappanganak, s bár a szükséges reformokról sok szó esett az elmúlt években, a gyakorlatban igen kevés történt. Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet kutatásvezetője szerint mindenekelőtt súlyos probléma, hogy a növekedésnek nincs belső faktora, fő hajtóereje az export. Az amerikai terrortámadás hatása így lefelé módosítja a növekedési lehetőségeket. Nehezíti a helyzetet az is, hogy Németország Európa egyik legdrágább telephelyévé vált, emiatt megkezdődött a tőke kifelé áramlása. A múlt pénteken a bizalmi szavazáson sikeresen túljutó Schröder kancellár egyik deklarált célja már kormányra kerülésekor ennek a helyzetnek a megváltoztatása volt, vagyis az ország tőkevonzó képességének javítása. Ezt célozta a parlament által jóváhagyott 10 éves adóreform, amelynek végére a társasági adók szintje a felére csökken. Az adóreformot az idén kezdték el, ebben az évben azonban még szinte semmit nem lehetett érzékelni belőle. További probléma, hogy amennyiben a várakozások alatt marad a növekedés, akkor a költségvetés egyensúlyban tartása érdekében pótlólagos adóbevételekre kell szert tenni.

A növekedés ellenében hat a merev munkaerő-piaci szabályozás: a rögzített minimálbér, szakszervezetek erős befolyása és a vállalatok számára előnytelenül magas bérköltségek. Németország egyik legsúlyosabb problémája, hogy igencsak elöregedő országról van szó, a születési arányszám csak Olaszországban alacsonyabb az Európai Unióban.

Középtávon azonban joggal lehetett remélni, hogy az adóreform révén megindul a beruházás alapú növekedés, amelyet hosszabb távon – a strukturális problémák kezelésén túl – a közös valuta, a jövő év elejétől készpénzként megjelenő euró sikere alapozhat meg igazán. A megvalósuló egységes belső piacon megélénkülő verseny lehet a későbbiekben a növekedés hajtóereje.

Wisniewski Anna

A hazai lassulásban lényeges szerepe van annak, hogy a kivitel dinamikája a korábbi évhez képest a felére (13 százalékra) csökkent, az ipar korábbi teljesítményét pedig a kormány beruházási programjai sem képesek fenntartani. “A nemzetközi környezet miatt a magyar gazdaságban is komoly gondok mutatkoznak, amit az ipari termelés harmadik negyedévben is folytatódó csökkenése támaszt alá a legérzékletesebben” – mondja Vojnits Tamás, az OTP Értékpapír Rt. vezető elemzője. A külső és belső kereslet-visszaesés egyaránt oka annak, hogy az ipari termelés 13. hónapja folyamatosan mérséklődik. A recessziót alapvetően a gépipar – azon belül is a járműipar és a híradástechnika -, valamint a vegyipar sínyli meg. A magas feldolgozottságot igénylő gépipar mellett egy alacsonyabb “kategóriájú” szektor, a textilipar is alaposan megszenvedi a növekedés lassulását. Ráadásul ebben az ágazatban a legjelentősebb a bérmunka-export, márpedig azt már a minimálbér felemelése is csaknem a padlóra küldte.

IPAR NÉLKÜL? A kutatók, elemzők által feltett legfontosabb kérdés most az, mennyire lehet tartós a növekedés az ipari termelés értékének emelkedése nélkül. A szolgáltatások helyzete mindenesetre jobb, mint az iparé. “A szolgáltatásoknak a GDP-ütemet meghaladó mértéke és a növekvő termelékenység húzza a hazai növekedést” – mondja Bartha Attila, a Kopint-Datorg kutatója. Azok az alágazatok növekednek a leginkább, amelyek valamelyest immúnisak a világgazdasági konjunktúra lehűlésével szemben. A szállítás például nehezebb napokat él át, mint a visszaeséstől kevésbé sújtott távközlés. Más kérdés, hogy egy tartósabb lassulás előbb-utóbb a jövedelmekben is érzékelteti hatását, ami már visszahathat a szolgáltatások iránti keresletre is.

Mindemellett definíció szerinti recessziótól, azaz “negatív növekedéstől” a Figyelő által megkérdezett elemzők egyike sem tart. Nagyjából konszenzus van a tekintetben is, hogy – amint az történt az elmúlt 17 negyedév során – az Európai Unió és Magyarország közötti mintegy 2 százalékpontos növekedési különbség (lásd a grafikont) a lefékeződés ellenére is fennmarad. Ezt egyesek a magyar export és GDP szerkezeti sajátosságaival magyarázzák, mások – mint például Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója – egyszerű véletlennek tartja. “Közgazdaságilag értelmezhetetlen ez az összefüggés” – vélekedik Hegedűs, hozzátéve, hogy a növekedési ütemkülönbség vélhetően még egy ideig nem változik, mivel a periféria országai gyorsabban növekednek, mint a centrumállamok. A felzárkózni kívánó országok társadalma gyorsabban alkalmazkodik a technológiai változásokhoz, ez a szindróma – a “későn jövők előnye” – jól ismert a gazdaságtörténetből.

Mindez akár biztató is lehet a jövőre nézve, ám ha a beruházások és a nettó tőkebeáramlás csökkenését nem sikerül megállítani, a magyar gazdaságnak a gyors termelékenységnövekedésen alapuló relatív versenyelőnye könnyen elolvadhat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik