Megalakult az új kormány – Mit akarnak?

Minden eddigi demokratikusan választott kormánynak történelmi küldetése volt. Az elsőnek a demokrácia kereteit kellett megszilárdítania. A másodiknak stabil alapra kellett helyeznie a gazdaságot. A harmadiknak nemzeti hitünket és azonosságtudatunkat kellett megerősítenie.

A fenti gondolatokkal, némiképp erőltetetten, Medgyessy Péter méltatta az elődöket, programja parlamenti vitájának expozéjában. Majd hozzátette: az ő kormánya “a jólét tízmillió állampolgárra való kiterjesztését” kapta feladatul a sorstól. Az új miniszterelnök “a változás és a folytonosság” jegyében vezeti kormányát. A két elem nem illeszkedhet egymáshoz konfliktusmentesen, ám ez most, az önmeghatározás pillanatában kevéssé derült ki. Programja alcíme szerint a Medgyessy-kabinet “a nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormánya”, ámbár az első jelzőt Kuncze Gábor, a kisebbik kormányzó párt elnöke gondosan megkerülte vasárnap, a koalíciós megállapodás aláírásának ceremóniáján. A “nemzeti közép” azt akarja jelenteni: mindenkit, mind a tízmillió állampolgárt képviselni. Medgyessy már januárban, a Pilvax kávéházi zászlóbontáskor is a “nemzeti közép kormányának szerződését” ajánlotta a nemzetnek. “Nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben” – kesergett Orbán Viktor ex-kormányfő pár hete, a Dísz téri tömeggyűlésen. És a képtelen paradoxonra megoldást kínál az új kormány önmeghatározása: a nemzet, íme, nem ellenzékben van, hanem kormánytöbbségben.

VASFEGYELEM. A kormánytöbbség ugyanakkor szűk: ha mindenkit megmozgatnak, akkor is csupán 10 szavazatnyi a többlet a 188 fős ellenzéki táborral szemben, de ekkor már beszámítottuk a 37 kormánytag (miniszter, államtitkár) képviselőt is. Kormányzó pártok ennyire még nem voltak egymásra utalva, s ez tükröződik a koalíciós megállapodásban. Eszerint az MSZP és az SZDSZ – a “szocialista-szabad demokrata koalíció” – a társadalmi béke és a demokrácia “helyreállítására”, a szabadságjogok maradéktalan érvényesítésére, a biztonság és jólét mindenki számára adódó esélyére szövetkezett többek között, és közös kormányzásuk közös döntés-előkészítést és döntéshozatalt, közös végrehajtást és felelősséget jelent. A kormányzó frakciók a vasfegyelem szabályai szerint teszik a dolgukat: szankcionálják a távollétet, kormánypárti képviselő a két frakcióvezető, Lendvai Ildikó és Kuncze Gábor engedélyével tehet önálló előterjesztést vagy interpellálhat, a két frakció csak egyetértéssel szavazhat meg bármely javaslatot, és “megegyezés hiányában a javaslatot egyik frakció sem támogatja”.

“Az alkotmány szerint a kormányfő felelőssége, hogy miként működik a kabinet, és ez a felelősség minden tárcára kiterjed: egyetlen minisztérium sem lehet hitbizomány” – hangsúlyozta Medgyessy. Az egymásra utaltság nemcsak összeköt, de össze is olvaszt. A miniszterelnök, aki – elődjeivel szöges ellentétben – nem pártkörökből vált a győztes párt vezető politikusává, a szocialistákat vigasztalta így május közepi kongresszusukon, amiért az SZDSZ-es Magyar Bálint lett az oktatási miniszter. “Az oktatás közügy, nem egy párt privilégiuma” – érvelt.

Mindazonáltal várható: a miniszterek jóval nagyobb önállósággal dolgozhatnak majd, mint a “polgári” kormány alatt. “Nem hiszem, hogy Medgyessy Péterben késztetés lenne a miniszterek bedarálására… Alkotmányos alapértéknek tekintem az önálló miniszteri felelősséget” – nyilatkozta a HVG-nek Bárándy Péter, az ismert ügyvédből lett igazságügy-miniszter. Az egyik ellenzéki honatya föl is tette a kérdést: mit ért “miniszteri felelősségen”, nem ismeri az alkotmányt? Bárándy úgy felelt: nem lesznek a miniszterelnökségben tükörreferatúrák, mint Orbán alatt. De nyilván többről van szó: más stílusról, arról, hogy az új kormányfő jobban hajlik munkatársai autonómiájának elismerésére.

