Közvetlenül és “frontálisan” érinti majd a nemzetgazdaság egyes ágazatait a körülbelül két évnyi távolságra lévő uniós bővítés, miközben más szektorok legfeljebb az integráció közvetett hatásait érzik meg. Erre a következtetésre jutott a McKinsey tanácsadó cég szakértői által készített – a június eleji brüsszeli üzleti csúcs elé időzített – jelentés, amelynek kuriózuma, hogy első ízben foglalkozik a bővítésnek az egyes szektorokra és a fő piaci szereplők helyzetére gyakorolt hatásával.
HatásmechanizmusokA csatlakozás egyes szolgáltatásokra és ipari ágazatokra jobban, másokra kevésbé hat majd…
BEFOLYÁSOLTAK.
A távközlésben, a gyógyszeriparban, az acéliparban, a postai szolgáltatások területén, a közlekedésben és az energiaágazatban a következő években módosul a szabályozói környezet, kiteljesedik a piaci liberalizáció és végbemegy a szerkezetátalakítás.
INTAKTAK. A mára szinte teljesen privatizált, s jórészt multinacionális cégek kezében lévő pénzügyi-banki szektor, az autógyártás, valamint az élelmiszeripar nyugodtan vészeli majd át a csatlakozást, és ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül majd, mint az ezekben az ágazatokban működő cégek szerte a világon.
…miként eltérőek a bővítés következményei a jelenlegi és az új tagok esetében is
JELENLEGI TAGOK. A mostani tagállamok – a külkereskedelem növekedése és a munkaerő-beáramlás okán – GDP-bővüléssel számolhatnak, noha ennek mértéke meglehetősen korlátozott. A bővítésnek Németországra és Ausztriára lesz a legnagyobb hatása.
ÚJ TAGOK. A tagjelöltek GDP-bővülése – a kereskedelmi határok lebontása, a termelékenység növekedése és a várható pótlólagos beruházások következtében – 1,0-1,8 százalékponttal, 4,0-4,8 százalékra emelkedhet. Ennek ellenére a jelenlegi szegényebb tagországok utolérése az egy főre jutó GDP tekintetében csak 15-30 év múlva várható.
TÁVKÖZLÉS: BORÚS JÖVŐ. A McKinsey-jelentés emlékeztet rá, hogy bár néhány tagjelölt országban már liberalizálták a vezetékes távközlési piac egyes részeit, s a külföldi befektetők is szép számban megjelentek, a szabad verseny egyelőre jobbára a mobiltelefónia piacára korlátozódik. A vezetékes hívások liberalizálásában Észtország jutott a legmeszszebbre; több állam csak 2003-ig vagy még ennél is később tervezi a helyi, a távolsági és a nemzetközi beszélgetéseknél a versenyt akadályozó korlátok lebontását. A közép- és kelet-európai piac sajátossága, hogy – szemben az Európai Unióban (EU) meglévő gyakorlattal – sokan kizárólag mobiltelefonon kommunikálnak. Ennek az a következménye, hogy még a legfejlettebb magyar és cseh vezetékes telefonpiacon is mindössze 40 százalékos a telítettség mértéke, ami jóval elmarad az uniós szinttől. A McKinsey szakértői ezért nem tartják túl biztatónak a vezetékes piacon érdekelt távközlési cégek pénzügyi kilátásait. A kevés kivétel közé sorolják a Matávot, amely a trendre rácáfolva tekintélyes nyereséget volt képes felmutatni.
A bővítés újabb liberalizációs hullámot indít majd el a vezetékes távközlési piacon. Szakértők szerint a bővítéstől függetlenül több külföldi befektető is kivonulását fontolgatja a térségből, amit túlzottan megnövekedett adósságállományuk vagy az üzleti stratégiaváltás szándéka indokolhat. A jelentés emlékeztet rá, hogy a holland KPN eladta a Pannonban korábban megszerzett részesedését, s hamarosan a Cesky Telekomból is kivonul. A francia Vivendi is hasonló lépést fontolgat Lengyelországban. Másfelől, a Matávban és a lengyel TPSA-ban ellenőrző tulajdonnal bíró Deutsche Telekom, illetve a France Télécom a legnagyobb szolgáltatóvá válhat a régióban.
CSENGETNEK A POSTÁNAK. A tagjelölt országok postai szolgáltatói a nyereségesség és az EU-szabályokhoz való alkalmazkodás tekintetében ma még messze az uniós tagállamok mögött kullognak. Ezért az uniós postai szolgáltatási piac napokban meghirdetett újabb liberalizálása elsősorban a tagjelölt országok monopolhelyzetben lévő szolgáltatóit állítja rendkívüli kihívás elé. A következő években a piac 25-40 százalékának megnyitására kell felkészülniük, s a szabályozásért felelős országos hatóság fokozott szigorával is számolniuk kell. “A tagjelölt államokban az erősödő verseny és a mérséklődő állami támogatások az elkerülhetetlen struktúraváltás felgyorsítására fogják kényszeríteni a jelen lévő régi szolgáltatókat” – áll a jelentésben.
