Jacques Chirac a francia elnökválasztási kampány minapi hajrájában olyan bejelentést tett, amitől Brüsszeltől Berlinig égnek állt a politikusok haja. A francia államfő, aki mindig is értett a nép nyelvén, összesen 30 milliárd euró értékű adócsökkentést helyezett kilátásba, továbbá a közbiztonság javítására fordítandó kiadások növelését is megígérte. Egyúttal azt is megpendítette, hogy Franciaország az előírt 2004-es határidő helyett valószínűleg csak 2007-ben tudja majd felszámolni költségvetési hiányát.
HATÁRSÉRTÉS. Belpolitikai indíttatású bejelentésével Chirac újra felizzította az Európai Unió (EU) stabilitási és növekedési paktumának jövőjéről szóló vitát, s kiváltotta vele Párizs partnereinek egyértelmű rosszallását. A felhördülés oka, hogy két hónappal ezelőtt Barcelonában a francia elnök még szavát adta: országa tiszteletben fogja tartani a stabilitási paktum előírásait, amelyek értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2004-ig “egyensúlyközeli állapotba” kell hozniuk költségvetésüket. Bár egy kormányszóvivő azóta árnyalta Chirac kijelentéseit, a párizsi adócsökkentési tervek és a büdzsére gyakorolt várható hatásuk az eddigi legnagyobb kihívást jelenthetik az idén hároméves Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) számára. A francia költségvetés hiánya 2001-ben a GDP 1,5 százaléka volt és az idén becslések szerint a kiadások Chirac által beharangozott növelése nélkül is elérné a bruttó hazai termék 2,0 százalékát. Párizs tehát a deficit további lefaragása helyett inkább a 3 százalékos hiány felé közelít, mely határ átlépése a szabályok értelmében súlyos pénzbüntetést vonhat maga után.
A stabilitási paktum betartatása felett éberen őrködő Európai Bizottság óva int holmi könnyelmű adócsökkentésektől és más, a pénzügyi mérleg romlását előidéző lépésektől. A kilencvenes évek közepén, a jelenlegitől eltérő gazdasági körülmények között elfogadott stabilitási paktum rugalmasabb értelmezésének szükségességéről már jó ideje szenvedélyes szakmai viták folynak, különösen azóta, hogy a világgazdaság tavalyi lejtmenete miatt több EU-tagállam költségvetési hiánya is ijesztően megugrott. Jelenleg négy tagország – Németország, Portugália, Franciaország és Olaszország – áll hadilábon az államháztartás kiegyensúlyozásával.
BETARTJÁK A SZABÁLYOKAT. Hivatalos helyről elsőként – még hónapokkal ezelőtt – az EU legnagyobb gazdaságában, Németországban kérdőjelezték meg, hogy jelenlegi “dogmatikus” formájában fenntartható-e a stabilitási paktum. Néhány napja Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke, az “euró szülőatyja” is bírálta azokat a politikusokat és jegybanki vezetőket, akik mindenáron a zéró költségvetési hiány elérését hajszolják.
A kormányok eddig mégis mindig ellenálltak a kísértésnek, hogy “felvizezzék” a kezüket erősen megkötő paktumot. Ennek egyik oka, hogy rövid távú politikai érdekeikkel szemben hosszú távú stabilitásuk követelményei azt sugallják nekik: tartsák magukat a közös játékszabályokhoz. Ha most elengedik a gyeplőt, néhány év múlva megnézhetik magukat, amikor a nyakukba zúdulnak az öregedő lakosság eltartásának terhei. A lakosság korösszetételének megváltozásával kapcsolatos költségek becslések szerint a következő évtizedekben a GDP 4-8 százalékát is elérhetik.
Másfelől a stabilitási paktum szigora és határidői nélkül fennáll a veszélye annak, hogy rövid távú érdekeitől vezérelve minden egyes tagország a saját feje szerint indul el, egy idő után teljesen szétzilálva a gazdasági és pénzügyi uniót, s aláásva az egységes valuta stabilitását. Ma már nem a franciák magánügye, hogy mire és mennyit költenek a költségvetésből.
KISKAPUK. Mindazonáltal, még ha az Európai Bizottság és a tagállamok nem ébreszthetik a leghalványabb kételyt sem a külvilágban a stabilitási paktum tiszteletben tartására vonatkozóan, ez nem jelenti azt, hogy bezárult minden kiskapu. A paktum végrehajtásánál, miként azt Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos is többször elmondta már, van bizonyos manőverezési lehetőség, ami figyelembe veszi az egyes országok specifikus helyzetét. Egyes források szerint az Európai Bizottság egy 0,5 százalékos költségvetési hiányt még a játékszabályokon belül lévőnek találna Franciaország esetében.
Miközben egyes tagállamok kibúvókat keresnek, a bizottság olyan terveket fontolgat, amelyek még jobban beszűkítenék a kormányok mozgásterét a gazdasági és költségvetési politika alakításában. Brüsszel két síkon próbálkozik. Ami az első hadszínteret illeti, a tizenötök pénzügyminiszterei részéről meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült Solbesnek a közös elvek bevezetésére vonatkozó előterjesztése, amelynek értelmében biztosítanák, hogy a tagállamok bizonyos helyzetekben egységes költségvetési választ adjanak. A javasolt változtatások része lenne a költségvetési irányelvek előzetes megvitatása az euró-csoport keretében. Ez azért eleve elfogadhatatlan több ország számára, mert megnyirbálná a nemzeti törvényhozások ősi jogát, hogy elsőként ismerhessék meg a büdzsé tervezetét.
Ami a tagállamoknak sok, az az Európai Bizottságnak csak az első lépés egy messzire vezető úton. A testület a napokban az Európai Konventen belül folyó vitához való hozzájárulásként ambiciózus célokat fogalmazott meg. Brüsszel azt szeretné, ha ajánlás helyett javaslatot tehetne a tizenötöknek az évenkénti fő gazdaságpolitikai irányelvekre és erélyesebben felléphetne azon államok ellen, amelyek felelőtlen költségvetési politikájukkal az euróövezet stabilitását veszélyeztetnék. A javaslattevési jog azt jelentené, hogy a kormányok kizárólag egyhangú döntéssel utasíthatnák el a bizottság előterjesztését, amit jelenleg egyszerű többséggel is megtehetnek. A testület az eurózóna nemzetközi képviseletének jogára is igényt tart, hasonlóan ahhoz, ahogyan a közös külpolitikát szeretné megkaparintani a kormányokat képviselő Európai Tanácstól.
KÉTSEBESSÉGES EURÓPA. A távlati tervek közé tartozik a jelenleg 12 tagú eurócsoport döntési jogkörökkel való felruházása, amit többek között az a felismerés diktál, hogy a bővítést követően átmeneti ideig több EU-tag lesz az euróövezeten kívül, mint belül. Az egységes valutában osztozó uniós tagállamok így először dönthetnének az őket érintő kérdésekben a többiek véleményének kikérése nélkül. Egyesek máris kétsebességes Európát emlegetnek, ahol a gazdagabb országok a szegényebb új tagoknál nagyobb hatalommal rendelkeznének. Ez az állapot azonban legfeljebb csak ideig-óráig tartana, hiszen a tagjelöltek, köztük Magyarország deklarált célja az euró mielőbbi bevezetése.