A másik fontos fejlemény a gazdaságirányítási, gazdaságpolitikai hatáskörök át- vagy inkább visszarendezése. Újra a Pénzügyminisztérium (PM) játssza majd a gazdasági csúcstárca szerepét, akár korábban, az Antall-, majd a Horn-kormány alatt. Sőt, László Csaba, a tárca vezetője minden eddigit fölülmúló befolyásra tehet szert. Ő vezeti majd a gazdasági kabinetet, amit annak idején, 1996-ban Medgyessy is feltételként szabott, amikor elvállalta a pénzügyminiszterséget. “Hangsúlyozni szeretném, hogy a gazdasági kabinetnek, amelyben természetszerűleg a reálszféra, illetve a Pénzügyminisztérium is helyet kapna, a jelenleginél sokkal fontosabb szerepet szeretnénk adni” – mondta László Csaba a költségvetési bizottsági meghallgatásán. Tárcájához kerül a privatizáció meg a kincstári vagyonkezelés, erről máris kezeskedik a miniszterek fölsorolásáról szóló, múlt héten elfogadott törvény.

KETTEN AZ MFB ÉLÉN. Nem kis falat a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) sem, amely most az előző kormány alatt “csúcsminisztériumnak” aposztrofált, mostantól pedig a közlekedési ügyekkel összevont gazdasági tárcához kerül. Ideiglenesen két vezérigazgatót neveznek ki, Erős János, a Kereskedelmi és Hitelbank egykori első embere (Figyelő, 2002/21. szám), valamint Zdeborsky György, a CIB Bank volt vezérigazgatója személyében – értesültünk megbízható forrásból. Elnök-vezérigazgatót csak akkor neveznek ki az MFB élére, ha megtörténik a fejlesztési bankról szóló törvény módosítása.

Az ironikus ellenzéki vélemény szerint valójában a gazdasági tárca olvad be a közlekedési minisztériumba, nem pedig fordítva. Ebben van némi igazság, hiszen a tárca tényleges irányítási feladatainak nagy része nyilván a közlekedéshez és az ehhez kapcsolódó nagyberuházásokhoz kötődik. Közben a vállalkozások támogatását átalakítják, a jövő évtől alkalmassá tennék a Széchenyi Tervet az európai uniós támogatások működtetésére. A továbbra is Széchenyiről elnevezett programokat felülvizsgálják, a kis- és középvállalkozások támogatásában pedig a közterhek mérséklésének – elsősorban a költségvetésnek jelenleg mintegy 200 milliárd forint forrást jelentő fix összegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos eltörlésének – szánják a fő szerepet. Mi több, ösztönöznék a külföldi tőkebeáramlást és a vállalkozások tőzsdére vitelét.

“Nem élhetünk olyan országban, ahol mindenütt verseny van, kivéve az állam által szponzorált területeket'” – vallotta bizottsági meghallgatásán Csillag István, az SZDSZ által delegált gazdasági miniszter, és a pályázható források átlátható fölhasználását ígérte. “Súlyos nézetkülönbség van köztünk” – állapította meg a bizottság fideszes alelnöke, Balla György, és az ellenzék persze egy emberként a jelölt ellen szavazott. “Sajnos a program a várhatónál sokkal kevesebb szociáldemokrata vonást tartalmaz, és sokkal több benne a liberális elv” – fejtegette a plenáris vitán Dávid Ibolya, az MDF elnöke is.

Csillag nem hajlandó pénzt adni arra, amire nincs fedezet. Ez irritálta a “reálgazdasági szemlélet” ellenzéki híveit. Orbán épp ennek a szemléletnek a jegyében alakította át az irányítást, könyvelő tárcává fokozva le a PM-et. A tervezés azért tovább folyik az új kabinetben is, a miniszterelnökségben Baráth Etele államtitkár felelős, a gazdasági miniszterrel párhuzamos hatáskörrel, az EU-támogatások elnyeréséhez szükséges Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítéséért, amivel az előző kormány adós maradt.