Szakértők szerint az EU-hoz csatlakozni kívánó államokra nagy nyomás nehezedik majd, hogy a következő 5-10 évben liberalizálják gáz- és árampiacukat, hiszen a jelenlegi tagországok is ebbe az irányba haladnak. A piacnyitás mindenekelőtt a költségalapú áraktól a piaciak felé való elmozdulást jelenti majd, első körben az üzleti nagyfogyasztóknál, hosszabb távon pedig a kisebbeknél is. A jelenlegi szolgáltatóknak “új képességeket” kell kifejleszteniük, ha várható piacvesztésüket mérsékelni akarják. Az új képességek alatt elsősorban az ár- és értékesítési politika, a kockázatkezelés, a közönségkapcsolat és a költséghatékonyság növelése értendő.
ERŐTELJES KONKURENCIA. A közép- és kelet-európai gyógyszergyártóknak, más szektorokhoz hasonlóan, erőteljesebb nyugati konkurenciával kell számolniuk, az alacsony termelési költségekben rejlő versenyelőny és piaci beágyazottságuk azonban ezt valamelyest ellensúlyozhatja. A tagjelöltek gyógyszerpiacának kétharmadát már ma is nyugati cégek ellenőrzik. A hazai gyártók elsősorban generikus (származtatott) gyógyszerek előállítására koncentrálnak. Az EU-csatlakozás az egyik legnagyobb versenyelőnyüktől fosztja majd meg a tagjelöltek gyártóit: a gyógyszertermékek kiegészítő oltalma lévén az eredeti szabadalmak nagyobb védelmet fognak élvezni, s a helyi vállalatok ezáltal elveszítik azt az előnyt, ami abból fakadt, hogy a generikus termékeket gyorsabban piacra tudták dobni, mint uniós versenytársaik.
A csatlakozás a közép-európai acélipart gyorsabb struktúraváltásra kényszeríti, ami “mérhetetlenül nagy” tőkeberuházást tesz szükségessé – állítják a McKinsey szakértői, akik szerint ugyanakkor az Amerika-EU acélháború nem érezteti majd közvetlenül hatását az unióval folytatott acélkereskedelmen, hiszen a közösség által válaszul bevezetett vámtarifák nem érintik majd a jelenlegi tagjelöltek számára engedélyezett importmennyiséget. Az acélipari privatizáció elsősorban Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon ígér kedvező lehetőségeket a nyugati befektetők számára – olvasható a jelentésben.
A McKinsey tanulmánya szerint a közlekedésben a legdrámaibbak a különbségek az EU és a közép-európai tagjelöltek között, s a 2015-ig becsült 100 milliárd eurónyi beruházás is kevés lesz a szakadék eltüntetéséhez. A jövendőbeli tagoknak ráadásul az uniós közlekedési politika változó prioritásaihoz is alkalmazkodniuk kell. Ezek egyike, hogy a teher- és a személyszállítás súlypontját a túlzsúfolt közutakról áthelyezzék a vasútra, ami némiképp ellentétes a tagjelöltek azon törekvésével, hogy elmaradott közúti infrastruktúrájukat fejlesszék. A légi közlekedésben valamelyik globális szövetséghez való csatlakozás jelentheti a megoldást a térség kis- és közepes méretű légitársaságai számára.
KONCENTRÁCIÓ. A tőkepiacok – Lengyelország kivételével – már jelenleg is ugyanolyan mértékben koncentráltak, mint az EU-ban. A piac 60 százalékát jellemzően 1-3, többségében valamelyik uniós országból “származó” bank uralja. A tagjelölt országok zömében az EU-normáknak megfelelően már befejeződött vagy előrehaladott stádiumba ért a pénzpiacok deregulációja. A bővítést követően nem várható különösebb átrendeződés a tulajdonviszonyokban, miután a stratégiai befektetők a csatlakozásig minden jel szerint nem terveznek változásokat. A McKinsey szerint a közép-európai banki szektor előtt álló legnagyobb kihívás a gazdaság bővülésével összefüggő gyors növekedés. A jelentés alapján azok a bankok számíthatnak sikerre, amelyeknek úgy sikerül növelni vállalati szférán kívüli betéteseik számát, hogy közben ügyelnek az általuk nyújtott hitelek minőségére, és kordában tudják tartani a működési költségeket.