Az állampénzügyeket új államháztartási törvény keretében intézik majd, s a jövő évtől az EU statisztikai módszere szolgál alapul nálunk is az államháztartási hiány kiszámításához. Az idén ez a GDP mintegy 5 százalékára rúg, de 2006-ig 2,5 százalékra kívánják leszorítani, mégpedig “puritán, takarékos költségvetési kiadáspolitikával”. A jövő évtől is kétéves adótörvényt léptetnek életbe, a büdzsét viszont ismét évenként állapítják meg, ehhez azonban – az EU 2000-ben megfogalmazott gyakorlatát követve – középtávú költségvetési kerettörvény szolgáltatja majd a sarokpontokat. A kerettörvény a 2003-2006-os időszakra állapítaná meg előre a 15-20 legfontosabb bevételi és kiadási jogcímet – jelentette be László Csaba.

ÜVEGZSEBEK. A pénzügyminiszter legnagyobb horderejű újítása azonban az “Üvegzseb” program lehet. Ennek keretében a “lehető legnagyobb mértékű” adatnyilvánosságot biztosítaná a költségvetési forrásból finanszírozott programoknál. Vagyis, ha jól értjük, a nyilvánosságot hívja segítségül a PM takarékosságért vívott harcához, amelyben a tárca éveken át meglehetősen gyengének bizonyult az eddigi belterjes ügymenetben. Az is tisztulást hozhat, hogy a köztulajdonba tartozó vagyonelemeket “túlnyomórészt” nyilvános pályázat alapján, a döntési eljárás dokumentálásával értékesítik.

“Hús nélküli kocsonya” – bírált Pokorni Zoltán frakcióvezető. A Fidesz kritikája a választás két fordulója közt lábra kapott orbáni gyanú, a “Mindegy, most mit mondanak!” nyomvonalán halad tovább. Szerintük a kormányprogram fölhígult a Pilvax kávéházi ígéretekhez képest, kimaradt például a 10 ezer forintos gyes-, a 20 százalékos családipótlék-emelés, megnyirbálták a beharangozott 50 százalékos közalkalmazotti béremelést, nem ösztönzik járulékcsökkentéssel a 45 felettiek munkába állását. “Nem erről volt szó!”

Valamennyit csakugyan visszavett Medgyessy a választási ígéretekből. Így például a program “csak” a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók idei – nem kismértékű – béremelésére vállalkozik, a többi közalkalmazott egyszeri bérrendezését 2004. január elsejéig, fokozatosan hajtaná végre. A minimálbér korábban október elsejére ígért adómentessége a jövő év elejére tolódik ki, az eredetileg elképzelt 13, 25 és 40 százalékos szja-tábla pedig megjárta a koalíciós egyeztetést, így jövőre 19, 25 és 40, 2004-re pedig 18, 25 és 38 százalékos kulcsokat terveznek. Mégis el kell ismerni: ha nem is minden részletében, de többnyire beépültek a kormányprogramba a választási ígéretek. László Csaba újabban 150-160 milliárd forintra taksálja az első száz nap kiadásait nettóban, azaz például a megemelt pedagógusbérrel visszajövő többlet adóbevétel levonásával.

Medgyessy hangsúlyozza, hogy megtart minden korábbi vívmányt, de azért minden bizonnyal lesznek változások. Ne feledjük, 2004-ben várható az uniós csatlakozás, ami már önmagában is hatalmas horderejű fordulat az ország életében. Mindenképp oldódni fog a mostani mindennapos belterjes egymásra figyelés, egymásnak feszülés.

NYUGHATATLANOK. Az itthoni ügyekben máris részletes elképzelésekkel rukkolt ki két miniszter, akiknek törekvései, ha valóra válnak, markáns változást hozhatnak, ami abból is kitetszik, hogy az ellenzék dühödt nemmel szavazott személyükre a múlt heti meghallgatásokon. Az egyik miniszter Bárándy, aki bírálta a büntetőjog mechanikus szigorításának gyakorlatát, mert ez szerinte nem hozott eredményt, nem szorította vissza a bűnözést, inkább áttekinthetetlenné tette a büntetőjogi rendszert. Emellett elkötelezett híve az igazságügyi reform folytatásának, 2003-ra létrehozná a három ítélőtáblát és a fellebbviteli ügyészséget. A másik nyughatatlan miniszter Magyar Bálint, aki az iskolai képességek (például szövegértés) ma romló tendenciáinak megfordítását, a gyerekek majdani, munkaerő-piaci versenyben való helytállását tartja fontosnak, megszünteti a kerettantervek kötelező jellegét, megkezdi a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentését, folytatja az érettségi vizsga 1996-ban elkezdett reformját, átalakítja a hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozási programját, visszaadja a Köznevelési Tanács vétójogát az oktatáspolitikai kérdésekben.

Úgy tűnik azonban, mindketten szakmai meggyőződésből akarnak változtatni. Már ez is üdítő fejlemény.

REALISTA CÉLOK A kormány tiszteletben tartja az árstabilitásért felelős Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségét, ugyanakkor “tudatában van annak, hogy a monetáris politika csak reális inflációs cél megjelölése esetén alkalmazhatja sikerrel az inflációs célt követő jegybanki politikát” – szögezte le programjában a Medgyessy-kabinet. Az MNB-ben célul kitűzött inflációs pálya szerint az idei év végére 4,5, jövő decemberre pedig 3,5 százalék körüli pénzromlást tartanak a jegybankban reálisnak (plusz-mínusz egy százalékpont lehetséges eltéréssel).

A választási kampányban túlzottnak nevezték a infláció célul kitűzött fékezési tempóját, illetve a forint erősödését, és nem osztották teljesen azt a jegybanki véleményt sem, hogy hazánknak, amint lehet, csatlakozni kellene a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU). “Az euró bevezetése és a monetáris unióhoz való csatlakozás időpontjáról a kormány az Európai Unióba való belépéskor hoz döntést” – írják most, a kormányprogramban. Támogatják az euró bevezetését, de erre nem feltétlenül a lehető legkorábban kell sort keríteni. Persze, támogatják az infláció folyamatos mérséklődését, és a kormányzati ciklus végére előkészítik hazánk monetáris uniós tagságát – ígérik.

A 2004 közepére várt EU-felvétel után legkorábban 2007-re tehető monetáris unióba lépés feltétele, hogy az ország legalább két éven át teljesítse a csatlakozás kritériumait, köztük azt, hogy a pénzromlás mértéke ne haladja meg az euróövezet három legkisebb inflációjú országának 1,5 százalékponttal növelt átlagos ütemét.

“A jegybank az elmúlt egy év gazdaságpolitikája alapján aggodalomra látott okot a jövő évi inflációs céljának a teljesíthetőségét illetően” – következtetett László Csaba, még pénzügyminiszter-jelöltként, a múlt heti 0,5 százalékos kamatemelésből (Figyelő, 2002/21. szám). “Az első negyedévi 11,3 százalékos reálbér-növekedésért, az államháztartás megugró hiányáért ugyanis az eddigi gazdaságpolitika okolható” – érvelt a jelölt a parlament költségvetési bizottsága előtt. Szerinte az elmúlt év jövedelem- és árfolyam-politikája olyan komoly versenyképesség-csökkenést okozott, amely már gazdaságpolitikai fordulatnak is minősíthető az azt megelőző hét-nyolc évhez képest. Mindazonáltal László Csaba a következő két-három évben tarthatónak látta a mostani, plusz-mínusz 15 százalékos ingadozást engedő árfolyamsávot. “Nem szeretnék további erőteljes forint-felértékelődést” – jelentette ki László Csaba.

“A 2003. év végi inflációs célt csak erősebb árfolyammal tudjuk elérni” – indokolta a kamatemelést Járai Zsigmond MNB-elnök. Az erősödés csakugyan késedelem nélkül be is következett, az euróval szembeni árfolyam 3 forinttal javult, s ezzel épp a jegybankelnök által megfelelőnek tartott, 240-245 forintos zóna közepére került. A jegybank újabb számításai szerint az államháztartás az új kormány első száznapi intézkedései nélkül is a GDP 1,3 százalékának megfelelően növeli a keresletet, s vele az inflációs nyomást a gazdaságban. “Ez egy ilyen év: a leköszönő és a hivatalba lépő kormány egyaránt a fiskális lazítás irányába lép, pedig tisztában vannak ennek veszélyével” – jegyezte meg az MNB elnöke, de hozzátette: a követendő árfolyam-politikában egyetértés van.